Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
rozó-tavakban történő kirothasztás nem felel meg élővízfolyásaink tisztaságához fűzött kívánalmaknak. Az ipar által kibocsátott és előzetes tisztítást igénylő káros szennyvizeknek csak mintegy felét hatástalanítják, a többi maradéktalanul fejti ki romboló hatását élővízfolyásainkban. A TVK területén lévő ipari üzemek szennyezett vízkibocsátása 0,16 m3/sec (13 200 m3/nap). Az ipari szennyvizek 64%-a közvetlenül, minden tisztítás nélkül jut a befogadókba. A kibocsátott káros szennyvizeknek (4 950 m3/nap) mindössze 17%-át hatástalanítj ák. A csatornázás és szennyvíztisztítás jelenlegi elmaradott helyzetének .gyökeres megváltoztatása, felszíni vizeink további elszennyeződésének megakadályozása központi feladattá vált. A 20 éves tervidőszak ipar- és településfejlesztési előirányzatainak pedig alapvető tényezője a keletkező ipari ill. kommunális szennyvizek elvezetése és tisztítása a korszerű technológiai alapelveknek megfelelően. A 20 éves iparfejlesztési távlati tervek az ország ipari vízigényének növekedését a mainak ötszörösére irányozzák elő. Természetesen ezzel párhuzamosan fog növekedni a szennyvízkibocsátás is. Az ipari frissvízigény beszerzése a jövőben kb 96%- ban felszíni vízkészletből történik majd, s ez a felszíni vizek tisztaságának fokozott védelmét teszi szükségessé. A lakásépítési kormányprogram 1980-ig 1,5 millió lakás építését tervezi, mely a közművesítés, tehát a csatornázás terén is komoly feladatok elvégzését teszi szükségessé. A mezőgazdaság szocialista átszervezése megteremtette a korszerű, nagyüzemi méretű termelés feltételeit. Űj mezőgazdasági központok alakulnak ki. A mezőgazdaság fokozatosan egy helyre koncentrálódó szennyvizei (az állattenyésztés nagy férőhelyes istáiói, növényvédő állomások, tejgyűjtők, gépállomások, stb.) már nem elhanyagolható meny- nyiségűek. Ezek ellátására számos kis csatornamű építendő. Az életszínvonal emelkedése, a kultúrigények fokozódása is igen jelentős tényező: a gyors ütemben emelkedő vízfogyasztás egyúttal a szennyvíztermelés növekedését jelenti. Az állandóan bővülő iskolahálózat, közintézmények, kultúrházak, üdülők és egyéb létesítmények szennyvízkezelésének megoldásához szennyvíztisztító kisberendezések létesítése válik szükségessé. Délnyugat-Dunántúl területén nincs olyan közi- csatornával ellátott település, amely a_ követelményeknek megfelelnie. Nagykanizsa lakosságának 48%a van csatornával ellátva. A keleti városrész csatornázása igen sürgős. A szennyvíztisztító telep korszerűsítése igen fontos. Az 1.21 pontban ismertetett vizsgálat mutatja, hogy a szűrt BOI5 jóformán semmit sem csökkent. A tisztított vizeknek a tással sem számolhatunk. Zalaegerszeg csatornázása még égetőbb kérdés. A városnak csak kis része van csatornával ellátva. A többszintes házaik szennyvize egyes helyeken tisztítatlanul nyílt árkokban a városon keresztül folyik a Zalába, fertőzve a város levegőjét. A tisztítótelep ideiglenes jelleggel épült, de még azt a tisztítási fokot sem éri el, ami így elvárható, mert a talajvíz beszivárgása miatt máris túlterhelt. A Kőolajipari Tröszt fúró, termelő és feldolgozó vállalatai állandóan fejlődnek. Nemcsak a vízellátást, de a szennyvízkezelést is hasonlóan fejleszteni kell. A nagy vízigény miatt a Zalai Kőolajipari Vállalatnál nehézséget okoz a fejlesztés folyamán szükséges víz előteremtése. A vízszükséglet 90%~a hűtővíz. Olyan technológiát kell választani, ami a hűtővíz csökkentését teszi lehetővé. A vízhűtés helyett léghűtés alkalmazása esetén a felszabaduló vízmennyiséggel a többi üzemrészek vízigénye biztosítható. 1.32 A VIZEK TISZTASÁGI VÉDELMÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Ez idő szerint az ipar 1,7 milliárd, a mezőgazdaság 700 millió és a lakosság pedig 300 miihó m3 vizet fogyaszt évente. Az elkövetkezendő 2 évtizedben a jelenlegi vízfogyasztáson felül 12 m3/s ivóvíz céljára alkalmas vizet; a fejlődő ipar igényeinek kielégítésére pedig 215 m3/s vizet kell biztosítani. Azonban nemcsak a mennyiségi igények kielégítéséről kell gondoskodni, hanem a felhasználásra kerülő vízzel szemben jelentkező fokozott minőségi követelményeket is figyelembe kell venni. A követelmény, amelyet egy ország a víz meny- nyiségi és minőségi igényeiben kifejezésre juttat, a lakosság életszínvonalának indikátora. Az élet- színvonal emelkedésével, az ipar, a mezőgazdaság fejlődésével, a kulturális igények növekedésével együtt jár a vízfogyasztás nagymértékű emelkedése, aminek ellenpólusa a fokozott szennyvíztermelés és következménye a természetes vizek nagyarányú elszennyeződése. Ma, amikor vízkészletünk legnagyobb részét felszíni vizeink képezik, vízfolyásainkba naponta 1,5 millió m3 szennyvíz kerül. Ha a befogadót nagymennyiségű, élettani szempontból káros hatású szennyvíz éri, úgy a vízfolyásban élő mikroorganizmusok — amelyek a folyó öntisztulását és a folyó életét biztosítják — teljesen elpusztulnak és a vízfolyás élettelen szennyvízcsatornává válik. Igen szorosan összefügg még a vizek szennyezéstől való védelmének szükségessége a komplex víz- hasznosítással, mert ahány vízfogyasztó ág, annyiféle vízminőségi igény. Vegyük csak példának az ipar igen sokrétű vízminőségi igényét. A mezőgazdasági vízhasznosítás két fő ágának, az öntözésnek és a halastó-tápvízszolgáltatásnak minőségi igényei is merőben különböznek egymástól, sőt ellentétesek. A jövőben tehát a vizek szétosztásának a vízkészlet gazdálkodásnál tekintettel kell lenni arra, hogy a fogyasztók minőségi igényeiknek megfelelő vizet kapjanak és a különböző vízhasznosítók igényeit úgy lehessen kielégíteni, hogy egyik a másikat ne zavarja. 26 2 TVK 201
