Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

3. Zala a Zalaszentgrótip-tól a Balatonig 4. Cserta 5. Kebele 6. Szentistvánlaki (Határ p.) 7. Kerka 8. Zala a Válicka tork. felett 9. Mura bp. A drénezés sorrendjét elsősorban a sürgető me­zőgazdasági igény határozta meg. E munka álta­lában a befogadók jelenlegi állapota mellett is el­végezhető, mert drénezésre a magasabban fekvő szántóföldek kerülnek. A munkákra a hitelösszeget úgy kell biztosítani, hogy a vakonddrénezést 1975-ig lehessen befejezni. A mélylazítás munkájának sorrendje megegyezik a vakonddrénezés sorrendjével és a költségeket is itt szerepeltettük a táblázattal ellentétben, ahol a mélylazítás költségei a nyiltárokhálózattal történő talajvízszintszabályozás költségei között szerepel­nek. Az égetett agyagcsővel való drénezéshez bizto­sítani kell az olcsó agyagcsövet, és egyenletes ütem­ben 1980-ig befejezni. Az olcsó gyártásnak egyik kínálkozó lehetősége, hogy a területen egy tégla­gyárban egy alagcsőgyártó gépet kell beállítani, csak ez jelent beruházást, mert a földanyag, ke­mencék és szakszemélyzet rendelkezésre áll — és akkor a 3—7 Ft/db-os alagcső ár 1,5—2,5 Ft/db-ra csökkenthető. Jelenleg, még 20 000 Ft/ha értékkel számoltunk. A nyílt árokhálózattal történő lecsapolás a be­fogadók jókarbahelyezésével azonos ütemben ha­ladhat. 2.32 VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK RENDEZÉSI MUNKAINAK SORRENDJE ÉS A SORREND INDOKOLÁSA A vízmosáskötéseket a vízfolyások rendezésével egyidőben, vagy előtte kell elvégezni, így biztosít­ható, hogy a jókarba helyezett meder nem fog gyor­san feliszapolódni. A sorrend javaslatánál is ezt a szempontot vettük figyelembe. Az erdészeti módszerekkel megköthető vízmosá­sokat sem a táblázatba sem az időrendi sorrendbe nem szerepeltettük a 2.22 pontban elmondottak miatt. Délnyugat-Dunántúl TVK területén, a talajvédel­mi beavatkozás fontossági és sürgősségi sorrendje a mezőgazdasági és vízügyi érdekek figyelembevételé­vel, vízgyűjtő területek szerint: A talajvédelmi beavatkozás sürgősségének sor­rendi eldöntése három mutatószám együttes érté­kelésével állapítható meg. E mutatószámok a kö­vetkezők: 1. A sáncolás fajlagos költsége (Ft/km2) 2. A sáncolás és erdősítés együttes fajlagos költ­ségei (Ft/km2) 3. A 25%-on felüli lejtésű területnek az összterü­lethez viszonyított aránya (dimenzió nélküli szám). Az első mutatószám főképpen mezőgazdasági szempontból jelentős, mert a csapadékosságot, a ta­laj lejtőhajlását valamint a növényzettel való bo- rítottságot veszi tekintetbe olymódon, hogy a sán­A vízgyűjtők sürgősségi országos sorrendje sorszáma í. 69. Cserta patak 2. 37. Zala a Válicka torkolata felett (a Válicka nélkül) 3. 39. Zala a Zalaszentgróti patak tor­kolata alattól a Balatonig 4. 68. Kerka patak (a Cserta nélkül) 5. 70. Principális csatorna 6. 38. Zala a Válicka torkolata feleitől a Zalaszentgróti patak torkola­ta alattig 7. 65. A Mura balpartja (a mellékvíz­folyások nélkül) 8. 67. Kebele patak 9. 66. Szentistvánlaki (Határ-) patak colási költségeket a 15 t/ha/év talajlepusztulási szin­tet meg nem haladó módon tartalmazza. Ezért a sáncolás fajlagos költsége a terület talajlepusztulá­sára egyenes arányban mutat rá. Minél nagyobb valamely vízgyűjtő területén a sáncolás fajlagos költsége, annál nagyobb a talajlepusztulás mértéke. A második mutatószám a sáncolás és erdősítés fajlagos költségével már bizonyos fokig figyelembe veszi a 25%-on felüli területek határát is. A legelő, szőlő- és gyümölcsös területek hiánya miatt nem mutatja azonban elég helyesen a 25%-on felüli te­rületek hatását. Mégis mindezek ellenére azt lehet mondani, hogy a kopár területek figyelembevételé­vel jellemző mutatószámot ad a vízgyűjtő-területek berendezési sorrendjének eldöntéséhez. A harmadik mutatószám a 25%-on felüli lejtési területek hatását helyesen értékeli, mert egy-egy vízgyűjtőn belül ezek is jellemzőnek mondhatók. A három mutatószám együttes értékelésével a vízgyűjtőhely a sorrendi táblázatban olyan pontos­sággal határozható meg, hogy legfeljebb két szom­szédos sorszámú vízgyűjtő cserélhető fel egymás­sal. A vízgyűjtők talajvédelmi sorrendjének megha­tározásakor természetesen a felsorolt mutatószámo­kon kívül figyelembe vették azokat a közgazdasági érdekeket is, amelyek a fenti módon meghatározott sorrendet esetenként befolyásolhatják. 162

Next

/
Thumbnails
Contents