Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

gatásnélküli lazításának és esetenként (pszeudog- lejes barna erdőtalajok) alapcsövezésének együttes, komplex, de nem mindig gazdaságos alkalmazását foglalja magában.

Az öntés- és réti talajok meliorációs intézkedést nem igényelnek.

A láptalajok mezőgazdasági termelésbe vonása csak vízrendezésük és telkesítésük (tőzegréteg kitermelése, stb.) után jöhet szóba.

2.2 Ëghajlat

2.21 ALTALANOS ISMERTETÉS

2.211 A terület éghajlati jellemzése

A terület hazánk éghajlatilag legkiegyensúlyozottabb része. Hűvös, csapadékos alap jell eg mellett különösen a szélsőségeknek a többi országrészhez viszonyított hiánya teszi egyedülállóvá ezt a területet, mely a 6. ábra szerint gyakorlatilag a Bacsóféle éghajlati beosztás egyetlen körzetébe (IH/a) esik.

A hőmérséklet nem nagy ingadozása mellett a csak ritkán forró nyár, a nem túlhideg tél, az ugyancsak ritka tavaszi és őszi fagyok, a nagyobb borultság s az Alföldhöz mérten kevés, de a mező- gazdasági termelés szempontjából még mindig kielégítő tartamú napfény eredményezik ezt a kiegyensúlyozottságot.

Ezzel a képpel csapadékviszonyai is összhangban vannak: ez hazánk legcsapadékosabb területe, amelyen — ellentétben a többi országrésszel — a téli csapadék mennyisége is kielégítő, hóban viszonylag gazdag (ez inkább a nagyobb hómagasságban s nem annyira a havazás tartamában mutatkozik), nyáron is csapadékos. Még az egyébként száraz nyarakon is nagy biztonsággal lehet számítani a mezőgazdaság, a növényi élet igényeit kielégítő csapadékra. Ez az egyetlen tája hazánknak, ahol gyakrabban jelentkezik káros tényezőként a túl bő csapadék, mint a csapadékhiány.

Sajátos vízszintes és függőleges tagoltsága — különösen a 150—200 m magas dombsorok közé ékelt észak-déli völgyrendszerek — egyébként is uralkodó északi szélirányát még jobban megerősíti. Ez a jó átszellőzést biztosító helyzet akadályozza meg, hogy e terület a mikroklímák áttekinthetetlen szövevényévé váljék. Még így is a Zalai-dombság centrumában, ahol a völgyek az uralkodó észak— déli irányt elhagyva megakadályozzák a szél mikroklíma-romboló hatását, igen éles körvonalakkal határolt meleglejtő-, dombtető és hideglejtő-mik- roklímák alakulnak ki, ahol a nyári felmelegedések, a lokális szárazság, illetve a téli hidegek az Alföld legszélsőségesebb területedéhez hasonló erős- gégűek. Az egész területen egyébként inkább a mezoklima-jelleg uralkodik, amelyet a dombtetőnkön a sok tekintetben arid-típusú szőlő- és gyümölcstermelés. a völgytalpakon pedig a humid rétek, legelők képviselnek.

2.212 Meteorológiai állomáshálózat

A területet nem túlságosan sűrű, de azért éghajlati viszonyait kielégítő módon tükröző meteorológiai állomások hálózzák be. A legjellemzőbb éghajlati adatokat a hűvösebb, kevésbé csapadékos északi részén fekvő Zalaegerszeg, az enyhe (hely- lyel-közzel meleg) nyarú balatonvidéki részén Keszthely, a mező- és mikroklíma területek középpontjában Nagykanizsa és a legcsapadékosabb délnyugati peremen Lenti nyújtja. Sok helyen még az alföldinél is ritkább csapadékmérő állomáshálózata is kielégíti a követelményeket, mert csapadékviszonyai — ismételjük — hazánk legkiegyensúlyozottabb területévé avatják e tájat. A szomszédos területekről szükség esetén Szentgotthárd és Zala- szentgrót (1. TVK-egység), illetve a szárazabb keleti perem viszonyainak kiegészítő jellemzéséhez Kaposvár (4. TVK-egység) adatai használhatók fel. Legalább öt évtizedes csapadékmegfigyelése van a terület mintegy 40 csapadékmérő állomásának, amelyek közül a csapadékviszonyok átlagos értékeinek és viszonylagos szélsőségeinek bemutatásához Lenti és Nagykanizsa éghajlatkutató állomások adatain kívül Egervár megfigyeléseit is felhasználtuk.

2.213 Makroszinoptikus időjárási típusok

Hess és Brezovsky kutatásainak felhasználásával az egész ország területére s így területünkre is érvényes nagy területeken (pl. kontinensrészeken) egyidejűleg előforduló (makroszinoptikus) időjárási típusokat Péczely György állította össze. Ezeknek a jövőben a távprognózisokban is közlendő makroszinoptikus típusoknak az ismerete a vízgazdálkodási gyakorlatban is hasznosítható lesz, mivel minden egyes betűszimbólummal jelölt időjárási típushoz az ország különböző tájain meghatározott időjárási elemek (hőmérséklet, légnyomás, csapadékösszeg és esetleg — intenzitás, stb.) tartoznak. (A CMm típus előrejelzésekor pl. nyáron a Dunántúl egyes részein 50 mm-t meghaladó, a Tiszántúlon alig 1—5 mm-es csapadékra lehet számítani.)

Az 1. táblázatban csak azt a 9 időjárási típust ismertetjük, melyeknek évi előfordulási gyakorisága hazánkban az 5%-ot meghaladja. — A 10%- ot meghaladó gyakoriságú típusokat az I., az 5— 10% közöttieket a II. kategóriáiba soroltuk.

Az 1. táblázatban szereplő időjárási típusok jellemzése :

A Anticiklon centrum, illetve levegő-szétáram- lási terület (divergencia) a Kárpát-medence felett. Szélirány: határozatlan jellegű. Tartós szárazság.

Ae Anticiklon a Kárpát-medencétől keletre Szélirány: déli, délkeleti. Száraz idő vagy kisebb csapadék.

Aw Nyugatról benyomuló ún. azóri anticiklon. Szélirány: északnyugati. Nyáron friss, szeles idő, futó csapadékokkal, télen enyhülést hoz. An Anticiklon a Kárpát-medencétől északra, Szélirány: északkeleti, keleti. Csapadékviszonyok határozatlanok.

7 2 TVK

49