Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

színi szénfejtés következtében ezen derítőtó megszűnt. Az Erőmű bizonságos vízellátása érdekében, valamint az Erőmű két ízben történt bővítése és kapacitás növelése folytán megnövekedett vízszükséglet miatt szükségessé vált a VI-os aknán kívül a XIV. akna fakadó vizét is bekapcsolni az Erőmű vízellátásába. Ezért a XIV. akna nyomócsövét is összekötötték az Erőmű tároló rendszerébe vezető csőhálózattal.

Jelenleg tehát az I. isz. Erőmű 10 000 m3/nap ipari vizét a VI-os, illetve túlnyomórészt a XIV-es akna megnövekedett hozamú fakadó vize szolgáltatja.

Az Alumíniumkohó megépítése Tatabányán az 1938—39-es években az ipari vízszükséglet emelkedését vonta maga után. Az Alumíniumkohó hűtővízigénye napi 2 160 m3 tiszta és hideg víz volt. Ezért az Alumíniumkohó részére a VI-os akna távolfekvő délkeleti mélyszinti részén keletkezett vízbetörés tiszta vizét szándékoztak hasznosítani. Ezen cél elérése érdekében a bánya egy új, 180 m mély függőleges aknát hajtott le, az ún. VI-os ipari aknát. Az itt fakadt, kb. 5 ms/p vizet részben az Alumíniumkohó és Karbidgyár, részben az Erőmű kapta mindaddig, míg annak tiszta vizére a város vízellátása szempontjából szükség nem lett. 1950 áprilisától a VI-os ipari vízakna vízmennyiségének egy részét az ivóvízelátás kielégítésére kellett igénybevenni. A város megnövekedett ivóvízigénye szükségessé tette, hogy 1952 júliusától a VI-os ipari vízakna vizét teljes mértékben ivóvízellátás céljára hasznosítsák.

Ekkor építették ki a XIV-es lejtakna és az Erőmű víztárolóját összekötő csővezetéket. Az Alumíniumkohóhoz vezető VI—ősi ipari csőhálózat pedig a XIV-es aknai külszíni tóval lett összekötve, ahonnan: az Alumíniumkohó és Karbidgyár tárolójának állandó töltése szivomyával van biztosítva.

A Ill/a akna 1956-ban egy nagy vízbetörés következtében víz alá került. Egy év után merült fel annak szükségessége, hogy a víz alatt lévő akna vizének egy részét hasznosítsák, mivel a Galla patak melletti szivattyútelep által szolgálatott víz szennyezetté vált. Azóta az Alumíniumkohó fővízszolgáltatója a Ill/a akna, ahonnan 5 m3/p vizet nyomnak állandóan az Alumíniumkohó és a Karbidgyár tárolóiba.

E két üzem ipari vízellátása tehát 8 felől biztosított.

A Cementgyár ipari vízellátása régebben a Vlies külszíni sikló melletti bányavízből táplált mesterséges tóból történt. A Cement- és Mészművek ipari vízszükségletét az Alumíniumkohó és Karbidgyár elfolyó hűtővize szolgáltatja. A Cementgyár napi 30 ms fürdővizét a Ill/a aknától az Alumíniumkohó tárolójához vezető nyomócsőből leágazr- tatott csővezetéken nyerd.

A Cement- és Mészművek ipari vizet a kőbányai felső földréteg hidromechandzáöós letakarításánál használ fel időszakosan. Az ehhez szükséges vizet napi 2 040 m3-t a Galla patakból kivett felszíni víz biztosítja.

A II. sz. Bánhidai Erőmű ipari vízellátását az Által-ér felduzzasztásából kialakított bánhidai hűtőtóból biztosítják. Az idők folyamán feliszapoló- dott hűtőtó kotrási munkái 1960. évben kezdődtek meg. Szükség esetén az Erőmű vízellátásának biztosítására a bánhidai tóba a tatai öregtó vizéből csővezetéken átemelő-szivattyúk segítségével kellő vízmennyiség nyomható át, s ezáltal a tó vízszintje a szükséges nívón tartható.

Az előbb említett ipari üzemeken félül a Szénbányászati Tröszt is jelentős mennyiségű vizet használ fél ipari célokra. 1950 után, amikor a palafaá- nyók feldolgozása, a szén kimosása, továbbá a homokzagy szállítása is megkezdődött, a szükséges ipari vízmennyiség csak a bányászatnál napi 27 400 m3-re emelkedett. A jelenlegi felhasználás kb. 32 000 m3.

Az ismertetett üzemek vízellátásának helyzete jelenleg kielégítő; az egyes aknák növekvő fakadóvize révén biztosítottnak Mászik. Az ipari vízszolgáltatásban vízhiány, vagy vízkorlátozás csak igen ritkán, esetleges csőtörések alkalmával fordult elő. Olyan hiányosságok azonban, amelyek valamely üzemnél termeléskiesést, vagy nagyobb üzemzavart okoztak volna nem fordultak elő, éppen az üzemek többoldali vízellátása következtében. Az ipari üzemek jövőbeni vízellátása is biztosítottnak látszik. Mind az üzemek, mind az üzemi lakótelepek ivó- vízellátása megoldott.

Almásfüzitő községben két nagy ipari vízfogyasztó található: a Kőolajipari V. és a Timföldgyár. A két üzem főbb vízgazdálkodási adatai a következők: ipari frissvíz beszerzés 21 300 m3, ebből az ipari vízművek 21 200 m3-t (20 000 m3 felszíni+ 1 200 m3 mélységbeli vizet) fedeznek, míg a községi vízmű 100 m3-t ad át szociális célokra. A vízforgatás 4 700 m3, így a napi vízfelhasználás 26 000 m3, melyből 24 800 m3 üzemi (65 %-ban hűtési) célokat szolgál, míg 1 200 m3 az üzemi dolgozók és a lakótelepek vízellátását biztosítja.

A Kőolajipari V. ipari vízigényét a Duna folyam jobbpartján épített mederpilléres felszíni vízkivételi műből biztosítja, mellyel naponta 12 500 m3 vízmennyiséget emel ki. A vízkivételi műből 3 db szivattyú nyomja be a vizet a gyártelepre 2 db csővezetéken keresztül. A gyár tűz esetén 12 000 m3 vízhiányban szenved. Az üzemben vízforgatás nincsen, a beszerzett víz legnagyobb részét (11 400 m3) hűtővízként használják. Az üzemi dolgozók, valamint a lakótelepi lakosság ivóvízellátását 3 db fúrt kút biztosítja, melyekből 300 m3/nap rétegvíz termelhető ki.

Az Almásfüzitői Timföldgyár ipari vízigényét galériás vízkivételi mű biztosítja. Két db egyenként 23 fm hosszú 0 600 mm-es szűrőcsőből naponta 7 500 m3 ipari vizet emelnek ki. A szivattyúház az árvédelmi töltés mentett oldalán épült, s ebben 3 db szivattyúegység nyomja a vizet 2 db nyomócsövön keresztül a víztisztítótelepre. Az üzemi dolgozók és a lakótelep vízellátását 7 db mélyfúrású kútból biztosítják, melyből 900 m3/nap vízmennyiség emelhető ki. Tárolásra 4 db alacsonyszintű tározó és 3 db víztorony szolgál.

Annavölgy, Csolnok, Ebszőnybánya, Sárisáp bányásztelepüléseken a szénbányászat sajátmaga gondoskodik a bányászattal összefüggő ipari víz279