Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
500 m3/sec nyerőképességű és 110 MVA teljesítményű generátorral fog a tervek szerint működni. A felső-dunai erőmű a nagymarosival együtt, mint vízerőműrendszer átlagosain évenként 4013 millió kWó energiát fog termelni, melyből Magyaország részesedése! 50 %. A két erőművet egyidőben kell megépíteni. Azi előirányzott építési idő 7 év. A teljes beruházási előirányzat 11 699 millió Ft, melyből a villamosenergia szakágazatot keréken 9100 millió Ft terheli. A két erőmű vízellátása egymással kölcsönhatásban van. A felső-dunai erőmű csúcsüzemelését a nagymarosi erőmű ill. vízlépcső teszi lehetővé duzzasztóterének kiegyenlítő hatása révén. A csúcsüzemelésre való felfutás egy-egy órát vesz igénybe. Az erőművöknek messzemenő kihatásuk lesz a vízgazdálkodás egyéb ágazataira. Az árvízvédelem biztonsága megnő, mert a felső-dunai duzzasztómű feletti szakaszon az árvíz levezetése megoszlik a régi Duna-meder és az üzemvízcsatorna között. A mű alatti Duna-szakaszon pedig megszűnik a meder feltöltődése. A hajózási viszonyok a duzzasztás következtében megjavulnak, mert állandóan biztosított lesz a kívánt hajózóút mélység. A mederfeltöl- tődés megszűnésével nem kell fokozni a Szigetközben a belvízátemelő szivattyútelepek kapacitását sem. A kedvező hatások, mellett azonban káros hatásokkal is számolni kell. A tározó mentén emelkedni, az üzemvizcsatoma és az elhagyott Duna- szakasz mentén süllyedni fog a talajvízszánt a terepszint alá mintegy 4—5 m-rel. Ez károsan befolyásolhatja a terméseredményeket, kedvezőtlen az erdők fejlődéséire, és az ivóvizet szolgáltató kutak kiapadását eredményezheti. A Lajta folyó vízerőhasznosításának fejlesztésére két lehetőség van. Részben a meglévő két erőmű bővítésével, részben egy új létesítésével. A Duna után a területen a Rába hasznosítása a legnagyobb jelentőségű. Jelenleg vízerőkészletének mindössze néhány %-át használjuk ki. A fejlesztés során figyelembe veendők a meglévő vízierőtelepek. Az erőművek ill. duzzasztók bővítése ill. újak létesítése következtében kedvezőbb lesz az árhullámok levonulása, és könnyebb a Rábából az öntözővíz kivétele. A Rábán levő négy vízierőmű mindegyikének bővítését tervezzük. A telepek bővítése gazdaságos, mert a termelt vilamosemergia fajlagos: költsége 15—20 fill/kWó. A Rábára továbbá hárona új nagy vízerőművet tervezünk. A Rába I. Szsntgotthárd alatt 6 fcm-re tervezett, tározóval kombinált üzemvízcsatomás erőmű lesz. Teljesítríiénye csúcsidőszakban eléri a 7500 kW-ot és évi 29,3 millió kWó energiát lesz képes szolgáltatni. A Rába II. Körmend alatt építendő duzzasztógáttal kétlépcsős üzemvízcsatomás erőmű lesz, évi 16,6 millió kWó energiatermeléssel. A Rába III. erőmű Sárvár alatt építendő duzzasztóművel két erőtelepre van tervezve. A két erőmű együttes teljesítménye 7300 kW és évi átlagos energiatermelése 35,0 millió kWó. Mindhárom; erőmű az országos távvezetékhálózatba fog bedolgozni. A Pinka tervezett mederrendezése után lehetőség van, a meglévő kisebb erőművek bővítésére és egy új erőtelep létesítésére, melynek maximális' teljesítménye 360 kW lesz. A fajlagos önköltség 23 fill/kWó. Törpe vízierőművek létesítésére a Gyöngyös patakon és malom csatornáján, (három db), a Repcén (két db), a Cuhai Bakony-éren (egy db) és a Kis- Rábán (egy db) van lehetőség. Megfelelő gépegységek beépítésével 30—50 kW teljesítményű törpe vízerőművek létesíthetők. A fajlagos önköltség 30 —60 fill/kWó között változik. A vízerőhasznosítás főbb fejlesztési előirányzatai — a dunai vízerőművek nélkül — 850 millió Ft beruházás, 10,2 millió m3 földmunka, 116 ezer m3 kőmunka, 121 ezer m3 beton, 1094 t acélszerkezet és 1247 t gépi berendezés. 3. A tervnek nemcsak Észak-Dunántúl területére vonatkoztatva, hanem országos viszonylatban is igen nagy jelentősége van. Az országos 20 'éves távlati villamosénergia-fejiesztési terv szerint ugyanis a vízierőművek részesedését a jelenlegi alig valamivel több, mint 1 %-ról 5 %-ra kell növelni. E cél megvalósításához természeti adottságai folytán Észak-Dunántúlnak nagy fontossága van. Országos viszonylatban az 1980-ra tervezett vízierőművekben fejlesztett energiának közel háromnegyed része ezen a területen, termelhető, ha csak a gazdaságosan kihasználható vízeröhasznosítási lehetőségeket vesszük is alapul. Az elméletileg hasznosítható vízerőkészlet ugyanis; ennek a mennyiségnek a kétszerese. Észak-Dunántúl vonatkozásában az 1980-ban termelt vízienergia az összes energiaszükséglet 15%- át fogja fedezni, ami a tervezett országos átlagnak háromszorosa. Ha tekintetbe vesszük, hogy jelenleg ezen, hatalmas lehetőségek ellenére a terület energiaellátásának még a 0,5%-át sem vízierőművek termelik, akkor mindjárt érzékelhető a terv kimagasló jelentősége. A munka értékét jelentősen fokozza, hogy a lehetőségek feltárása, során a javaslatba hozott közepes-, kis- és törpevízierőművek megvalósíthatóságát a gazdaságossági követelmények figyelembevételével tárgyalja. 2.2X0 Vízi utak és kikötők 1. Észak-Dunántúl területének északi határa, hazánk s egyben Közép-Európa legnagyobb folyója, a Duna. Hajózásra már hosszú évszázadok óta felhasználják, de mint hajózóút nagyobb jelentőségre csak a gőzhajó feltalálása óta tett szert. A forgalom szabályozása a századfordulótól kezdve állandó szükséglet lett. A folyamszabályozási munkák ellenére a Duna egyik legnehezebben hajózható szakasza Rajka és Gönyü között van. A kedvezőtlen jégviszonyok mellett a kis vízmélységű és, kedvezőtlen irányú gázlók akadályozzák legjobban a folyamatos hajózást és az uszálytér teljes kihasználását. A területen nagyhajózásra alkalmas vízfolyás még a Mosoni-Duna Vének—Győr közötti szakasza. A jég okozta hajózási akadályok mellett itt is gázlók a másik korlátozó tényező. Kishajózásra alkalmas a területen a Mosoni-Duna további szakasza, valamint a Rába, a Rábca és a Marcal bizonyos hosszúságban a torkolattól visszafelé. Kisebb helyi jellegű és alkalmi szállításoktól eltekintve azonban 508
