Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
látására a keretterv készítése során egyedi tervek készültek. A kisebb jelentőségű ipari üzemek jellemző műszaki adatait és mutatóit normatívák alapján állapítottuk meg. Ezen utóbbiaknál természetesen a helyi körülményeket csak kismértékben vehettük figyelembe. Meg kell jegyeznünk, hogy az összehasonlíthatóság és az egységesség érdekében a költségszámítás a teljes 20 éves fejlesztési időszakra vonatkozólag azonos kivitelezési költségtényezők segítségével történt. Nem lehetett ugyanis figyelembevenni az építési technológia állandó korszerűsödését, mely az építési költségek terén kétségtelenül jelentős megtakarításokat eredményez a megadott költségekhez képest. Az iparfejlesztési előirányzatok sohasem tekinthetők mereven meghatározott számoknak. A tényleges fejlesztés állandóan rugalmasan idomul a népgazdaság mindenkori struktúrájához, szerkezeti változásaihoz, igényeihez és teherbíró képességéhez. Feltétlenül szükséges tehát az elkövetkezőkben a keretterv adatait folyamatosan helyesbíteni és a mindenkori helyzetnek megfelelően finomítani. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők Az ivó- és ipari vízellátás továbbfejlesztése érdekében a helyi vízkészletek feltárása elengedhetetlen. Ennek érdekében további hidrológiai, hidrogeológiai kutatásokat, feltárásokat kell elvégezni, különös tekintettel a felszínalatti vízkészletek pontos megállapítására. Feltétlenül szükséges mind az üzemeltetés, karbantartás, mind pedig a fejlesztés szempontjából, hogy meglevő vízmüveinkről, azok csőhálózatáról, műtárgyairól, szerelvényeiről pontos feltárások, adatok álljanak rendelkezésre. Ezt a visszamenőleg elvégzendő feladatot elsősorban a községi és törpevízműveknél kell pótlólag végrehajtani, ahol ezen adatok nagyrészt hiányzanak. A törpe- és kisvízműveinknél jelenleg gyakran tapasztalható üzemeltetési nehézségek és hibák kiküszöbölése érdekében megyei szinten megfelelő számú és szaktudású szakemberrel rendelkező vállalatokat kell létrehozni, melyek a körzetükbe tartozó vízművek üzemeltetésében irányító és ellenőrző szerepet töltenek be. Hasonló jelleggel megyei közműépítő és karbantartó vállalatok szervezése is szükséges. A vízművek higiénikus, üzembiztos és gazdaságos üzemeltetése érdekében a jövőben megfelelő számú és szaktudású kezelő és karbantartó szakkáderek kiképzése elengedhetetlen. A törpevízművek száma a jövőben rohamosan növekszik. E vízművek gazdaságos és olcsó beruházása érdekében a leggyakrabban előforduló víztermelő és vízkezelő gépiberendezéseket olcsó és korszerű típusgyártmányokként kell forgalomba hozni. Hasonlóképpen tipizálni, illetve szabványosítani kell a leggyakrabban előforduló műtárgyakat is (kutaknak, szivattyú és nyomásfokozó gépházak, mély- és magasszintű tárolómedencék, víztornyok, stb.). Biztosítani kell a jól bevált hidroglóbuszok bizonyos korszerűsítése utáni újabb űrméretekben történő nagymennyiségű gyártását. A jövőben jelentősen megemelkedő csőigény kielégítése érdekében fejleszteni kell a hazai csőgyárak kapacitását mind mennyiségi, mind minőségi vonalon, elsősorban az azbesztcement csőgyártás területén. Ugyanez vonatkozik a szerelvények gyártására is. A külföldön jól bevált műanyagcsövek gyártására hazai üzemeinknek is be kell a jövőben rendezkedni ők. A központi vízművek, továbbá egyes törpevízműveknél törekedni kell a jövőben a teljes, vagy részleges automatizálás biztosítására. Az ehhez szükséges műszerek és berendezések gyártására a műszeriparnak fel kell készülnie. A vízpazarlás elkerülésére, továbbá a termelt és kiszolgált víz felhasználásának ellenőrzésére a vízműveket kellő számú és megfelelő minőségű vízmérő berendezésekkel kell felszerelni. A vízművek jelenlegi vízmérő-ellátottsága igen alacsony. Az elmaradottságot csak jelentékeny mennyiségű vízmérő-berendezés forgalomba hozatalával és beépítésével lehet megszüntetni. Az ipari üzemek vízfogyasztásának állandó ellenőrzése céljából meg kell szervezni az üzemek rendszeres — mérési adatokon alapuló — bejelentési kötelezettségét. A jelentősebb üzemekben oly — lehetőleg — mérnöki képesítéssel rendelkező szakembereket kell megbízni az üzemek vízgazdálkodási kérdéseinek kézben tartásával, akik az üzemen belüli tervszerű és gazdaságos vízfelhasználást ellenőrizni és biztosítani tudják. A technológiai fegyelmet ki kell terjeszteni az üzemek vízgazdálkodására is. Valamennyi ipari tárcánál megfelelő számú és képzettségű vízügyi szakembert kell alkalmazni a vízgazdálkodási kérdések intézésére. Az ivóvízművekhez hasonlóan az ipari vízműveknél is szükséges, hogy a meglévő berendezésekről, műtárgyakról, pontos feltérképezés álljon rendelkezésre, melyet a fejlesztés, bővítés során kialakult állapotnak megfelelően ki kell egészíteni. A vízszegény területre telepített üzemekben fokozott mértékben kell a víztakarékosságot ellenőrizni és biztosítani. Ennek érdekében a jövőben felül kell vizsgálni az üzemek belső vízháztartását, s ahol arra mód van, be kell vezetni, illetve bővíteni kell a vízvisszaforgatást. Üzemeinkben tehát — indokolt esetben — a visszaforgatás mértékét az üzemek sajátosságainak, technológiájának figyelembevételével úgy kell kialakítani, hogy azok jövőbeni vízháztartását a magas vízgazdálkodási hatásfok jellemezze. A nyersvízigények részbeni, vagy teljes kielégítésénél a jövőben figyelembe kell venni az üzemek tisztított szennyvizeinek ismételt felihasználását is. Egymáshoz közel telepítendő új üzemek vízellátásánál a lehetőségekhez képest biztosítani kell részint az egy, közös ipari vízműről történő vízellátást, részben a sorozatos, illetve az ismételt vízfelhasználást is. Az ivóvízművek tehermentesítése, továbbá a la192
