Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
A Nagyréti, (86) Farragos, (90) Nagyvölgyi patak (91) A Nagyréti, Parragos, Nagyvölgyi patak rendezése fontos, mert az aránylag hosszan elnyúló kis- esésű völgyek feltétlenül szükséges rétlecsapolásai- nak befogadói. Vízszintes vonalvezetésbe változtatásra általában nincs szükség, függőleges értelemben az összefüggő fenékvonalat a tökéletes vízlevezetés érdekében kell helyesen kialakítani. Különös tekintettel arra, hogy ezek a mellékvízfolyások alkalmasak legyenek alagcsövezések befogadására is. A medreket általában 10%-os vízhozamra kell méretezni. Ennél a vízmennyiségnél a középsebesség max. 1,5 m/s lehet. A keresztszelvényeknél 1:2 hajlású rézsűk kiépítése szükséges. Partbiztosítás és fenéklépcsők beépítése nem szükséges. A szabályos partéi magasságában a kikerült földanyag elterítése szükséges, ezentúl a völgy mélypontján be- folyók létesítését kell tervezni. Műtárgyak vízügyi szempontból megfelelők. Az előirányzott munkákkal a völgyek gazdaságos víztelenítése lehetséges és ezzel a völgyfenék — főleg rétterületek — megjavításának alapját teremtettük meg. A Rédicsi patak és Csuzgáló-árok (92) (93) Rédics község környéke és belsősége vízrendezése szükséges, mert a Rédicsi patak árvize Rédics község belsőségét sújtotta azzal, hogy elárasztotta időnként a község főutcáját majd a község alatt, medre nem lévén a réteken terült el azokat elöntve és lefolyás hiányában pangó vizeket okozott, főleg a befogadó Kebele patak széles völgyében. Mivel a községi belsőségben helyszűke miatt lehetetlen az árvizet emésztő medernek a kiépítése, szükséges a Rédicsi patak árvizét még a község fölött átvezetni a Csuzgáló patak völgyébe. Az ehhez szükséges „Átvezetés” 20 m3/s 1%-os árvízre már megépült. Rendezni kell elsősorban a Csuzgáló- árok alsó szakaszát, mely az „Atvezetés”-től lefelé a Kebelébe való betorkollásig terjed, mert a Csuz- gáló-ároknak az „Átvezetés” révén növekedett vízmennyisége az alsó szakaszon nem tud lefolyni a feldszapolódott, benőtt mederben. Azért kell kiépíteni a Csuzgáló-árok említett alsó szakaszát. Az „Átvezetés” betorkoJlása fölötti szakasz mélyen be^- rágódott, ezért itt rendezésre nincs szükség. Ugyancsak rendezendő a Rédicsi patak községi átmenő szakasza, mert az „Átvezetés” ellenére is marad maximálisan cca. 2 m3/s vízmennyiség, amelyet a községen át burkolt mederben kell vezetni, a község alatti szakaszt pedig egészen a befogadó Kebele patakig kell kiépíteni. Ezen az alsó szakaszon új nyomvonalon kell haladni és az esés csökkentésére 3 db fenéklépcsőt kell létesíteni. A keresztszelvények alakja trapézszelvény, a kővel burkolt szakaszok 1:1, egyéb szakaszon 1:1,5 hajlású rézsűkkel. III. kategóriájú vízfolyások A területen 39,2 km III. kát. vízfolyás van, amelyből 21,5 km-t kell rendezni. A rendezés célja a kiöntések gyakoriságának csökkentése és a lecsapolás biztosítása. A medret 10%-os valószínűségű vízhozamra kell kiépíteni. A vízszintes vonalvezetésben lényeges változtatásra nincs szükség. A fenékvonalat 1,5 m átlagos mélységben kell kialakítani, hogy az alagcsövezés nyílt árkai is becsatlakoztathatok legyenek. A keresztszelvényt 1:2 rézsüvei kell kialakítani. A meglévő kisemésztésű csőátereszek helyett fedlapos átereszeket kell építeni. A kikerült földanyagot el kell teregetni és füvesíteni kell. I. kát. vízfolyások rendezési keretterve Kerka (94) A Kerka patak és a hozzátartozó Kerka-ág és a Kis-Kerka vagy Kerca korszerű rendezése 1958. évben indult meg. A rendezés célja egységes állékony meder kiképzésével a víz lefolyásának megjavítása, külsőségben a 10%-os, belsőségben az 1%-os árvíz emésztésével. A rendezés azonban nem a Kerka torkolatától felfelé indult folytatólagosan, hanem a zalabaksai közúti hídtól (39 700 m. szelv.) felfelé egészen az országhatárig, azért mert ez a szakasz eddig teljesen rendezetlen volt, viszont az alsó szakaszon (a 0—39 700 szelv. között) a múltban már voltak kisebb, komolyabb összefüggés nélküli rendezések. A Kerka jövőbeli fejlesztését tehát két szakaszra kell osztani a már 1958. óta átfogó műszaki terv alapján folyamatosan készülő felső szakasz és az ez alatti (torkolat—Zalabaksa közötti) alsó szakasz fejlesztésére. A felső szakaszon rendezni kell elsősorban magát a Kerkát. A kívánság itt az, hogy felülről lefelé haladó sorrendben az országhatártól a szenterzsébeti útig a Kerka-meder alkalmas legyen a széles völgy víztelenítésére, és ezenfelül a kiöntéseket csökkentse. A szenterzsébeti úttól Csesztregig terjedő szakasznak 20 m3/s vízmennyiséget kell emészteni úgy, hogy az ezt meghaladó vízhozam a Kerka csesztregi ága felé legyen vezetve. Ez alatti szakasznak a zalabaksai hídig a még beágyazás és a belsőség miatt az 1%-os árvizeket kell emészteni, mely ezen a szakaszon mintegy 70 m3/s. A felső szakasz legnagyobbrészt trapéz szelvényű földmeder, ahol kavicsrétegben halad, kő és gyeptéglák biztosítással. A Csesztreg és Zalabaksa határába eső 1,5 km hosszúságú szakasz kőrakattal, burkolattal, vezetőmüvekkel kiépített meder, melyben egy eséscsökkentő fenékbukó is épül. Ez utóbbi egyébként mintaszakasz jellegű. Ugyancsak a felső szakaszon belül építendő ki a Kerca patak főkép lecsapoló jelleggel és a Kerka csesztregi ága, árapasztó jelleggel. Tekintettel arra, hogy a Kerka csesztregi ága Csesztreg község belsőségén halad át a meder itt is kő vagy műkő biztosítással, burkolattal építendők ki. A felső szakaszon a fenéfoesés 1,0— földmeder, ott az oldalrézsük 1:3 arányú rézsüvei építendők ki. A felső szakaszo na fenékesés 1,0— l,5%o közötti kell legyen, ennél nagyobb fenékesés már megbontja a kavicsos mederszakaszokat. A felsőszakasz kiépítése 1956. év végéig megtörténik. Az alsó szakaszt a felső szakasz kiépítésével egyidejűleg kell rendezni. Itt is ki kell alakítani egy 10%-os árvizet emésztő egységes fő medret és a számos mellékágat a vízszállításból ki kell kapcsolni. Ezen a szakaszon tehát első lépésként a meder 150
