Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
sek tervezéséhez. Különösen szoros ez a kapcsolat a Kis-Balaton déli öblözetében, (Sávoly—Zimány), ahol az árvízmentesítés és belvízrendezés megoldásával nagy területek öntözése váhk lehetővé. Nagy jelentősége van a dombvidéki tározók építésének, mivel az öntözéshez szükséges vizet csak azokkal lehet biztosítani. A tározóknál meg kell említeni azt, hogy a XII. fejezetben öntözésre betervezett tározók 55%-át nem vettük figyelembe, részben azok oly magas építési költsége miatt, részben az adottságok nem mindenhol alkalmasak a tározók mellett öntözés megvalósítására. Az öntözésre felhasznált tározók adatait az 1. sz. táblázat tartalmazza. Felszín alatti vízből csak igen korlátozott öntözési lehetőségek vannak. A terület talajviszonyait és éghajlati viszonyait — egységes jellegére való tekintettel — általánosan jellemezzük. A területen uralkodó talajtípus az erdőtalaj. Kivételt csak a Kerka és Mura völgyében levő öntéstalaj, a Zala és nagyobb mellékvizei völgyében elhelyezkedő kis területi réti talaj képez, valamint a Kis-Balaton déli öblözetének láptalaja. A kötöttség szempontjából a láptalajtól és kevés homoktalajtól eltekintve, az egész terület vályogtalaj. A talajkategóriák szerint az öntözendő területeknél az arány a következő: 1- es talajkategória : 5 000 ha 24,8% 2- es talajkategória : 11 520 ha 57,2% láptalaj 3 600 ha 18,0% A területek nagyrésze kilúgozott savanyú erdőtalaj, ezért azok megjavításáról, illetve meszezésé- ről már az öntözéses gazdálkodás beindítása előtt gondoskodni kell. A vizsgált terület éghajlatára jellemző, hogy mint az alpesi klímavidékhez tartozó terület, az ország legcsapadékosabb tájaihoz tartozik. A zalai dombvidék völgyei az északi széltől védettek és bár a napsütés mérsékelt, a hőmérséklet kiegyensúlyozott. A csapadék havi és évi összegeit a vizsgált területen az alábbi táblázat mutatja: 1901—1950 évek átlagában: Állomás III. m. IV. V. VI. VII. VHI. IX. X. XI. XII. Év hóna p/mm mm Egervár 34 34 38 56 67 76 80 75 65 59 54 42 680 Zalaegerszeg 39 37 42 62 74 81 87 81 69 65 59 49 745 Letenye 42 39 46 64 79 79 85 77 72 76 67 55 781 Lenti 43 41 47 65 82 85 89 83 75 75 68 56 809 Murakeres ztúr 45 44 49 65 85 81 83 76 73 79 71 56 807 Nagykanizsa 44 45 47 63 84 75 80 72 69 74 67 57 777 A valószínűségi megoszlás a következő: Időszak Maximum mm 10 1 75 1 90 %-os valószínűségű csapadékösszegek határértéke mm-ben 1 1 B s a 50 évi átlag mm Téli félév 696 480 255 219 172 346 Nyári félév 805 597 585 290 239 460 Év 1221 1018 661 610 438 806 A 24 óra alatt leesett 1%-os gyakoriságú csapadék 90-130 mm „ ,, 99,99,, >> Jf 65- 80 mm JJ „ „ 10%-os >> » 40- 48 mm között változik. Az évi középhőmérséklet Ny—K-re haladva 8,5 C°-tól 10,0 C°-ig változik. Évi legmagasabb hőmérséklet: 32—34 C°, legalacsonyabb hőmérséklet: —16, —17 C° Az első hideg nap általában csak október 25. után áll be, és a fagy a D-i részeken általában április 1—5, a Ny-i és E-i részeken pedig április 15. körül múlik el. Ennek megfelelően a hideg napok száma 85—95, illetve 100—110 körül van. Az évi hőösszeg: 3 612 C°. A tenyészidő hőösszege: 2 560 C°. Szélirányok átlagos gyakoriasága %-ban a következő: Állomás ) É I ÉK I K j DK I D I DNy | Ny [ ÉNy | ^ead Zalaegerszeg : Év Nagykanizsa: Év 23 7 2 8 18 9 2 6 25 6 30 2 9 7 30 2 10 4 171
