Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A terv első ízben dolgozza fel az ország hegy- és dombvidéki területét az eróziós viszonyok feltárása és az erózió elleni védekezés szempontjából. A Magyar Tudományos Akadémia Agrokémiai Kutató Intézete szerint hazánkban búzaegyenértékre számítva, az évi terméskiesés 10 millió mázsával egyenlő. — Hazai szerzők véleménye szerint a hegy- és dombvidéken folyó talajpusztulás átlagos évi mennyisége 100—120 millió tonna. Figyelembevéve, hogy a mezőgazdaságilag művelt hegy- és dombvidéki terület — a rét-területeket leszámítva — 2 850 000 hektár, az évi talajlepusztulás 35—42 to/ha-ra adódik. A lepusztult termőtalajban lévő ásványi és szerves anyag (humusz) értékét figyelembe véve, a talaj évi károsodása mintegy 550 millió forintra tehető. A kidolgozásra került tervben a talajlepusztulás felső határát 15 to/ha értékben szabták meg a tervezők, és a védelmi berendezéseket úgy tervezték meg, hogy az az érték realizálható legyen. Ha a terv megvalósul, a talajpusztulás összes évi mennyisége 43 millió tonnára, tehát majdnem egyharmadára csökken. A még fennmaradó talajpusztulás ásványi és szervesanyag értéke kereken 200 millió forintra tehető. A terv megvalósításával évi átlagban csupán a talajerő gazdálkodás területén mintegy 350 millió forint megtakarítás érhető el. A terv végrehajtásának eredményeképpen a kisvízfolyások medreinek feltöltődési üteme lelassul és a medertisztogatási, jókarbahelyezési, szabályozási munkák élettartama mintegy háromszorosára nő. A hegy- és dombvidék talajvédelmi berendezésével kialakul azoknak főképpen állattenyésztő, szőlő- és gyümölcstermesztő profilja. Ez természetesen komoly járulékos beruházásokat is jelent, de a jelen tervben és a korábbi talajvédelmi tervekben elvégzett vizsgálatok alapján ezek a beruházások minden esetben gazdaságosnak mutatkoztak. A terv TVK- ként objektív tényezők alapján rangsorolta a talaj- védelemre berendezendő területeket, a sürgősség és fontosság szerint. Ezzel módot nyújt arra, hogy felsőbb szinten a vízgyűjtők talajvédelmi berendezésének sorrendjét meg lehessen határozni. A tervezés eredményeképpen feldolgozásra került az ország hegy- és dombvidéki területeinek lejtőkategóriánkénti megoszlása, amely módot nyújt arra, hogy a hegy- és dombvidéken szükséges, a természeti viszonyokhoz mért növénytermesztési arányokat és a sajátos üzemi gépesítést biztosítani lehessen. A terv megvalósításával a helyes hegy- és dombvidéki gazdálkodás megteremtésével a további terméskiesés nagyrészt megszüntethető, sőt a mai gazdálkodási szinthez képest 30—50 százalék termésnövekedés érhető el. A kisvízfolyások rendezésével érintett terület 78 109 ha, mely területen a vízrendezési munkák elvégzése után, agronómiái módszerek alkalmazásával a nettó többletjövedelem 500—600 Ft/ha évenként. A vízfolyások rendezésével és a lecsapolások elvégzése után 39—47 millió Ft mezőgazdasági többletjövedelemre lehet számítani. Ezzel a szarvasmarhaállomány részére megtermelhető a szükséges takarmány. A korszerű követelmények szerint jól kivitelezett vízfolyások és lecsapoló csatornák 20 évig a megfelelő karbantartás mellett üzemképesek. A munka gazdaságos, a beruházás 6 év alatt megtérül. Az alagcsövezés költségeit a kisvízfolyások költségeinél nem vettük figyelembe, mert az alagcsövezés további többletjövedelmet eredményez. Ezzel a munkával különösen az őrségi nagyon rossz vízgazdálkodású talajok terméseredménye növelhető meg. A terv végrehajtásával megteremtjük a szocialista mezőgazdaság biztonságos termelésének az alapját. A munkákat sürgősségi sorrendben csoportosítottuk annak figyelembevételével, hogy először azokat a munkákat kell elvégezni, ahol a befektetett összegek után legnagyobb a termésnövekedés. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A kisvízfolyások rendezése után fontos feladatot jelent a vízfolyások és lecsapoló csatornák olcsó fenntartása és felügyelete. Ennek érdekében a következőket indokolt elvégezni: 1. A csatornaőri hálózatot ki kell építeni úgy, hogy egy csatomaőrre 30—35 km-nél hosszabb I. és II. kategóriájú vízfolyás ne essék. Ehhez a megfelelő csatornaőri lakásokat és telepeket a kisvízfolyások rendezésével egyidőben ki kell építeni. 2. Meg kell oldani a kisvízfolyások olcsó fenntartását. (Vegyszeres gyomirtás, vagy egyéb). 3. Az őrségi talajjavításhoz a szükséges állami támogatást és a gépeket biztosítani kell (ároknyitó ekék, mélylazítók, vakonddrénező fraser). 4. Országosan meg kell oldani a középkáderkép- zést, mert jelenleg ilyen szakember alig van. 5. Ki kell kísérletezni a kivízi medrek biztosításának gazdaságos megoldását. 6. Biztosítani kell, hogy a kivitelezési munkákhoz a leggazdaságosabban dolgozó gépek ill. gépláncok álljanak rendelkezésre. A terv talajvédelmi feladatainak végrehajtása érdekében a következő munkaszervezési feladatokat indokolt elvégezni: A megyei tanácsok mezőgazdasági osztályai (az állami gazdaságok megyei igazgatóságai) a talajvédelmi szervező munkára talajvédelmi felügyelőket jelölnek ki (alkalmaznak). A talajvédelmi felügyelők a vízgyűjtők talajvédelmi irányterve alapján elkészítik a vízgyűjtők területrendezési ütemtervét; A talajvédelmi fel163
