Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
sön kerül a földbe, a termés nem érik be az őszi fagyök beállta előtt. Nyári szárazság alkalmával pedig az ideiglenes szívóárkok hiánya miatt az al- talajáztaitó öntözés nem eredményes, a 400 m távolságban lévő végleges szívóárok-hálózatok között 200 m széles belső sávban a föld száraz marad. Alagcső-hálózat eddig nem épült egyik Balaton menti öblözetben sem, pedig ennek behelyezésével a szívóhálózatra nem volna szükség, a lecsapolás tavasszal, az altalaj áztató öntözés nyáron gyorsabb és eredményesebb volna, azonkívül tetszésszerinti nagyüzemi táblák alakíthatók kj. Végül a szívóárkok által elfoglalt terület is a termelést szolgálná. A Kisbalaton belvízrendszerhez tartozó Zala-bal- parti belvízártér csaknem teljes egészében tőzeget, lápos terület. A talaj vízáteresztő és mivel az öb- lözetek mélyfékvésűek, a talajvíz magsan van, belvízelöntések esetén pedig a belvízszinttel azonos, tehát a terep fölé emelkedik. A belvízrendezés tehát egyben talajvízszint-szabályozást is jelentett valamennyi öblözetben. A talajvízszint-szaibályozás hatásai azonban nem kielégítő a tőzegtalaj tulajdonságait figyelembevevő megfelelő sűrűségű mellékvíz,csatorna hiánya miatt. Alagcsövezés az öblözetben nincs. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 A BELVlZGAZDALKODAS fejlesztésének SZÜKSÉGESSÉGE Az Országos Vízügyi Főigazgatóság határozata szerint a jövőben az előzőekben felsorolt belvíz- öblözetek közül a Zalavári-, Balatonboglári-, Lelle- Szemesi-, Balatonöszödi-, Szántód!-, és a Tóközi öblözeteket a hozzájuk csatlakozó kisvízfolyások vízgyűjtőjével együtt kell kezelni. Ezért az ezekkel az öblözetekke! kapcsolatos fejlesztési munkákat az V. Kisvízfolyások rendezése és hasznosítása című fejezetben tárgyaljuk. 1.311 A belvizes területek rendezési fejlesztésének szükségessége A Balaton menti öblözetek belvízrendezésének fejlesztése a mezőgazdasági termelés fokzása és a Balaton menti üdülő közönség életének szúnyog- invázióktól való megvédése céljából nagyon fontos feladat. A balatoni Nagyberek 8000 ha-os területén a szívóárok-hálózat elégtelensége és a nem megfelelő gazdálkodási mód miatt az állami gazdaság 1953- ig minden évben több millió forintos ráfizetéssel zárta mérlegét, amely 1950-ban lett először aktív. A Balaton Somogy megyei partja mentén elterülő mélyfekvésű belvízöblözeteket 90%-ban a kül- és övcsatornák töltésszakadásain betörő külvizek öntötték el a múltban. A kük- és övcsatornák töltéseit a Keleti-Bozót külvízcsatoma kivételével 1950—1960 között jelentősen megerősítették, azóta csak a „Keleti-Bozót”-csatorna töltései szakadtak ki, azonban az itteni töltéserősítések 1950 óta folyamatosan készülnek. A belvízcsatornák depómáit a Balatonnagybereki Állami Gazdaság területén szabályszerűen eltere- gették, a kisebb öblözetekben ezt a munkát még el kell végezni, mert a depóniák miatt a belvizek lassabban folynak be a csatornákba, azonkívül rendezetlenségük miatt kaszálónak sem tökéletesek, így a gaztenyésztést szolgálják. A káros gazok magjait a szél elhordja a közeli mezőgazdasági kultú- rkára, így a gaztalanítási munkák költségei megnövekednek. A belvízrendezés mai fokát az öblözetekben a rét-legelő gazdálkodás a súlyponti művelési ág. Ez a terület az alapja a környék nagymúltú állat- tenyésztésének, bár jóminőségű termés csak a belvízártér mintegy 40%-án van, máshol csak alomnak használható a növényzet. Az állattenyésztés fejlesztését előirányzó népgazdasági célkitűzés következtében megnőtt az igény az öblözetek intenzivebb mezőgazdasági hasznosítására, elsősorban a szántóföldi takarmány termesztés iránt. Ez az igény pedig csak a belvízrendezés fejlesztésével elégíthető ki, 1.312 A belvízhasznosítás fejlesztésének szükségessége A Balaton menti öblözetekben a belvízihasznosítást nem lehet megoldani, mert tározásra nincs lehetőség, a csatornákban a tavaszi belvizeket nem lehet tárolni, mert károsan megemelnék az altalaj- vizet, vagyis altalajáztató öntözést gyakorolnánk, amikor az éppen nem szükséges. A nyári záporok vizét elméletileg lehetne tárolni a belvízcsatornák medrében, azonban ez az öntözés szempontjából bizonytalan. Ezért, amikor szükséges a Balaton vizének a belvízcsatornákba engedésével gyakorolják az öntözést. A belvízgazdálkodás hatékonyságának növelése és gazdaságosabbá tétele érdekében a belvízhasznosítás fejlesztése is szükséges. A belvízhasznosí- tának a területen múltja jóformán nincs, a fejlesztés tehát a belivízhasznosítás műveinek kiépítését jelenti. Elsősorban az öblözetekhez csatlakozó tekintélyes nagyságú külvízgyűjtő területekre hulló csapadékvizektől kell mentesíteni az öblözeteket a víz visszatartása által. 1.32 A BELVÍZVÉDEKEZÉS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A Balaton menti öblözetek káros belvizeinek levezetését és az altalajvíz szabályozását csak szivattyútelep megoldással lehet elvégezni mivel a terep a Balaton átlagos vízszintjénél 70—80 cm-rel alacsonyabb vagy néhány kisebb öblözetben ezzel színnel. A legnagyobb öblözetben : a balatoni Nagyberekben a szivattyútelep elméletileg kellő kapacitással kiépültnek látszik azonban a gyakorlat azt bizonyítja hogy a szivattyúteleptől 5—6—7 km távolságban levő területekről lassan folynak le a káros belvizek és a talajvízállás kellő szintre való leszállása a tavaszi mezőgazdasági munkálatok megindításának idejére nem történik meg. Ezért a balatoni 16 3 TVK 121
