Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

A szőlőket lejtős területeken minden esetben szintvonalasán kell telepíteni, lehetőleg kordonosan, 180 cm sorközökkel. A 0—12%-os lejtőkategóriák tartományában ele­gendő a szintvonalasán telepített kordonművelés; a 12—40%-os lejtőkategóriák tartományaiban fo­lyamatos teraszozással oldják meg a talajvédelmet, a vízelvezetés igen gondos boztosítása mellett. Lej­tős teraszkorona esetében annak hajszálszöge nem haladja meg a 12%-ot. 40%-os lejtés felett nem gazdaságos szőlőt tele­píteni. Ezeket a területeket fokozatosan erdősítik, gyepesítik. A meglévő, és huzamos ideig helyben maradó, de talajvédelmi eljárások nélkül telepített szőlők esetében általában az övárkos talajvédelmi meg­oldást választják. A gyümölcsösökben: Minden vízgyűjtőben, ahol a kedvező természeti és közgazdasági adottságok indokolttá teszik, a hegy- és dombvidéki nagyüzemi gyümölcstermesz­tést kívánatos megvalósítani, mind a mezőgazda- sági termelés, mind a talajvédelem érdekében. A 0—12%-os lejtőhajtás mellett elegendő a szint- vonalas telepítés és a sorközök szintvonalas műve­lése; a 12—25%-os lejtésű lejtőkategória tartományok­ban indokolt lehet a megszakításos teraszozás; a 25% -on felüli lejtésű területek gyümölcstele­pítése esetében folyamatos, lejtős koronájú tera­szokat kell építeni. A teraszkorona lejtése 17%-nál kisebb. A fölös vizek elvezetéséről minden esetben gondoskodnak. 2.13 AZ EGYES SZERVEK SZEREPE A KISVÍZFOLYÁSOK ÉS VÍZGYŰJTŐTERÜLETÜK RENDEZÉSÉBEN A vízi munkálatoknak csak akkor lesz meg a várt eredménye, ha a területen az összes munkálatokat elvégzik. E munkálatok megoszlanak ugyan az egy elvégzik. E munkálatok megoszlanak ugvan az egyes szervek között, de szoros együttműködés nél­kül ezek elvégzése el sem képzelhető. Az I. és II. kategóriájú vízfolyások rendezése az OVF feladata. A III. kategóriájú vízfolyások rende­zése és a lecsapolások az érdekeltek feladata. Utób­bi munkálatok elvégzésének megszervezését a víz­gazdálkodási társulatok a tanácsokkal közösen lát­ják el. Hatósági és szaktanácsadói minőségben ösz- szefogó, a Vízügyi Igazgatóság. A társulatok terület tén a fásítást, erdősítést az erdészet végzi el. A rossz vízgazdálkodású talajok esetében a mély­lazítás, alagcsövezés, meszezés munkálatai közös FM., OVF., és tanácsi feladatot képez. A talajvédelmi munkáknál az OVF az FM-el és az OEF-el (valamint az Országos Talajvédelmi Ta­náccsal) egyetértésben elkészítteti a vízgyűjtők ta­lajvédelmi irány ter vét. Az OVF, illetőleg az FM az arra rendelt szak­igazgatási szerveikkel támogatják a vízgyűjtők üze­meit a talajvédelemre törtépő felkészülésben (talaj- védelmi, vagy talajvédelmi és vízrendezési társulat megalakítása; a szakmai tudás elsajátítása, stb.); gondoskodnak arról, hogy a talajvédelmet az or­szágos kutatási témák közé sorolják, valamint a kutató munkákhoz biztosítják a kellő szubvenciót. Gondoskodnak továbbá az üzemi tervezési igények kielégítéséről, a talajvédelmi műszaki kiviteli munkák végrehajtásához szükséges vállalati kivi­teli, továbbá művezetési kapacitásról; a szakisme­retek állandó terjesztéséről és a kiviteli munkák állami hiteleinek biztosításáról; végül felső szinten ellenőrzik a talajvédelem szabályainak betartását és a talajvédelem létesítményeinek okszerű használa­tát, fenntartását. Az ÄFTH az érintett üzemek egybehangzó kíván­ságára, a megyei tanácsok közreműködésével felül­vizsgálja a földrendezést és a talajvédelmi (hegy­vidéki üzemszervezési) igényeknek megfelelően ki­igazítja azt. Részt vesz az üzemek táblásító munká­jában. Az FM szakigazgatási szerveivel irányítja a hegy- és dombvidéki (talajvédő) növénytermesztést és az ezzel összefüggő állattenyésztést; az üzemi gépesí­tést (a hegy- és dombvidékek üzemeinek saiátos gépesítése); az üzemek közötti kooperáció kialakí­tását. Az OEF a kopárok és a talaivédelem érdekében kijelölt egyéb területek fásításáról gondoskodik. A megyei és járási tanácsok mezőgazdasáqi osz­tályai (az állami gazdaságok megyei igazgatóságai), talajvédelmi felügyelők kirendelésével — közvetle­nül irányítják és ellenőrzik az üzemek talaivédel- mi felkészülését, a talaivédelmi feladatok végrehaj­tását és a társulatok talaivédelmi munkáját. A Vízügyi Igazgatóságok irányítiák a társulatok talajvédelemmel kapcsolatos vízrendezési tevé­kenységét, illetőleg főleg azoknak a társulatoknak a munkáját, amelyek a talajvédelem mellett a víz- rendezési feladatok ellátását is vállalják. A géoállamások közreműködnek az üzemek talajvédelmi berendezésének végrehajtásában; gép­parkjuk fejlesztésekor a talajvédelmi igényeknek megfelelően egészítik ki azt. A Magyar Tudományos Akadémia Agrokémiai és Talajtani Kutató Intézete és Mezőgazdasági Üzem- tani Intézete, a mezőgazdasági tájintézetek, a Sző­lészeti és Kertészeti, az Erdészeti, a Mezőgazdasági Gépkísérleti, az Országos Mezőgazdasági Minőség- vizsgáló Intézet, az Állami Gazdaságok Üzemszer­vezési Kutató Intézete, a Mezőgazdasági Üzemszer­vezési Kutató Intézet, a Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézet, az Agrártudományi Egyetem, a Kertészeti Főiskola és a mezőgazdasági akadé­miák kutató terüket úgy állapítják meg és úgy folytatiák tudományos tevékenységüket, hogy a gondozásukra bízott tájak, illetőleg tudományos té­mák talajvédelmi vonatkozású kérdéseit hézag­mentesen tisztázni lehessen. A szakpropaganda szervei gondoskodnak a tudo­mányos és gyakorlati eredmények állandó elter­jesztéséről. 143

Next

/
Thumbnails
Contents