Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
—magyar Duna szakasz nagyobb esésű része) szabályozásának elvi alapjai. A tárgyalás alatt álló, ill. tervezett komolyabb beavatkozások végrehajtása kétségtelenül megváltoztatná a vízjárási viszonyokat. A Csehszlovákia és Magyarország között megkötött vízügyi egyezmény értelmében a vízfolyások (esetünkben a Duna) határmenti szakaszán a szerzett jogok sérelme nélkül, a levonuló természetes vízhozam, — mesterséges beavatkozással nem növelt — felerészével mindkét fél szabadon rendelkezik. A határt átlépő vízfolyások vize tisztán vagy elfogadható minőségben érkezik területünkre, így hasznosításuknak minőségi szempontból különösebb akadálya nincs. Területünkre más TVK-egységből víz nem érkezik. A SZOMSZÉDOS TERÜLETEKRE TÁVOZÓ VIZEK A terület összes vizét a Duna gyűjti össze és adja át a 6. TVK-egységnek. Magán a területen végrehajtott beavatkozások a 6. TVK-egység területén — illetve a csehszlovák—magyar közös Duna szakaszon — a vízhozamok vonatkozásában nem éreztetik hatásukat. A Duna mellett elhelyezkedő és a Dunába ömlő kisvízfolyások mellé települt ipari üzemek a vizeket jelentősen szennyezik. Bár a Duna nagy vízhozamai kellő hígítást, illetve öntisztulást biztosítanak, a 6. TVK-egység területére átadott víz minősége mégis kimutathatóan magán viseli vízhasználataink szennyező hatását. Javulás új szennyvíztisztító berendezések létesítésével, illetve a meglevők rendeltetésszerű üzemeltetésével érhető el. 2.314 A felszíni vizek jelentősége a terület vízgazdálkodásában Területünk felszíni és felszínalatti vízkincseiben egyaránt különösen gazdag ; a Duna készletét figyelmen kívül hagyva, a terület augusztusi 85%-os tartósságú természetes felszíni vízkészletének nagysága (25—30 m3/s) kb. megegyezik az! összes felszínalattiéval. A szeptemberi 99%-os tartósságú mértékadó érték az előbbinek mintegy felére tehető. A Duna áthaladó hozama és felszínalatti készletek mintegy 30-szorosára, ill. ennek felére tehető. A felszíni vizek jelenlegi részvétele a vízigények kielégítésében — a készletek arányával ellentétben — a Dunára támaszkodókkal együtt is alig haladja meg a felszínalattiakét. Súllyal — természetszerűen — mezőgazdasági, kisebb részben ipari igényeket elégítenek ki; utóbbiak jelentősebb részénél és az ivóvíz ellátásánál teljesen a felszínalattiak szerepe döntő. A Dunát — a terület többi vízigényéhez, de különösen a folyam készletéhez viszonyítva elenyésző ivó- és ipari vízigények terhelik. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi vízmérleg) fejezet a hozzátartozó („Jelenlegi vízmérleg” c.) táblázatokkal, továbbá a (22—24 sz.) térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszíni vízkészlettel való gazdálkodás fejlődésének iránya területünkön elsősorban a Duna és Rába hatalmas vízkészletének további hasznosítása, továbbá — a helyi igények kielégítésére — a mértékadó területi vízkészlet kisebb tározókkal történő növelése felé mutat. (A felszínalatti készletekkel ilyen szempontból a 2.414 pontban foglalkozunk.) 2.32 VÍZÁLLÁS, VÍZHOZAM 2.321 Vízállás JELLEMZŐ ÉS SZÉLSŐSÉGES ÉRTÉKEK Területünk jelentősebb vízfolyásainak vízjárását — s ezen belül annak legközvetlenebb jellemzőjét, a vízállások alakulását — a 2.311 pontban általánosságban már leírtuk. A terület vízrajzi megfigyelésbe bevont vízfolyásainak összes — valamint a szomszédos egységek területünk vízjárását is jellemző egy-két — mércéjének szelvényére a szélsőséges vízállások értékét a 20. táblázatban is közöltük. Most a 21/a—f. táblázatban, — ezen általános és tájékoztató adatok kiegészítéseképpen — a területünk vízrendszerének gerincét képező befogadóknál egy-egy olyan mérce részletesebben feldolgozott vízállás-adatait közöljük, melyeknek vízállásai a vízjárásra jellemzők és így a jövőre nézve is meglehetősen biztos következtetések levonását teszik lehetővé. Azokra a mérceszelvényekre, ahol ezek az adatok — az észlelési időtartam rövidsége vagy az utóbbi időszakban bekövetkezett, a szelvény vízszállítóképességét egyirányba befolyásoló jelentősebb mederváltozások miatt — nemhogy jellemzők, hanem inkább félrevezetők lennének, a 20. sz. táblázatban közölt szélsőségeken kívül nem adunk meg további vízállás-adatokat. Azokat a régebben észlelt szélsőséges vízállásokat, amelyeknek előfordulása a vízfolyás (vízgyűjtő) életében bekövetkezett változások (pl. mederszabályozás, átvezetés) miatt jelenleg már nem várható, táblázatunk összeállításánál figyelmen kívül hagytuk. Az észlelés kezdete óta megváltozott nullpont-magasságú mércék változás előtti adatait a mai állapotra átszámítottuk. Táblázatunkban — csakúgy, mint a 20. sz. táblázatban — az egyes jellemző vízállás-értékek jelölésére a vízrajzi gyakorlatban szokásos szimbólumokat használtuk. Ezek a következők: KV, NV KKV, KNV LKV, LNV KÖV — a megjelölt időszakban észlelt legkisebb, ill. legnagyobb jégmentes vízállás; — a megjelölt időszakban (pl. 30 egymás: utáni évben vagy 30 'év azonos hónapjaiban) észlelt legkisebb, ill. legnagyobb vízállások középértéke, tekintet nélkül arra, hogy egyikük vagy másikuk jéggel befolyásolt volt; — az eddig észlelt legkisebb, ill. legnagyobb, a jelenlegi mederviszonyok közt is lehetséges vízállás; — a megjelölt időszak napi (reggeli) vízmérceolvasásainak számtani középértéke; 76
