Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
áramlanak és réti, valamint lápos réti talajokat hoznak létre. Ezek szelvényében gyakran található összecementált mészkőpad, mely a gyökerek és a víz számára áthatolhatatlan akadályt képez. A réti talajokkal szomszédos, magasabban fekvő és nagyrészt vékony lösztakaróval fedett területeken réti csemozjom, valamint mészleped ékes csemoz- jom talajok vannak. Ezeket a talajokat a szél és a víz eróziója károsítja. A csemozjom területen belül sok a lefolyástalan mélyedés és lapos völgy. Ezeken lápos, réti talajok találhatók. A lefolyástalan területek jellegzetességeként itt kisebb szikes foltok is előfordulnak. A táj déli határán, a magasabb térszínen, és ott ahol a lösz már többnyire hiányzik, a pannon iszapos üledékeken erdőtalajok (bamaföldek, agyagbem osódásos barna erdő talaj ok) jelennek meg. A Győri-medence és a hozzá tartozó Fertő—Han- ság-medence a Kisalföld legerőteljesebben süllyedő, ma is mozgásban levő területe. A tájon belül négy kistáj és egyben talajkörzet határolható el. A Szigetköz a Mosoni-Dunaág és a Duna főmedre közt terül el. Talaja öntés és közöttük csak a húmuszosodás mértékét, valamint az öntés iszapos, vagy homokos jellegét illetően van különbség. Az erőteljesebben humuszos talajok már a réti öntésekhez tartoznak, melyekre a közeli talajvíz jelentős hatással van. A Mosoni-síkság délről csatlakozik a Szigetközhöz. Magasabban fekvő foltjai már a Duna régebbi teraszaihoz tartoznak. A talajok nagy része ön- tés-csemozjom, azonban a kisebb mélyedésekben előfordul a réti csemozjom is. Előfordulnak továbbá a kavicsteraszra települt iszapos, löszös üledékeken képződött csemozjom talajok, amelyeknél a talajvíz közel van ugyan a felszínhez, de a kavics kimondottan rossz kapillárisképessége következtében a talajvíznek a talajképződésre gyakorolt hatása kicsi. E talajok általában mind karbonátosak, húmuszosak és termékenyek. A Fertő—Hanság-medence az ország legnagyobb lápterülete. Felszínén a nyílt vízterületek mellett a nádasoktól kezdve a tőzeg, tőzeges és kotus láptalajokon át a lápos réti talajokig a teljes talajlánc megtalálható. A Fertő tó partján még a szike- sedés is megfigyelhető. A terület nagyrészét lecsapolták, telkesítették. A kiszáradt felszínt — mely jórészt könnyű, sok szervesanyagot tartalmazó ko- tuból áll — könnyen pusztítja a szél. A Rábaköz a Rába és a Répce öntésterületét foglalja magába. Felépítése nem egységes, talajai igen változatosak, részben savanyúak. Délen a folyók öntései fokoztosan mennek át mind humuszosabb réti öntésekbe. Minél északabbra haladunk, annál inkább jelentkeznek a réti talajok, annál erősebb a humuszosodás és annál kötöttebbek a talajok. A talaj savanyúságának leküzdésére mind szélesebb körben alkalmazzák a meszezést. A Kisalföld harmadik tája a Marcal-medence, melynek felszínét nagyrészt a Rába és a Marcal negyedkori kavicstakarója, valamint — a mélyebb fekvésű területeken — jelenkori öntésanyag borítja. Sajátos tájképi jelleget adnak a tájnak a bazaltgfelhős tanúhegyek, a Somló, a Ság és a Kis- somló, melyek a hajdani erózió által elpusztított felszínt jelzik. A talajviszonyok szoros összefüggést mutatnak a domborzattal, mert míg a mélyebb fekvésű részeket a réti, réti csemozjom, a fiatal sík felszíneket a bamaföldek jellemzik, addig a magasabb hátak talajai — melyek rendszerint sok kavicsot is tartalmaznak — az agyagbemosódásos barna erdőtalajok típusába, vagy a kovárványos barna erdőtalaj okhoz tartoznak. A bazalt takarókon — ha azokat nem fedte lösz — fekete nyirok talajok képződtek, az egykori erdőkben fellépő dús, füves aljnövényzet és a sziklasztyeppek hatására. Különlegessége a táj talajtakarójának a szolonyec, vagy szoloncsák szolonyec típushoz tartozó szikes talajok foltszerű megjelenése, melyek Pápa, valamint Győr környékén a lefolyástalan mélyebb völgyekben vagy lezáródott kis medencékben keletkeztek. A TVK-egység Kisalföldtől nyugatra eső területe az Alpok-alja nagytájához tartozik, a Soproni-, valamint a Kőszegi-hegységgel és hozzájuk csatlakozó dombságokkal. Az Alpok-alja azonban nem teljes egészében tartozik az 1. TVK-egységhez, hanem csak négy tája, a Rábántúli kavicstakaró, a Kemeneshát nagy része, a Vasi-hegyhát, valamint a Soproni-, és Kőszegi-hegység. A Rábántúli kavicstakaró maga is több talajkörzetre tagolható: mint a Cser területére, a Szombat- helyi medencére és végül a Sajtoskáli perem körzetére. A kavicshátak agyagbemosódásos erdőtalajainak vízgazdálkodása a vassal cementált vízzáró kavicsréteg következtében igen rossz. A kevésbé kavicsos, homokos területek kovárványos talajai viszont jelentős kilúgzási szintet tartalmaznak. A Szombathelyi medence talajképző kőzetét javítja a fennmaradt vékony lösztakaró, mely egyrészt a kilúgzást fékezi, másrészt a humuszodást elősegíti. A medencében a jellemző talajok a barnaföldek, melyeket agyagbemosódásos barna erdőtalajok és csemozjom-barna erdőtalajok kísérnek. A mélyebb fekvésű részeken itt is a réti és az el- mocsarasodott talajok az uralkodók. A Sajtoskáli perem környékén a csernozjom- barna erdőtalajok uralkodnak, melyeket réti cser- nozjomok és barna földek kísérnek. Ez a körzet nemcsak a talajviszonyok tekintetében mutat szárazabb viszonyokat, hanem meteorológai hálózat által megfigyelt adatok is eltérnek a környezetében észleltektől. Az egymástól térben elválasztott, de egyébként sokban rokon Soproni-, és Kőszegi-hegység tája beékelődik az előbbi tájba. A fenyves és lombos erdőkkel fedett alacsony középhegységek nagyrészt gneiszből és agyagpalákból állanak. A talajok a löszfoltokon az agyagbemosódásos barna erdőtalajok típusába tartoznak, míg a karbonátmentes kőzeteken savanyú, nem podzolos barna erdő- talajok képződnek. Az itt-ott felszínrebukkanó mészkő és márga foltokon rendzinák, illetőleg humuszkarbonát talajok keletkeztek. A Kemeneshát a Rába — pleisztocén teraszokkal szegélyezett — nagykiterjedésű, negyedkori kavics52
