Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

hatására gyakori, közvetlenül érzékelhető változá­sok állanak elő. A talajvíz alsó elhatárolása egy­ségesen nem adható meg, mindenütt a helyi adott­ságoktól függően az első vízzáró rétegig tart. c) Karsztvíznek nevezzük a karsztosodott kőze­tekben (Magyarországon főleg mészkőben és dolo­mitban) tározott vizet, ill. azt a vizet, amely föld­alatti útjának nagyobb részét karsztosodott kőzet­ben teszi meg. d) A mélységi víz a földkéreg mélyebben fekvő likacsos, hasadékos és üreges kőzeteiben elhelyez­kedő víz, rendszerint nyomás alatt áll és a felszín- alatti vízkészlet felső elhatárolását képező talajvíz és karsztvíz alatt helyezkedik el. Feloszthatjuk ré­tegvizekre, rétegzetten kőzetek (eruptívák, kristá­lyos palák stb.) vizére és nyomás alatti mély karszt­vízre. A különböző felszínalatti vizek (talaj-, karszt- mélységi víz) között gyakran nincsen éles elvá­lasztó határ. A felszínalatti víz hőfok és vegyi ösz- szetétel szerint is csoportosítható. Hőfok szerint van hideg, langyos, meleg és forró víz. A vegyi összetétel alapján megkülönböztetünk közönséges-, ásvány- és gyógyvizet. Ásványvíz a hőmérséklettől függetlenül az a víz, amelyben 1000 mg/1 oldott alkotórésznél több van, vagy egyes ritka, de élefitaniilag aktív elemből (lit­hium, jód, fluor, bór, arzén, rádium, rádium- emanáció) kimutatható mennyiséget tartalmaz. A gyógyvíz olyan ásványvíz, ami vegyi vagy fi­zikai tulajdonságai miatt gyógyhatású. Ásvány­vizet gyógyvízzé orvosi vélemény alapján hatósági elismerés avat. 2.402 A felszínalatti-, felszíni- és csapadékvizek összefüggése A felszínalatti vízkészlet táplálása, a felszínalat­ti-, felszíni és csapadékvizek összefüggése szem­pontjából elsőrendű fontosságú szerepet játszik a karszt- és a felszínnel összeköttetésben lévő hasa- dékvíz, valamint a talajvíz, mert az egész felszín- alatti vízkészlet táplálása ezeken keresztül lehetsé­ges. A felszínalatti vízkészlet fő táplálója a csapadék. A felszíni vizek táplálása még kedvező helyi adott­ságok mellett — is csak a felszíni vizek mentén elhelyezkedő szűkebb — maximálisan néhány km szélességű — partmenti sávra korlátozódik. A talajvíznél és a karsztvíznél szoros összefüggés mutatkozik a csapadék és az időszakosan előálló vízkészlet-változások között. A mélységi vizeknél jelenlegi ismereteink szerint nem mutatható ki csapadékhatás és valószínű, hogy a természetes hidrológiai körfolyamatban zömmel csak a karszt­víz és a talajvíz vesz részt. A hasadékos, repedéses kőzetekben — a karszt­vízben — mindig tartós készletnövekedés jelent­kezik, ha a csapadék több a pillanatnyi párolgás­nál. A laza üledékes kőzeteknél — a talajvíznél — csak időszakos pótlódás keletkezik abban az időszakban, amikor a csapadék halmozódó ösz- szege több, mint a párolgás, de ez a csapadékból származó pótlódás nyáron teljes egészében el­párologhat. A csapadékhatás egészen szoros kap­csolatokkal a téli félévben mutatható ki. A csapa­dékból származó utánpótlódás a talajvíztükör mély­ségének növekedésével csökken, több hétre, vagy egy-két hónapra terjedő késleltetés állhat elő és a hazai időjárási viszonyoknak megfelelően maxi­málisan 7—10 m mélységig elhelyezkedő talaj­víztükör esetén mutatható ki. Folyók és állóvizek partjainál a karsztvíz és a talajvíz közvetlen összeköttetésben állhat a fel­színi vízzel. A felszíni víz közvetlen hatása alatt álló partmenti sávon a talajvíz hűen követi a fel­színi víz vízállásváltozásait. Hazánkban ez a sáv a helyi adottságoktól függően 6,0—0,1 km széles­séggel jellemezhető. Folyók mellett kimutatható egy második sáv is, ahol a folyó közvetlen hatása már nem észlelhető, de több árhullám összege­zett eredményeként halmozódott talajvízállás emel­kedés, alacsony vízállás idején talajvíz leszívódás észlelhető. A közvetett hatás távolsága a folyó partjától mérve a helyi adottságoktól függően 13,5 — 0,2 km határértékekkel jellemezhető. A partmenti sávon igen változatos talajvízfor­galom alakul ki, árhullámok idején a folyó táp­lálja a partmenti sáv talajvizét, hosszantartó kis- vizek idején a folyó talajvíz-elszívó hatása észlel­hető. A partmenti vízforgalom nagysága elsősor­ban a folyó vízállás-változásainak mértékétől és intenzitásától függ. A mélységi vizeknél sem a felszíni vizekkel, sem a csapadékkal kimutatható összefüggést jelenleg még nem ismerünk. 2.403 Összefüggés a szomszédos területekkel Délnyugat-dunántúli vízgazdálkodási terület ha­tára általában a felszíni vízválasztókat követi, tehát a különböző felszínalatti víztartók elhelyez­kedéséhez nem igazodik. Az így osztott víztartók­ból történő víztermelés hatással lehet a szomszé­dos területek felszínalatti készletére is de viszont: az e víztartók készletét a szomszédos területeken fogyasztó vízhasználatok TVK-egységünk felszín- alatti vízháztartását is érezhetően megváltoztat­hatják. A terület vízkészlet-gazdálkodásának ter­vezésénél feltétlenül számolni kell ezekkel az ösz- szefüggésekkel is, melyek közül a legfontosabbak­ról a következőkben adunk áttekintést. A nyugati országhatár mentén, keskeny sávon belül, különösen a vízfolyások völgyében települő talajvízhasználatok, továbbá egy jóval tágasabb — esetleg néhány 10 km szélességűre tehető — öve­zetben a rétegvíz-kitermelés is a szomszéd ország határmenti készletének észrevehető megváltozta­tására vezethetnek. Rétegvizek tekintetében első­sorban a jugoszláv beavatkozások éreztethetik ha­tásukat nálunk. A területünket a szomszédos. 1., 3. és 4. TVK- egységtől elválasztó határ is több jelentős réteg­víztartó egységet metsz: a határhoz közel települt rétegvíz-használatok tehát itt is érinthetik a szom­szédos területek felszínalatti vízkészlet-gazdálkodá­sát. 84

Next

/
Thumbnails
Contents