Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

ríchelyi Állami Halgazdaság halastó rendszere helyezkedik el. A tórendszer vízellátásának biztosítására a 2 + 4800-as szelvényben duzzasztó ill. beeresztő zsilip van, rendkívül rossz állapotban, sürgősen átépítendő. A patak 8 + 500—9 + 000 szelvények közötti szakaszán a jobbparton 1 db halastó van, amely üzemvizét a Magasdi árokból kapja.

Liszói patak (155)

Az első rendezési munkát a patak alsó 0,0—2,0 km szelvények közötti szakaszán a helyi érdekeltek végezték az 1957—59 évek közötti időszakban. Ez a rendezés csak átmeneti megoldásnak tekinthető, későbbi időpontban a rendezés fejlesztése szükséges. A rendezett szakaszon a patak jelenlegi vízemésztő képessége 3,9 m3/s. Depónia rendezés nem volt.

Surdi patak (156)

A 0,0—5,5 km szelvények közötti szakasz kiépítését az 1957—*-1959-es évek közötti időszakban a helyi érdekeltek végezték el az 1956-os rét-legelő lecsapolási mozgalom keretében. A rendezést követően a rendezett szakaszon már jelentős javulás mutatkozik, a völgyfenéki talajvízszint alakulásában is, a rendezett szakaszon a patak vízemésztő képessége átlagosan 7,5 m3/s-ra tehető. A depó- niák elterítése nem történt meg. Későbbi fejlesztés során a patak jelenlegi vízszintes vonalvezetése nem szorul módosításra, a végleges hossz-szelvény kialakításához azonban fenéklépcső beiktatása szükséges.

Csalányos patak (157)

A patak alsó 0,0—1,0 km szelvények közötti szakaszának kiépítése az 1958—59-es években az 1956- ban megindított rét-legelő lecsapolási mozgalom keretében történt meg a helyi érdekeltek bevonásával. A rendezést követően a rendezett szakaszon már jelentős javulás mutatkozik a völgyfenéki talajvízszint alakulásában. A rendezett szakaszon a patak vízvezető képessége jelenleg 1,8 m3/s. Az eddigi rendezés csak átmeneti megoldásnak tekintendő, a további fejlesztés során a vízszintes vonal- vezetésben módosítás nem szükséges, a hossz-szelvény kialakításánál azonban fenéklépcsők beépítése szükséges.

Berki patak (158)

A patakmeder az 1958—1960 évek közötti időszakban a 0—9,2 km szelvények közötti szakaszon korszerű alapelvek alapján kivitelezést nyert. A patak jelenlegi medermérete a kivitelezett szakaszon átlagosam 7 m3/s vízemésztésű, amely 10%- os gyakoriságú árvizek levezetését biztosítja. A már kivitelezett mederszakaszokon az eddigi eredmények ill. tapasztalatok nagyon kedvezőek. A patak jelenlegi vonalvezetése sem magassági sem vízszintes értelemben nem módosítandó, mederlépcsők beépítése nem szükséges.

A depóniák elterítése a kivitelezés során nem történt meg. Rendkívül sürgős a völgyfenéki hármas kategóriájú lecsapoló csatornarendszer kiépítése, mert a völgyfenéken húzódó befogadó rendezése a völgyfenék talajvízszintjének süllyesztését önmagában nem oldotta meg. A patak torkolati szakaszán a 0—527 m szelvények közötti szakaszon a jobbparton a murakeresztúri belvízöblözet védtöl- tóse húzódik, a patak. 3 500—5 800 szelvények közötti szakaszán három tóegységből álló halastó rendszer van. A tórendszerből a legalsó tóegységet a Szepetneki Állami Gazdaság 1958-ban felújította, a másik két tóegység felújítása a következő években történik meg.

1.211 Talajvízszint-szabályozás

Területünkön a talajvízszint szabályozás két okból szükséges. Az egyik ok az élővízfolyások árterületén az árvizek levonulása után kintrekedt pangó vizek elvezetése, illetőleg a minőségi szénatermés biztosítása érdekében a talajvízszint kellő leszállítása. Másik lecsapolási ok a völgyfenéki ártereken kívül eső, magasabban fekvő szántóföldi jellegű területek víztelenítése. E területek részben mélyfekvésűek, részben fensíki jellegűek. Közös jellemzőjük, hogy az általában kötött talajokon a csapadékvíz mennyisége nem szivárog be és jelentős területeken belvíz jellegű elöntéseket okoz. Elvezetése a terepadottságok miatt lecsapoló csatornahálózattal oldható meg, mert a természetes lefolyás e területekről nincs biztosítva.

Az irattári és tervtári anyagunk hiányossága, továbbá az a körülmény, hogy a szántóföldi jellegű lecsapolásokat egyes uradalmak a saját területükön vízjogi engedély nélkül hajtották végre, nem teszik lehetővé a szántóföldi lecsapolások területének pontos megállapítását. A nagyobbakat a szöveghez csatolt mellékleteken foglaltuk össze.

Ezek a szántóföldi lecsapolások általában 100— 150 1/sec/km2 fajlagos vízlevezetésre vannak méretezve. Sajnos a háború alatti és utáni években a fenntartási munkák elhanyagolása miatt a szántóföldi lecsapolások tönkrementek és jelenleg már nem hanyagolták el, addig általában csak a legritkább esetben fordult elő terméskiesés, jelenleg azonban évenként a terméskiesés 10—80%-os értéket ér el ezen a területen.

A rét és legelők lecsapolása rendkívül fontos a területen, mert a vidék elsősorban állattenyésztő, így a takarmánybázis szempontjából a jóminőségű rétek és legelők nélkülözhetetlenek. A korábbi rétlegelő lecsapoló csatornák fenntartás hiányában tönkrementek — valamint a vízfolyások, mint befogadók nem voltak jó állapotban — ennek következtében a rétek elvizenyősödtek, csak savanyú fű — alomszalma értékű — termett rajta és a máj- mételykór melegágyává vált. A terület szarvasmarha állománya erősen leromlott a jóminőségű rétek és legelők hiányában.

A rétek és legelők víztelenítési munkája intézményesen 1955 őszén indult meg. A munkálatokat az érdekeltek végzik 5 Ft/m3 állami támogatással. A tervek művezetés költségeit az állam viseli. A lecsapolási munka már nagy területen folyik, de tel136