Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
— A tervezett öntözött zöldségnövények területe távlatban is meghaladja az összes zöldségterületek 50%-át, továbbfejleszteni azonban a talajadottságok miatt nem lehet. — Rizstermelésre alkalmas terület a vizsgált területen nincs. — A gyümölcsös öntözéseket felületi öntözési módokra terveztük, mert tapasztalat szerint a területen már jól beváltak. Esőszerű öntözés alkalmazása esetén a nagy szintkülönbségekre való tekintettel, kétszeres vízemeléssel kellett volna számolni, ez a létesítési költségeket megemelte volna és így az öntözések a tározott vizekből lettek volna gazdaságosak. — A növénykultúrák arányát a 2.12 pontban ismertettük már. Az arányok az 1960—1980-ig terjedő időszakra, a VIZITERV által kiadott alapdokumentációnak megfelelően készültek, a távlati tervben azonban attól eltérnek, a talaj és területi viszonyok miatt. • — A tervezésnél az öntözési módok aránya a következő : esőszeírű öntözés 13 780 ha 68,4% felületi öntözés 6 340 ha 31,6% Ezt az arányt az indokolja, hogy a vizsgált terület topográfiai és talajtani viszonyai olyanok, hogy a felületi öntözések nem gazdaságosak a szükséges tereprendezések miatt. Az: esőszerű öntözési mód alkalmazását indokolja ezenfelül az is, hogy a terület vízben szegény, tározással kell biztosítani a vizet, amelyből lehetőleg minél nagyobb terület öntözése kívánatos. — Szennyvízöntözési lehetőségek a területen nincsenek. 2.13 AZ EGYES SZERVEK SZEREPE AZ ÖNTÖZÉSBEN A TVK területén túlnyomó részben termelőszövetkezetek gazdálkodnak. Az öntözés fejlesztésénél azért elsősorban a tanácsok szerepe domborodik ki. A tanácsi irányítás feladata a mezőgazdasági üzemekben megteremteni az eredményes öntözőgazdálkodáshoz szükséges előfeltételeket: az eredményes öntözés érdekében szükséges állóeszközöket kell biztosítani; szükséges az állatlétszám (megfelelő állatsűrűség) beállítása és a betakarítással járó korszerű gépesítés megteremtése, a termények tárolásának, tartósításának (szárítás stb.) lehetővé tétele; az öntözéssel összefüggő meliorációs feladatok, mint pl. talajjavítás, talajvédelem, lecsapolás stb. megoldása. Ezenkívül tanácsi kezdeményezést kíván a talajok termőképességének fenntartásához szükséges többlet szerves és műtrágya megfelelő elosztása. Igen lényeges az öntözéses gazdálkodáshoz értő szakemberek beállítása és folyamatos továbbképzése. A feladatok összehangolt megoldásának előfeltétele az öntözőberendezések létesítésének tervezésével egyidejűleg a fejlesztéssel járó üzemi és komplex beruházási tervek elkészítése; ennek irányítása a tanácsok fontos feladatát képezi. Végül, de természetesen nem utolsó sorban, tanácsi feladat az öntözőtelepek helyének jó kijelölése és az öntözésfejlesztés olyan irányvonalának meghatározása, ami a helyi és népgazdasági érdekek összehangolásával, annak leghatékonyabb megoldását biztosítja. Különösen fontos szerep vár a tanácsi szervekre az öntözés előfeltételét biztosító meliorációs munkák szervezése terén. Ebben a munkában a tanácsi és vízügyi szerveken kívül az e célra alakult társulatoknak alapvető feladatai vannak. A Földművelésügyi Minisztérium szerepe az öntözés fejlesztésénél elsősorban az általános irányítás. Különös súllyal kell tekintetbe venni ennél a talajjavítások helyes megoldását. A szakképzés felső-, közép- és alsófokú szinten a Földművelésügyi Minisztérium feladata. Az Agráregyetem a felső, a középfokú technikumokban és az iskolákban kellő számú szakembert kell képezni, mert ellenkező esetben az öntözés hatékonysága nem érvényesül. A Földművelésügyi Minisztériumon belül, az állami gazdaságok főigazgatóságának feladata az állami gazdaságok öntözéséhez szükséges előfeltételek biztosítása. A vízügyi szervezet szerepe az öntözéshez szükséges víz biztosítása és a terület vízrendezése. Ezenkívül az öntözőtelepek tervezése és építése. 2.2 Az öntözés keretterve A vizsgált területen öntözőrendszereket kiépíteni nem lehet, csak rendszerenkívüli öntözött területek vannak, amelyek a Zala és Mura vízgyűjtő területén, valamint a Mura mentén helyezkednek el és a DRK/3 és DRK/5 területekhez tartoznak. A rendszerenkívüli területek Magyarország földrajzi nagy tájai közül a Mura tájra esnek. A területeket északról a Rába—Zala vízválasztó, nyugatról az országhatár, délről a Mura és keletről a Zala, valamint a Balaton határolják. Domborzati viszonyait tekintve a Mura és Zala alsó szakaszán, valamint a Principális mentén a völgyfenék a 100— 150 m magasságon van. A Mura és Zala felső szakaszán, valamint a Kerka, Cserta, Válsika, Szévíz és Sárvíz mentén levő völgyek 150—200 m magasságban vannak. A fennmaradó területekből a zalai dombvidék 200—300 magasan van, míg a Kis-Ba- laton déli öblözete a 100 m magasságot éri el. A terület államigazgatásilag Vas, Zala és Somogy megyék területén fekszik. Tárgyalásunkban a következő egységekre osztottuk: 1. DRK/3—1. Zala és mellékvízfolyásainak öntözései 2. DRK/5. A Mura és mellékvízfolyásainak öntözései és a Kis-Balaton déli medencéje 3. Csőkutas öntözések. Az öntözés fejlesztésének alapfeltétele: völgyfe- néki mélyebb részeken a lecsapolások végrehajtása. A rétterületek nagyrésze elsavanyodott, zsombékos és rajtuk csak kevés és rossz minőségű széna termelhető. Hasonló a helyzet a szántóföldi területek egy részénél is, ezért a vízrendezést a kisvízfolyások és befogadók, valamint a belső lecsapoló árokhálózat kiépítését szorosan kapcsoltuk az öntözé170
