Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

V. FEJEZET Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése 1. BEVEZETËS A feldolgozás során három időszakot különböz­tetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben el­határolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesz­tési lehetőségek. I. 1 A témakör ismertetése Kisvizfolyások rendezése mindazon vízépítési munkákat foglalja magában, amelyek az e csoport­ba tartozó vízfolyások kárételeinek csökkentésére irányulnak. Kisvízfolyások alatt csapadékvízből, illetve forrásból táplálkozó természetes eredetű ki­sebb folyót, patakot, csermelyt, eret értünk. Eze­ket a vízfolyásokat nagyságuk alapján három ka­tegóriába osztották. Az I. kategóriába tartozó víz- foylásoknál a rendezés állami feladat, a III. kate­góriába tartozó vízfolyások rendezését a helyi ér­dekeltség látja el. A közbeeső II. kategóriába tar­tozó mederrendezések végrehajtása általában álla­mi feladat. A költségeket a II. kategóriájú kisvíz­folyásoknál túlnyomórészt az állam, míg a III. ka­tegóriájú vízfolyásoknál túlnyomórészt az érdekelt­ség viseli. A 3. sz. Balatonvidék TVK kisvízfolyá­sai a hosszúkat tekintve 3,9%, 30,8% és 65,3% arány szerint oszlanak meg az egyes kategóriák között. A 3. sz. Balatonvidék VK az I. és II, valamint II. kategóriába eső vízfolyásokkal egyenként fog­lalkozik. Ha egy vízfolyás szakaszai több kategó­riába tartoznak, úgy adatai kategóriák szerint is bontva vannak. A kisvízfolyások (patakok) befogadójuk szerint csoportosítva kerülnek tárgyalásra, de kategóri- záltan megyénként is készült összesítés. A kisvízfolyások medreinek állandó és mind gyakrabban bekövetkező feliszapolódását a kisvíz­folyások vízgyűjtő területeinek hibás mezőgazda- sági használata okozza. E hibás használat következ­ményeként a talaj a lejtőkről lemosódik (erózió) és azok lábánál lerakódik. Feltölti a vízfolyások medreit, növeli az árvízveszélyt. A talaj lepusz- tulésa miatt a helyben maradó talaj szerkezete és ezzel vízgazdálkodása állandóan romlik. Mind ke­vesebb csapadékvíz szivárog a csapadék lehullásá­nak, vagy megjelenésének (eső, zápor, hóolvadás) ideje alatt a helyszínen a talajba. Mind gyorsabb lesz a felszíni vizek keletkezése és azok levonulása, A medreket mind gyakrabban tisztítani, szelvényü­ket bővíteni kell. Mind nagyobb és nagyobb mé­retű műtárgyak építése szükséges. A kisvízfolyá­sok medreinek gyakoribb jókarbahelyezési mun­kálatai során mind több hordalékot kell a vízfo­lyások partjain deponálni. Mind nagyobb területek kerülnek időszakosan víz alá, nő a víztelenítendő, lecsapolandó terület. A talajok pusztulásával nem csak a vízügyi szolgálat feladatai és műszaki fenntartási költségei nőnek, hanem romlik a mező- és erdőgazdaságilag használt területek termőképessége is. A talajok ro­hamos szegényedésével évről-évre esik a termés­átlagok szintje. Mind kevesebb és kevesebb ter­ményt takarítunk be ugyanarról a területről. A szegényedő talaj, a vízmosásoktól mind sűrűbben szabdalt lejtők művelése technológiailag mind ne­hezebb, költségesebb lesz. A termelés összes ráfor­dítása nő és a mezőgazdasági eredmény csökken. A talajok lepusztulását nemcsak a víz, hanem a szél is okozza (defláció), bár a kártétel hazai vi­szonylatban jóval kisebb jelentőségű, mint a vizek kártételei. Mind a víz, mind a szél okozta kár annak követ­kezménye, hogy az emberi beavatkozás nyomán lejtős területeinken eltűnik a természetes növényi takaró, a talajok az év bizonyos szakában fedet- .lenek. A talajművelést és a növények ápolását lej­tőirányban végzik. A kedvezőtlen infiltrációs viszo­nyok miatt a fedetlen talajon a lejtő irányú mű­velési nyomokon megindul a felületi elfolyás, majd a talaj lemosása. A víz- és szél okozta talajkárok ellen a talajvé­delem nyújt segítséget. A talajvédelem nem csu­pán néhány agronómiái, vagy műszaki eljárás egy­mástól elszigetelt, illetőleg egymással lazán össze­függő alkalmazása, hanem maga az okszerű hegy- és dombvidéki nagyüzemi gazdálkodás, annak min­den komplex összefüggésével. A talajvédelem jellemzői: a talajvédő szabályokat követő földrendezés és táblásítás végrehajtása; a hegyvidéki viszonyokhoz alkalmazkodó sajá­tos növénytermesztés és állattenyésztés, intenzív trágyázás, különös gonddal folytatott talajerőgaz­dálkodás; 131

Next

/
Thumbnails
Contents