Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
hálózat esetén a müvek a belvízrendezés műveivel azonosak. Alagcsövezés a terep szintje alá elhelyezett alagcsőhálózatból és annak tartozékaiból áll. Az előzőek alapján a TVK-ban a IV. Fejezet az alábbi csoportosításban kerül ismertetésre: a) Belvízgazdálkodás, b) belvízvédekezés, ej a talajvízszint-szabályozás. A IV. Fejezet nem foglalkozik az öntözésnél keletkező csurgalékvizek elvezetésével. 1.2 A múlt és a jelen 1.81 A BELV1ZGAZDÄLKODÄS MÜLT JA ÉS JELENE l. 811 A belvizes területek rendezésének múltja és Jelene A Balaton déli partja mentén elterülő belvíz- öblözetek: berkek 1864. előtt az ős Balatonhoz tartoznak, vízfelületük azzal összefüggött. 1864 után a Sión levő vízimalmok megszüntetésével a Siót szabályozták, megépítették a siófoki első zsilipet, ezáltal a Balaton vizét közel egy méterrel leszállították. Ezután a Siófoktól Balatonberényig terjedő 0,5—0,7 km széles és 50 km hosszú homokos dombvonulat, — amelyet évezredek alatt a balatoni jégtúrzások toltak össze — szárazzá vált. Később a dombvonulattól délre eső kisebb-nagyobb öblözetek magasabb részei teljesen, mélyebb területei pedig időszakosan kikerültek a vízelborítás alól. Az öblözeteket ugyanis a rajtuk átfolyó és a Balatonba, mint befogadóba tartó észak-déli irányú vízfolyások árvizei, azonkívül a vízfolyások torkolati szakaszain keresztül a Balaton visszafolyó magas vizei gyakran elborították és elmocsa- rasították. A belvizes nagyobb öblözetek lecsapolá- sára 1864. évben és a kisebb özlözetekre 1911 évben lecsapoló társulatok alakultak. 7a. Balaton Nagybereki öblözet A Balaton déli partja mentén elterülő öblözetek között a legnagyobb kitérjedés6. A belvízöblözet határát a Balaton eddig észlelt legmagasabb 106,00 m. A. f.-i árvizének kivetítése képezi, amely 9400 kh-t tesz ki. A Lecsapoló Társulat 1864-ben történt megalakulása után csupán arra szorítkozott, hogy az öblözeten átfolyó nagyobb vízfolyások medreit szabályozta a gyakori kiöntések elkerülése végett. Ezen munkálatok a termelés biztonsága szempontjából nem sok eredményt hoztak. Az érdekeltek kérésére az I. kér. Kultúrmérnöki Hivatal (Budapest) 1893—1896. években elkészítette a Balaton Nagyberek átfogó lecsapolási tervét. Ebben a tervben a külvizeket a belvizektől elválasztották. A külvizeket a Nyugati övcsatorna vezette le gravitációsan Balatonmáriafürdőnél a Balatonba. A Balaton középén 104,80 m. A. f. vízállásánál kb. 80 cm-rel mélyebb — átlag 104,00 m. A. f.-i szinten lévő mélyfekvésű — belvízártérből pedig a balatonfenyvesi 2,5 m3/s telejsítményű szivattyútelep emelte át a Balatonba a káros belvizeket és egyúttal a magasan fekvő talajvízállást is lecsapolta a mezőgazdasági művelés által megkívánt szintre. Ezen terv közben (1911-ben) némileg bővült és a kiviteli munkálatok 1908—1916. évig tartottak. 1948 évben 4,5 m3/s teljesítményű, állítható lapátos propellen szivattyúval kibővítették és a Nyugati övcsatorna jobboldali töltését 1950—52. években megerősítették. 1949 évben a Balatoni Nagyberek öblözet területének legnagyobb részén megalakult a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság. Az állami gazdaságnak juttatott beruházási hitelből, a pécsi Kultúrmérnöki Hivatal által készített terv alapján az 1908—1918 években épített belvízcsatornahálózat bővítése és mélyítése készült el 1951—1953-ig kb. 80 km hosszúságban. Ezen idő alatt már az állami gazdaság által készített tervek alapján az északidéli irányú belvízcsatorna hálózara merőlegesen álag 400 m ávolságban kb. 80 km hosszúságban szívóárokhálózatot is építettek. A balatonfenyvesi szivattyútelep 6,5 m3/s teljesítményre épült ki, azonban csapadékosabb tavaszok alkalmával a szivattyúteleptől 7—8 km távolságban lévő területeken a talajvizet nem tudja a mezőgazdasági munkálatoknak megfelelő szintre leszívni. Ennek egyik oka az előbb említett, nem kellő sűrűségű szívócsatorna-hálózat, másik oka az, hogy a leszívási görbe a szivattyúteleptől számított 3 km távolságon túl, közel vízszintes és az ugyancsak közel vízszintes fenékvonalazású belvízcsatornákban alig van vízmozgás, akkor sem. ha szivaty- tyúaknánál a lehető legmélyebbre leszívjuk a vízfelszínt. A Balatonnagybereki Állami Gazdaság ezért 1958-ban a balatonfenyvesi szivattyúteleptől 6 km távolságban 1,5 m3/s teljesítményű kisegítő és esésfokozó szivattyútelepet épített a Nyugati övcsatorna mellett a Határbelvíz-csatorna bújtató- jánál, amelynek eddigi gyors talajvízszint süllyesztő hatása kb. 3 km körzetben jó eredményt ért el. A Nyugati-övcsatornának délről 3 jelentősebb mellékága van, amelyne kalsó 1,5—5 km hosszú szakaszai töltésezve vannak és csak az utóbbi években Q 3% árvízi vízmennyiség kiöntés nélküli vezetésre épültek ki. A Nyugati-övcsatorna a mélyfekvésű Balaton Nagyberek öblözetet délen és nyugaton nem veszi teljesen körül. Délen kb. 6 km hosszú területen a külvizek szabadon befolyhatnak a Berekbe. A Balatonnagybereki Állami Gazdaság 1952-ben saját be ruházási hiteléből fenti nyílt; belvízártér lezárására megépített ún. 5,5 km hosszú Bubáktáska-övcsator- nát, amely a Nyugati övcsatorna és Pogányvölgyi vízfolyás alsó szakaszának vízgyűjtőjét elválasztó Csinka-pusztai dombvonulatig terjed. A Balaton Nagyberek belvízöblözet keleten nincs jelenleg lezárva. Itt megemlítjük, hogy régebben a. Balatoni Nagyberekben 2 társulat alakult, a Nyugati és a Keleti Bozót Lecsapoló Társulat, amelyek 1912-ben egyesültek. A lecsapolótársula- tek 'között, elméleti határvonal volt, természetes elválasztó vonalat az öblözetben mélyen észak felé benyúló csisztai dombvonulat alkotott. A balatonnagybereki Állami Gazdaság 1951—52-ben — a 118
