Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
1952—53 években a Gerencsér-árok és a Béci- patak balparti 2,030 km töltéseit megerősítették a pécsi ÁFH kivitelezésében. 1955-ben a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság építette ki a töltéseket a Gerencsér-árok balpartján és a Béci patak jobbpartján, összesen 2,360 km hosszban. A védvonal a 10/1955. MT. sz. rendelet értelmében a Zala megyei Tanács kezelésébe került. 1959 —60 években a tanács a Principális-csatorna jobbpartján 5,070 km h. védtöltést épített, és így újabb öblözetet mentesített az árvizektől. Az öblözet Mura menti védtöltését a Murakeresztúr—Gyékényes vasútvonal képezi.. A Mura mentén kiépített védvonal 4 önálló árvízi öblözetet foglal magába éspedig a birkitóit 1,176 ha mentesített területtel, 13,579 km h védvonallal a tótszerdahelyit 268 ha területtel 5,824 km árvédelmi vonallal, a molnárit 162 ha területtel és 3.548 km védvonallal, valamint a, murakeresztúri öblözetet 530 ha területtel és 8,295 km árvédelmi vonallal. Az összesein mentesített terület tehát 3 350 ha, a kiépített árvédelmi vonalhossz pedig 40,314 km, melyből 39,214 km töltés, a többi magas part. A Mura menti árvízvédelmi vonalon a helyi tanácsok védekeznek, de megállapodás alapján a védekezés irányítóját a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság adja. Kerkaszentkirályi öblözet Az öblözetet védő Lendva—Adovány csatornamenti és a Kerka-jobbparti töltések létesítési ideje és létesítője ismeretlen. Hosszuk 5,350 km. koronaszélessége 1—3 m között változik, rézsűi 1:2 hajlásnál laposabbak. Koronaszintjük is erősen változó, 1,0—1,5 m-es hiányok is voltak. 1955-ben került a töltés a Zala megyei Tanács kezelésébe. A tanács a legsúlyosabb hiányosságokat pótolta. A töltésen Kerkaszentkirály község védekezik. Az öblözetben a mentesített terület 1153 ha. Lenti-i öblözet. Az öblözetet védő Kerka balparti védtöltést 1936- ban a község létesítette 0,635 km hosszban, 2,0 m koronaszélességgel és 1:1 hajlású vízfelőli valamint 1:1,5 hajlású mentett oldali rézsűkkel, a Lenti—mumori közúttól északi irányban. 1952—53 években a Zala megyei Tanács kiépítette a közúttól a Zalaegerszeg—rédicsi vasútvonalig a töltést és egyidejűleg a régi védvonalat is felújította. Így a töltés teljes hossza 1,499 km-re növekedett. A védekezést Lenti község látja el. A mentesített terület nagysága 4 ha. 1.22 A FOLYÓK ÉS TAVAK SZABÁLYOZÁSÁNAK MÜLTJA ÉS JELENE Mura folyó. A Mura a Kerka torkolatától a Dráváig összesen 47,3 km hosszban elvben határfolyó Magyar- ország és Jugoszlávia között. A trianoni békeszerződés értelmében ugyanis a folyó 1920 évi tengelyvonala alkotja az országhatárt. Mivel azóta a Mura többé-kevésbé elvándorolt régi medréből, így a határ többhelyütt átmetszi a folyót. A Murán végrehajtott munkák történetét a politikai hovatartozástól függetlenül a szabályozás alapelve szerint két szakaszra lehet osztani. Az első szakaszban, — mely közelítőleg a XIX. század végéig tartott —, csak átmetszéseket építettek, de csak akkor, ha az elfajulás lényeges kultúrterüle- tet veszélyeztetett. Ilyenkor az elfajult kanyarulatokat átvágták, s ezzel elősegítették a folyó vonalozásának egészségesebb kialakulását. Az 1900-as évektől kezdődően — a második szakaszban — mindinkább az a felfogás érvényesült, hogy a folyó jól kifejlődött kanyarulatát a homorú partok megkötésével rögzíteni kell, amiáltal a kanyarulat-sorozatok elfajulása megakadályozható. E munkák kivitelezése során elsősorban a helyszínen könnyen beszerezhető anyagból épülő rőzse- kavics műveket alkalmaztak, majd néhány évtizeddel később, áttértek a kőművek építésére. A meglévő szabályozási művek túlnyomó része 2—4 m /fm-es kődepóniás mű, amelyet leszakadásuk után rendeztek és a partoldalt rőzseterítéssel védték be. Ezen művek igen tartósaknak bizonyultak, a II. világháború és az azt követően beállt magyar— jugoszláv viszony azonban megakadályozta azok megfelelő fenntartását és továbbfejlesztését. A fenntartás elhanyagolása miatt a meglevő művek így sok helyütt veszendőbe mentek, néhol pedig káros hatást váltottak ki. A szabályozási munkálatok a múltban a határ- helyzet miatt egymástól elszigetelve, helyi károk elhárítására épültek. A Magyar—Jugoszláv Vízügyi Egyezménynek 1956-ban történt megkötése óta a korábbi helyzethez képest azonban már lényeges haladás észlelhető. A Murára általános szabályozási terv készül, aminek alapján egységes elv szerint gazdaságosan és műszakilag célravezetőén lehet majd a jövőben a problémákat megoldani. A jobbparti művekre vonatkozóan meg kell jegyez- ni, hogy 1945-ig túlnyomó részt Magyarország építette ki azokat, az alatt az idő alatt, amíg Muraköz Magyarországhoz tartozott. 1945. után a Jugoszláv Népköztársaság is intenzíven hozzáfogott a partvédelmi munkák kivitelezéséhez. Építőanyagul terméskövet alkalmaztak és jellegzetesen a kőszórások folytatásaképpen a rézsüt is kővel biztosították egészen a terepig felérően. Bár nem mindig látszik ez az eljárás indokoltnak, a kőburkolatok igen biztos védelmet nyújtanak árvizek és jégelvonulások ellen. A Mura magyar szakaszán 1960. év végéig 20,3 km h-ban történt mederszabályozás, ebből azonban 4,2 km csak részben szabályozott és ezen a szakaszon még további kiegészítő szabályozásra van szükség. A megépült művek fenntartási munkái jelenleg mindkét parton folyamatban vannak, miközben a nemzetközi tárgyalásokon az általános szabályozási terv mielőbbi elkészítésére komoly erőfeszítések történnek. 14 2 TVK 105
