Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
tehát a következő komponenseket: vízhőfok C°; pH; lúgosság W°, vezetőképesség 106 _1-cm_1; összes keménység nk°; kalcium, magnézium, kálium, nátrium, vas, szulfát, foszfát, klorid, ammónia, nitrit, nitrát, oxigénfogyasztás, oxigéntartalom mg/lit.; oxigén telítettségi %; karbonát, szabad C02, BOI-, HCOs; összes száraz anyag, összes oldott anyag, összes lebegő anyag, összes szerves anyag, oldott szerves anyag, lebegő szerves anyag, összes ásványi anyag, oldott ásványi anyag, lebegő ásványi anyag mg/lit. A vízminőség vizsgálatával egyidőben szükséges megállapítani a vízhozamot is. Esetenként szükség van különleges szennyeződések (fenol, króm, cián, stb.) ismeretére is. Vízmintákat általában hossz-szelvényszerűen (szelvényenként egy-egy pontban), különlegesebb eestekben ezen kívül kijelölt keresztszelvények több pontjában is vesznek. A hossz-szelvény mintavételi helyeit úgy jelölik ki, hogy a beömlő vízfolyások és szennyező források okozta változásokat, és a vízfolyás öntisztító képességét követni lehessen. A keresztszelvény-vizsgálatokat a szennyező források felett és alatt jelölik ki, hogy a szeny- nyeződés egyenletes elkeveredéséről kapjanak képet. A rendszeres ellenőrző vizsgálatok végzésénél a vízmintákat a felszíntől számított 30 cm mélységből veszik. Nagyobb vízfolyások keresztszelvényvizsgálatánál esetenként, a felszíntől a fenékig mélységi mintákat is vesznek. A vízminták feldolgozását laboratóriumban végzik, erre a célra 2 liter vizsgálandó vizet szállítanak be. Helyszínen történik az oldott oxigén lecsapása, a szabad C02 és az. ammónia ill. oxigénfogyasztás meghatározása. Különleges esetekben a vízminőség napi ingadozását 48 órán át óránként ellenőrzik. A jelenlegi felszíni vízminőségi ellenőrző hálózat gerince a Vízügyi Igazgatóságoknál működő ^minőségvizsgáló laboratórium. Ezek évszakonként egy alkalommal — vagy az adottságoknak megfelelően ettől eltérően, — tervszerűen vizsgálják a vízfolyásokat kb. 600 mintavételi helyen hossz- szelvényszerűen és kb. 20 keresztszelvényben. A meghatározásokat a VITUKI által összeállított vízvizsgálati módszerek szerint végzik, országosan egységesen. Ezeket a módszereket az Intézet a közös csehszlovák—magyar felszíni vízvizsgálatok végzésénél a Csehszlovákiában használatos módszerekkel egyeztetve alakította ki. A rendszeres felszíni vízminőségvizsgálatok további feladatai: még több adat gyűjtése a vízminőség ingadozásának megállapítására a különböző vízhozamok függvényében, továbbá adatszolgáltatás a vízjogi engedélyek kiadásához és a meglévő vízjogi engedélyek felülvizsgálatához, adatszolgáltatás az 1/1961. Korm. sz. rendelet végrehajtásához, végül a vízfolyások (szennyvíz) terhelhetőségének megállapítása. 2.313 Összefüggés a szomszédos területek felszíni vizeivel A terület vízkészletének zömét a Duna és néhány más nagyobb vízfolyás közvetítésével külföldről kapja: míg a terület összes vizét a Duna gyűjti össze és adja tovább a 6. TVK-egységnek. Az alábbiakban a fenti kettős bontásban tárgyaljuk a szó- banforgó kérdéseket. 2.3131 A SZOMSZÉDOS TERÜLETEKRŐL Érkező vizek A Duna folyam vízkészlete az Alpok, a Norva- medence, valamint a Kárpát-medence északi részéről származik és Ausztria, ill. Csehszlovákia területéről érkezik Magyarországra, de csak elenyésző kis százaléka ered hazai területről. A Rába folyó vizét az Alpok keleti részeiből gyűjti össze, majd a Pinka és a Strém felvétele után fogadja magába a hazai vízfolyásokat. A Gyöngyös, az Ikva patak, valamint a Lajta foly. Kelet-Ausztria vizeit továbbítja hazánk felé. Az elmondottakból is jól érzékelhető, hogy területünk vízgazdálkodását, illetve vízjárását mily nagy mértékben befolyásolhatják az ország határán kívüli vízi munkálatok és vízhasznosítások. Mind Ausztriában, mind Csehszlovákiában egyre nagyobb méreteket öltenek a Dunán, ill. mellékvizein a tározó-építések (leginkább vízerőhasznosí- tási célzattal), melyeknek a kisvízhozamokat növelő hatása magyar területen jelenleg alig érződik. Ausztriában a közelebbi jövőben a Rába folyó szabályozását tervezik, különös tekintettel a nagyvízi rendezésre. A szabályozás hatásaképpen az árvízi hozamok némi emelkedésére lehet számítani a Rába magyar szakaszán is. Úgyszintén az Osztrák Köztársaság a távlatban a Fertő tóval kapcsolatban is kíván nagyobb arányú munkálatokat végezni, mely a tó jelenlegi szintjének megemelését célozza. Ez az elgondolás a Hanság-főcsatoma vízgazdálkodásában is éreztetné hatását. Mivel az elgondolások megvalósítása magyar területeken is komolyabb építési munkákat jelent, a terv végrehajtása csak nemzetközi megállapodások alapján lehetséges. Népgazdasági terveinkben a beruházással még nem számolunk, így a munkálatok közeli végrehajtása nem valószínű. Az 1959-ben létrejött osztrák—magyar vízügyi egyezmény szerint a határt metsző vízfolyások mentén a feljebb fekvő állam a másik állam területére átfolyó természetes kisvízhozamot egyharmadánál többel nem csökkentheti. E szerint számítani kell arra, hogy ezen vízfolyások esetében a természetes kisvízhozamoknál kevesebb is érkezhet hazánk területére. Ugyancsak az egyezmény értelmében mindkét állam szabadon rendelkezik a határvizek — mesterséges beavatkozással nem növelt — természetes vízhozamainak fele részével; valamint kötelezettséget vállaltak a szerződő felek, hogy a határvizeken a másik fél hozzájárulása nélkül nem tesznek olyan intézkedést és nem végeznek olyan munkát, mely a másik fél területén a vízügyi viszonyokat hátrányosan befolyásolná. A csehszlovák—magyar közöt Duna szakaszon, és közvetlenül felette (osztrák területen) vízerő- hasznosítási lehetőségek rejlenek, melyek kihasználásáról, vagyis erőművek létesítéséről, államközi tárgyalások folynak. Ugyancsak jelenleg vannak kialakulóban az elmúlt évek kismintakísérleteinek felhasználásával az ún. Felső-Duna (a, csehszlovák 75
