Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

íeges jelleggel kiépítve. A hossz-szelvény kialakítá­sához több mederlépcső beépítése szükséges, a lép­csőzés céljára a legtöbb volt malomlépcső is fel­használható felújítás után. Megemlítendő továbbá, hogy a későbbi fejlesztés során Magyarszerdahely község belsőségben a meder részleges burkolása szükséges. Homoki patak (149) Principális-csatorna jobbparti mellékvízfolyása, igen nagyesésű, de nem torrens jellegű. A patak felső szakaszán esése kisebb. Az 1956-ban megin­dított rét-legelő lecsapolási mozgalom keretében az 1958—60-as évek közötti időszakban a helyi ér­dekeltek végrehajtották a meder átmeneti rende­zését. Az átmeneti rendezés következtében a meder vízemésztőképessége jelentősen megjavult, jelenleg cca. 3 m3/s-ra tehető. Az esetleges későbbi fejlesztés során a patak vo­nalvezetését vízszintes és magassági vonatkozásban egyaránt felül kell vizsgálni. Lazsnak-csatorna (151) A mai értelembe vett Lazsnak-csatorna tulajdon­képpen csak az 1958—1960-as évek közötti időszak­ban került kiépítésre. A csatorna a Cigányárok, Ö-Vágóhídi árok, Új-Vágóhidi árok és a Gondotai árok régi nyomvonalának felhasználásával és egy rövid meder átvágással a VIZITERV által készített tervdokumentáció alapján készült el. A felsorolt régi csatornák első kiépítése nagyrészt az első vi­lágháború alatt ill. részben az első világháború után történt meg. Megemlítendő, hogy a csatornák kiépí­tése után a Principális Völgyi Lecsapoló Társulat az államosításig a kiépített csatornák évi rendszeres fenntartását is elvégezte. A Lazsnak-csatorna 1957—1960-as években tör­tént kiépítése nem hozta meg a kívánt eredményt. Bár a csatorna vízvezető képessége átlagosan cca 6 m3/s —, a betonkalló lecsapoló csatornák kellő funkcionálását az 5,0—8,0 km szelvények közötti szakaszon még mindig nem biztosítja. Ez a körül­mény főleg annak tudható be, hogy a befogadó Principális-csatorna a kiépítés időszakában rende­zetlen állapotban volt, részben pedig abból adódik, hogy a csatornafenék átlagos esése nem éri el a 0,4%o-et. A kivitelezés után az alsó 3 km-es szaka­szon a folyós homok ill. folyós iszap altalaj miatt a rézsű nagyon sok helyen becsúszott és a kis esés miatt jelentős feliszapolódást okozott. A csatorna helyzetét még súlyosbítja az a körül­mény, hogy Nagykanizsa város összes ipari és ház­tartási szennyvizeit befogadja, jelentős hányadában derítetlen állapotban, ezért a növényzet a rézsű­ben és a fenéken rendkívül gyorsan fejlődik. A csa­torna későbbi fejlesztése során fenti okok miatt elsősorban a jelenlegi rézsüket kell l:2-es méretre átépíteni és a csatornák kiiszapolása után megfe­lelő rézsülábazat ill. fenékbiztosítás építéséről kell gondoskodni. Bakónaki patak (15É) A patakmeder első jókarba helyezése a rendelke­zésre álló régi tervanyag szerint az 1918-as év utáni időszakra esik. Ekkor került jókarbahelyezésre a patak alsó cca. 4,2 km hosszú szakasza 2,5 m3/s vízemésztő képességgel. A patak középső szakaszát az 1927-es években helyezték jókarba 7,7 km, hosz- szú szakaszon 2,0 m3/s vízvezető képességgel a helyi érdekeltek. A meder legfelső kb. 8,3 km hosz- szú szakaszának rendezése az 1930-as években tör­tént meg, 1,8 m3/s vízhozam levezetésére. Az 1951-es évben megtörtént az alsó 4,85 km-es sza­kasz átmeneti jókarbahelyezése a régi engedély- okiratos terv mederméretei alapján, minimális fe­nékszélesítéssel. Ez nem hozta meg a várt ered­ményt. A Bakónaki patak korszerű rendezése az 1959-es évben tervezett műszaki tervdokumentáció alapján az 1960-as évben kezdődőt meg, ezen évben elké­szült a legalsó 2,800 m hosszú mederszakasz kivi­telezése 24 m3/s vízvezető képességgel.. Ez a vízhozam 10%os gyakoriságú árvizeknek fe­lel meg. A patak jelenlegi vízszintes és magassági vonal- vezetése a későbbi fejlesztés során nem szorult je­lentős módosításra. A depóniák elterítése az eddigi rendezések során nem történt meg. A patak völ­gyében jelenleg több — a patakra támaszkodó — víz- használat is van. Az 1 + 905-ös szelvényben a Sze- petneki Állami Gazdaság (jelenleg Nagykanizsai Állami Gazdaság) kezelésében 1 db fix bukó épült a jankapusztai üzemegység gyümölcsös telepítésé­nek öntözésére vízkivételi művel és szivattyúházzal. A 4-)- 175—6 -)- 700-as szelvények között a balpar­ton helyezkedik el a Mórichelyi Állami Halgazda­ság több tóegységből álló halastó rendszere. A tó­rendszer táplálására a 7 + 100-as szelvényben duz­zasztózsilip van a mederbe beépítve, mely a fej­lesztés szempontjából nem megfelelő. A patak 19 + 010 szelvényében nem megfelelő. A patak a Nagyrécsei Vörös Október Tsz kezelésébe tarto­zó 1 db halastó völgyzárógátja keresztezi a pata­kot. E tóegység fejlesztése a következő években várható. Szaplányos patak (154) A korábbi időszakból a patak átfogó rendezéséről feljegyzéseink nincsenek, valószínűleg csak a helyi érdekeltek végeztek kisebb lecsapolás jellegű mun­kákat. Az államosítást követően az 1955—58-as években megtörtént a patak jókarbahelyezése a 0—11 km szelvények közötti szakaszon átmeneti jelleggel, főleg a völgyfenéki talajvízszint süllyesz­tése biztosítására. Az átmeneti rendezés a lecsapo­lási igényeket a várakozásnak megfelelően kielégí­tette. A patak jelenlegi vízvezető képessége 7,0 m3/s. A rendezés során a depóniák elterítésére nem került sor. A patak jelenlegi vonalvezetésében a további fejlesztés során nem vízszintes, sem ma­gassági értelemben változtatni nem kell. A patak alsó 2800 fm. hosszú szakaszán a jobbparton a Mó­135

Next

/
Thumbnails
Contents