Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
üzemet egymás mellé célszerű telepíteni s azokat közös ipari vízműről kell ellátni. A 700 m3-es frissvízigény mélyfúrású kutakból szerezhető be. Tározásra 1 db 500 m3-es alacsonyszintű medencét, a hálózati nyomás biztosítására pedig 1 db 100 m3-es víztornyot kell létesíteni. A napi vízfelhasználás 1 000 m3, melyből 80% üzemi (60%-ban hűtési), 200 m3 pedig vízellátási célokat fog szolgálni. 2.3 A javasolt megoldások sorrendje és a sorrend indokolása 2.31 AZ IVÓVÍZELLÁTÁS MEGOLDÁSÁNAK SORRENDJE ÉS A SORREND INDOKOLÁSA Az ivóvízellátás megoldási sorrendiének megállapításához az alábbi szempontok figyelembevételét javasoljuk: Elsősorban ott kell központos ellátás keretében jó ivóvizet biztosítani, ahol a felszín alatti vízadó rétegek vize annyira rossz, hogy az a jelenben csak szükségből — más megoldás hiányában — fogadható el ivóvízként. Ezeken a helyeken a vízellátás megszervezése — különösképpen a nitrátos vizeknél — többek között a csecsemőhalandóság miatt is elengedhetetlen. Másodsorban ott fejlesztendő az ivóvízellátás, ahol a felszínalatti első vízadóréteg oly mélyen van, hogy egy-egy ásott kút létesítése oly komoly anyagi áldozatokkal jár, mely a lakosság anyagi ereiét meghaladja. Elsők között biztosítandó a jó ivóvíz azon településekben, ahol — a vízvizsgálatok alapján — a vízadórétegek vizének minősége időszakonként jelentékenyen változik. Ez esetekben nem a kút helytelen telepítése és építése, hanem a vízadórétegek vizének akár kémiai, akár bakteriológiai kedvezőtlen összetétele eredményezi a rossz, esetenként, egészségtelen ivóvizet. Ez utóbbi körülmény számos esetben enterális megbetegedésekre vezetett. Javítani kell az ivóvízellátást azokban a községekben is, ahol a község területének egyik részén jó, a másik részén pedig — akár kémiai, akár bakteriológiai szempontból — rossz az ásott kutak vize. E helyeken előtérbe kerülhet a törpevízmű- ves, illetve a törpevízmű jellegű ellátás is. Azokban a községekben, ahol a lakosságnak 250—300 m-nél nagyobb távolságról kell hordania az ivóvizet, ott a vízellátást közművesítéssel, illetve a közkúthálózat megfelelő bővítésével, illetve kiépítésével kell megjavítani. Megoldandó az ivóvízellátás továbbá azon községekben is, ahol aszályos időben az ásott talajvíz- kutak kiapadnak. Általában kiapadt kútnak tekinthető az az ásott kút, melyben a vízoszlopmagas- ság tartósan kisebb az 1 m-nél, így vize könnyen zavarodhat. 2.32 AZ IPARI VÍZELLÁTÁS MEGOLDÁSÁNAK SORRENDJE ÉS A SORREND INDOKOLÁSA Az ipari vízellátás fejlesztése szorosan az ipar- fejlesztéssel függ össze, ettől nem különíthető el. Az iparfejlesztést az egyes népgazdasági ágak ösz- szevetése és egybehangolása alapján kell eldönteni, s ehhez kell az ipari vízellátást kialakítani. A sorrend megállapításánál a népgazdasági érdekeken felül a területén jelenleg mutatkozó ipar elmaradottságát is figyelembe kell venni, mert az az egész területre kihat és annak elnéptelenedését is okozhatja. Ez a hatás máris érezhető. 3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A keretterv képet ad a jelenlegi állapotról és feltárja a jövőbeni teendőket. Tartalmazza az ez idő szerint figyelembevehető legfontosabb vízgazdálkodási feladatokat. Megteremti a lehetőségét és az alapját a hosszabb távlati népgazdasági tervek előkészítésének. Más népgazdasági ágazatoknak is jelentős segítséget nyújthat saját távlati terveik kidolgozásához. A keretterv tájékoztatást ad arra, hogy mily megterhelést jelent a népgazdaság számára az ivó és ipari vízellátás terén, végrehajtandó legsürgősebb feladatok elvégzése. A bevezető rész a meglévő állapotot foglalja ösz- sze. A kommunális vízellátás jelenlegi adatainak megbízhatósága kielégítő. Kellően kimunkált adatok álltak rendelkezésre, az ország közmű-ellátottságáról, valamint annak műszaki jellemzőiről. Az ipartelepek vízellátó berendezéseinek feltárásában, továbbá az ipari üzemek vízgazdálkodási adataiban már több bizonytalanság rejtőzik. Kérdéses esetben ezért mindig az ipari víznormák és az alkalmazott gyártási technológiák egybevetése alapján állapítottuk meg a hiányosan kidolgozott ipari üzemek vízgazdálkodásának reális adatait. A kommunális vízellátás 20 éves fejlesztési tervének alapja az Országos Tervhivatal irányelvei és számai szerint elkészített lélekszám fejlesztési terv- volt, mely az ország lakoslétszámát 1980-ra 11,3 millió főre irányozza elő. A keretterv célkitűzéseinek realitását kommunális vonalon az Országos Tervhivatal és az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1962 januárjában megadott fejlesztési irányelveinek, továbbá a különböző tervező vállalatok konkrét terveinek felhasználása biztosítja. A keretterv készítése során minden város, nagyközség és kiemelt mezőgazdasági központ ivóvízellátásának megoldására egyedi terv készült, s így a célkitűzések megvalósításához szükséges beruházási költségek reális értékeknek tekinthetők. A 20 éves iparfejlesztés vízellátásának tervezése az iparágak fejlesztési tervei alapján történt. A fejlesztés egyes nagyipari létesítményeinek vízel191
