Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
határozták védvonal variánsokat. A hidrológiai kérdések egyeztetése után a Mura 1%-os valószínűségű árvizét a betöltésezés után 1650 m3/sec-ban állapították meg; kétoldali töltések átlagos: távolságát 600—700 m-ben, a töltések biztonságát 1 méterben, a hidaknál 1,50 m-ben, a töltés korona szélességét átlag 3,0 m-ben, a töltés rézsűket átlag 1:2 hajlással írták elő. A bizottság előírásának megfelelően az árvízmentesítési tervek vízszintes adatait a Bx—B158 határkövek koordináta rendszerére, a magasságokat pedig a letenyei balparti magyar vízmérce „0” pontjára kellett vonatkoztatni. Az alapelvek figyelembevételével elkészült a jobbparti jugoszláv 36 km hossz töltés kiviteli terve, valamint a balparti magyar árvízvédelmi töltés általános terve, melyen belül a balparti töltés nyomvonala már geodéziáikig teljesen rögzítve van. A jobb-, illetve balparti töltések tervei már tartalmazzák a másik oldali töltés nyomvonalát is. A két terv készítése során a töltések átlagos távolságát a murakeresztúri vasúti és letenyei közúti híd feletti szakaszon csökentették 400—450 m-re. Ezt az tette indokolttá, hogy mindkét parton további értékes területek védelmét biztosítani lehetett, az amúgy is aránylag kis ártéri területekből. Egyben így a meglevő hidakat csak 60—60 m-el kell növelni, és a növelést a főhídhoz közvetlenül csatlakozó kedvező átfolyási szelvényt biztosító hullámtéri hídnyílással lehet megoldani. A bizottság 1961-ben VI. ülésszakán a jobb-, illetve balparti töltések terveit jóváhagyta és egyben elrendelte, hogy a két terv műszaki anyagának fel- használásával el kell készíteni a „Mura árvédelmi töltései” című közös tervet. A terv elkészült és azt a bizottság 1962. évi VII. ülésszakán jóváhagyta. A jóváhagyott tervek mindegyikét mindkét fél megfelelő példányban megkapta. A magyar fél az V. ülésszakon bejelentette, hogy egyelőre nem gondolt a balparti töltések teljes kiépítésére, amire csak azért lesz szükség, mert a jobb- parton töltés létesül, így a felek megegyeztek abban, hogy a töltések kiépítését a jobbparton a magyar érdekek figyelembevételével ütemezik. A jobbparti töltések ütemezését az albizottság javaslata alapján a VI. ülésszak azzal hagyta jóvá, hogy Jugoszlávia először a 36—25 szelvények közötti szakaszt építheti ki, azután a letenyei magyar nyílt öblözettel szemben fekvő szakasz kihagyásával az építést a visszatöltésezendő Tmava patak torkolatától lehet folytatni a 18,5—0 km szelvények között és csak azután kerülhet sor a 18,5— 25,0 km szelvények közötti szakasz építésére 1965. évben. A magyar fél 1962-ben elkészíti a Murarátka— Letenyei nyílt öblözet kiviteli tervét és annak építését 1963—65 között fogja befejezni, ha pénzügyi fedezetet tud biztosítani, egyébként, a kiépítésre itt és másutt csak 1966—70 között kerülhet sor. A jugoszláv fél 1961—62-ben a 36—25 km szelvények közötti töltésszakasz építését befejezi. Ez a balparti széles természetes magaspartokig nyúló hullámtér miatt a magyar oldalon káros kihatással még csak Murarátka határának kis részén lesz. Az 1961. és 1962. évi tárgyalások szerint a jugoszláv fél a töltés építés ütemét előreláthatóan csökkenti: az egyes évek építési programjában a felek előző évben megállapodnak. Az érintett két híd 60—60 m nyílású csatlakozó hullámtéri nyílásai közül a murakeresztúri hídnál a balparton a magyar fél, a letenyei hídnál a jobbparton a jugoszláv fél köteles megépíteni. A két hullámtéri hídnyílás megépítése előtt a hidak között az árvédelmi töltések nem zárhatók be. Az V. ülésszak határozata alapján a Mura folyó kijelölt szakaszain a magyar, ill. jugoszláv vízügyi szervek az előírt állapotfelvételeket végrehajtották. A felmérési program megállapodás szerint 1963-ban végrehajtást nyer. A VII. 1962. évi ülésszakon a bizottság a Mura általános szabályozási tervének elkészítését 1964 XII. 31-ben szabta meg. A megállapodás igen nagy horderejű, mert 1920— 1956 között mindkét fél a saját oldalán kb. 20—20 km partvédő művet épített, de nem közös szabályozási tervek alapján, így azok nagyrészt hatástalannak bizonyultak. A Mura mederállandósítása most már árvédelmi szempontból elengedhetetlenné vált. A gazdasági, stb. szempontok alapján megállapított és jóváhagyást nyert töltéstávolság mellett a Mura medervándorlása a védvonalakat katasztrofális helyzetbe hozza, ezért a meder állandósítása elengedhetetlen. Az 1960. évi V. ülésszak döntése alapján 1962- ben elkészült a murakeresztúri és letenyei hidak körüli, kb. 4—6 km hosszú mederszakaszok szabályozási terve, melyet az albizottság 1962 IX. hóban elfogadott és annak alapján a két fél vízügyi szervei 1962—63-ban megkezdik a szabályozási művek összehangolt kiépítését. A hidak körüli szakaszok szabályozása azért a legsürgősebb, mert a töltés távolság, a hídnyílások mérete csak akkor nyújt kellő biztonságot, ha a szakaszokon a jól szabályozott meder is biztosítja azokkal együtt a kellő árvízi átfolyási szelvényt. A szabályozási munkák könnyebb végrehajtása érdekében a bizottság kimondta, hogy függetlenül a határhelyzettől a balparton, ill. a főmeder bal oldalán szükséges műveket a magyar fél, a jobboldaliakat pedig a jugoszláv fél építse ki és a felék a munkákhoz szükséges folyamkavicsot a másik fél területén is kitermelhetik a folyóból. A fentiek szerint a Mura teljes árvédelmi és folyamszabályozási kérdései alapelvileg, jelentős részben kiviteli terv szinten már rögzítve vannak és a két ország együttműködése alapján ezek végrehajtása biztosítva látszik a jövőben is. b) Belvízgazdálkodás Az országhatár eredetileg összeesett a Mura középvonalával. A folyó 1920 óta történt elvándorlása miatt helyenként pár száz méteres eltérés alakult ki, de az adott helyzet mellett a két oldali belvízgazdálkodási kérdéseket a két ország egymástól teljesen függetlenül tudja megoldani, ezért e téren nemzetközi megállapodásra nem volt és nem is lesz szükség. 247
