Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.404 A felszínalatti vizek szerepe a terület vízgazdálkodásában A Mura felszíni és partiszűrésű készletét figyelmen kívül hagyva, területünk felszínalatti vízkészlete, melyet összesen kb. 7 m3/s-ra becsültünk, az ugyancsak területileg elosztottan jelentkező („helyi”) felszíni készlet augusztusi 85%-os tar- tósságú értékének négyszeresét is meghaladja. Ehhez a jelentős felszínalatti vízkincshez még a Mura 0,3 m3/s-nyi parti szűrésű készlete járul. Végeredményben tehát a kb 7,3 m3/s-ra becsült felszínalatti vízkészlet 5%-a partiszűrésű, 27%-a talaj- és 68%-a rétegvíz. A felszínalatti készletekből területünkön jelenleg az összes igények mintegy 1/3-át elégítik ki. A partiszűrésű- és a talajvízkészlet gyakorlatilag terheletlen, de a rétegvizek igénybevétele is csak elenyésző mértékű miég. Utóbbiak 1 /3-részt ivó-, 2/3-részt ipari vízigényeket elégítenek ki. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi vízmérleg) fejezet a „Jelenlegi vízmérleg” c. (két) táblázatokkal, továbbá a „Vízmérleg a felszíni vizekre (1960. évi állapot)”, „Vízmérleg talaj és partiszűrésű vizeikre (1960. évi állapot)” és a „Karszt- és rétegvizek vízmérlege (1960. évi állapot)” c. 1:500 000 méretarányú térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszínalatti vízkészlettel való vízgazdálkodás fejlődésének iránya területünkön elsősorban a Mura és a Zala menti területsávokon rendelkezésre álló partiszűrésű-, és talajvízkincs hasznosítása, továbbá a — különösen a terület északi és déli peremén, de egyébként is csaknem mindenütt meglévő-rétegvizek fokozott feltárása felé mutat. (A felszíni vizekkel ilyen szempontból a 2.314 pontban foglalkozunk.) 2.41 PARTISZŰRÉSÜ VÍZ 2.42 TALAJVÍZ 2.421 Általános rész Talajvíznek nevezzük azt a földfelszín közelében elhelyezkedő első felszínalatti vizet, ami a laza üledékes kőzetek szemcséi közötti hézagokat összefüggően kitölti, a nehézségi erő hatása alatt áll, és készletében a felszíni befolyásoló tényezők hatására gyakori, közvetlenül érzékelhető változások állanak elő. A talajvíz felszínét kisebb-nagyobb területre kiterjedően folytonos görbe felületnek tekinthetjük, amely nagyjából követi a földfelszín domborulatát. A talajvíz általában szabad felszínű, egyes helyeken a változatos rófcegtelepülés miatt, finom szemcséjű fedőréteg alatt „nyomás alatt álló” talajvízként is jelentkezhet. Alsó elhatárolása élesen nem adható meg, s rendszerint az első vízzárórétegig tekintjük talajvíznek. A talajvíztükör alatt általában minden réteg — vízvezetők és vízzárók egyaránt — vízzel telítettek, s így a talajvíz „érintkezésben” van a különböző rétegvizekkel, csak az adott nyomásviszonyok mellett a vízzáró rétegeken keresztül nincsen vízmozgás. A természetes talajvízháztartás egyensúlyban van. A talajvíztározódás hosszúidejű átlagértéke nulla, és a talajvíztükör a hosszúidejű átlagérték által meghatározott szint körül ingadozik. A vízszin ingadozásának övezetében — az időjárástól függően — nedves években fokozatosan több és több, száraz években egyre kevesebb víz helyezkedik el. A talajvíztükör ingadozása jelzi a talajvíz készletében beállott változásokat. Ez alól kivételt képeznek a műszaki beavatkozásokkal érintett területek, ahol a természetes egyensúly megbomlott és a talajvíz vagy tartós emelkedési (pl. öntözés, rizsárasztás hatása), vagy süly- lyedési (pl. vízkitermelésnél túlzott igénybevétel) irányzatot mutat. A változás lehet időszakos, s bizonyos idő elteltével új egyensúlyi állapot áll elő, de lehet tartós is. A természeti adottságok és a műszaki beavatkozás mértéke szabja meg, hogy a kettő közül melyik fordul elő. A talajvízháztartást befolyásoló tényezők (csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás, stb.) területrészenként különböző súllyal érvényesülnek, s ennek megfelelően többféle talajvíztípust különböztetünk meg. Az utánpótlás fő jellege szerint a különböző talajvíztípusok két csoportba sorolhatók. A felszíni vizek által nem zavart talajvíz fő táplálója a csapadék, és a talajvíztükör mélysége szerint különböztetünk meg különféle talajvíztípusokat. A folyóvizek és állóvizek által befolyásolt területek talajvízkészlete a felszíni vízből is utánpótlást kap. 2.422 A talajvízszint észlelő kúthálózat A talajvízháztartás jellemzőinek meghatározását, és a változások törvényszerűségeinek felfedését a a talajvízmegfigyelő kutakban végzett rendszeres mérések teszik lehetővé. A Délnyugatdunántúli Vízgazdálkodási Területen nagyon kevés talajvízmegfigyeléssel rendelkezünk. Jelenleg csak 19 db országos hálózati és 2 db tanulmányi kútban folyik az észlelés. Ezek a kutak is aránylag újak, csak néhány (5—8) éves adatsorral rendelkezünk. A szórványos megfigyelési adatok miatt, a terület talajvízviszonyait főleg hidrológiai analógia segítségével állapítottuk meg. A dombvidéki területeken és a folyóvölgyekben az országos hálózat bővítése kívánatos (mintegy 40 db kút). Űj tanulmányi kutak létesítését a vízgazdálkodási gyakorlat helyi igényei szabják meg. 85
