Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
— A felszíni vizek kémiai és biológiai jellemzése a víz felhasználása szempontjából. Felhasználás ivó- és ipari vízre A TVK IX. 1.22 fejezetéhez csatolt 02 fogyasztási ténkép szerinti osztályozás alapján a felhasználók igénye szerint a következőképpen csoportosítható: I. o. használható ivóvízellátás céljára, vízelőkészítéssel (csak az ülepítés gyorsítása és fertőtlenítés céljából szükséges vegyszer adagolással), ezenkívül minden más vízfelhasználás céljára. II. o. Használható ivóvízellátás céljára különleges tisztítással. Alkalmas talajvízdúsításra és ipari vízellátás céljára. III. o. Ivóvízellátás céljára nem ajánlható, talaj- vízdúsításra és ipari víz céljára (kezeléssel alkalmas), kivéve az élelmiszeripart. IV. o. Ipari víz céljára is csak különleges tisztítás után alkalmas. Felhasználás mezőgazdasági célokra Felhasználás öntözésre: a felhasználhatóság elbírálásának alapja a 2.361 pontban ismertetettek s a 25. sz. táblázatban foglaltak. Felhasználás halászati célra. I. kategória: a Zalába ömlő patakok. A Halgazdasági Tröszt móriczhelyi és varászlói üzemegysége, a majki, zalaszentgrótá á. g. halastavai, MTSz és MOHOSz halastavak vízellátásának biztosítása. Jelenleg mintegy 1320 kh halastó. Távlati tervek szerint a Zala 3000 kh halastavat lát el tápvízzel. II. kategória. Az egész Zala folyó és vízgyűjtő területe. III. kategória. A Principális-csatorna szennyezését csökkenteni kell a Mura—Dráva vízminőség- védelme érdekében. A körzet évi haltermelése mintegy 5,5 ezer q, a drávai és horgász halfogási eredmények nélkül. 2.362 A vízgazdálkodási körzet talajainak öntözővíz minőségi igénye A körzet jellemző talajféleségei közül adottságainál, természeti sajátságainál fogva öntözésre elsősorban csupán helyi jelleggel az öntés, réti öntés és réti talajok jöhetnek számba. E talajok közül az öntés talajok mechanikai összetétele rendszerint vályog, vízgazdálkodási sajátságaik kedvezőek, öntözésük esetén az öntözővíz megengedhető maximális sótartalma 650 mg/1, Na%-a 35—40—45, szó- dalúgossága 10 mg/1. A réti talajok és réti öntéstalajok legnagyobb része vályog és agyagos vályog mechanikai összetételű, öntözésük esetén az előbbivel azonos öntözővíz minőségi követelményeket írhatjuk elő. Láptalajok esetében az alapvető kérdés a víz elvezetése, a terület lecsapolása, a későbbiek folyamán esetleg altalaj öntözés. Amennyiben e talajok nagyobb sótartalmú vagy erősebben szikes vízzel kerülnének érintkezésbe, úgy a tőzeges szint kiegyenlítő képességével számolhatunk. A feúiszím vizeket érő szennyezések részletes ismertetését lásd a IX. Települések és ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme c. fejezetben. A jelenlegi szennyezettség mellett szükséges minimális élővízíorgalom meghatározása minőségi szempontból sok esetben igen nehéz. Számos ellentétes vélemény és különböző vízhasznosítási szempont miatt annál is inkább, mert általánosságban nagyobbak a vízkivétellel szemben támasztott igények, mint a lehetőségek. Számszerű adatokat a TVK XVII. fejezet területi vízmérlegénél adtunk meg. Konkrét esetekben azonban egyedi vizsgálatokra van szükség, ahol a komplex vízgazdálkodás érdekeit kell figyelembe venni, és az öntözés érdekeit az ivóvízellátás és ipar igényeivel egyeztetni. 2.4 Felszínalatti vízkészlet 2.40 Altalanos ismertetés 2.401 A felszínalatti vizek osztályozása Felszínalatti vízkészletnek nevezzük azt a víz- mennyiséget, ami a laza üledékes kőzetek, valamint a repedéses hasadékos kőzetek hézagaiban helyezkedik el. A felszínalatti vizeket több szempontból (eredet, hőfok, kémiai összetétel, stb.) csoportosíthatjuk. A vízkészlet megismeréséhez a természetes osztályozás vezet, ami a genetikai jelleg és a jelenlegi vízmozgások szerint két fő csoportot ad. Az a mozgásban lévő víz, ami a természetes hidrológiai körfolyamatban részt vesz, a dinamikus felszínalatti vízkészlet. A vízkészletnek az a része pedig, amely a hidrológiai körfolyamatban nem vesz részt, a passzív vízkészlet. A mozgásállapottól függetlenül, a hézagokat kitöltő víz térfogata által meghatározott vízmennyiséget, vagyis a dinamikus és passzív készlet pillanatnyi összegét a sztatikus vízkészletnek nevezzük. A felszínalatti vízkészlet összefüggő, komplex egészet alkot, mégis az elhelyezkedés, valamint a gyakorlati felhasználás és a főbb hidrológiai jellemzők szerint megkülönböztetünk partiszűrésű vizet, talajvizet, karsztvizet és mélységi vizet. a) A partiszűrésű víz tulajdonképpen nem képez felszínalatti vízkészletet, hanem a felszíni vízkészlet része. A vízkivétel módja azonban teljesen azonos, mint a felszínalatti vizeknél és a kitermelt víz minősége is teljesen hasonló tulajdonságokat mutat. Ennek tulajdonítható, hogy a partiszűrésű víz a felszínalatti vizek csoportosításában szerepel. A partiszűrésű vízkivétel lehetőségeit a hidrogeológiai adottságok, a vízfolyások mentén elhelyezkedő durva szemű pleisztocén-holocén rétegek szabják meg. A kitermelhető partiszűrésű víz mennyisége a felszíni vízkészletnek azt a hányadát képezi, ami a vízfolyás partjához közel elhelyezett kutakkal és galériákkal termelhető ki, és nagysága bizonyos határokon belül az előidézett depresszió mértékétől függ. b) Talajvíznek nevezzük azt a földfelszín közelében elhelyezkedő első felszínalatti vizet, ami a laza üledékes kőzetek szemcséi közötti hézagokat összefüggően kitölti, a nehézségi erő hatása alatt áll, és készletében a felszíni befolyásoló tényezők 83
