Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
erdő telepítése ajánlatos, a 12—14 %-o® lejtőkategóriáknál teraszozással kell a talajvédelmet megoldani. A vízfolyások és vízgyűjtőik területének a rendezésében több szervnek együttes közreműködése szükséges. Nevezetesen az OVF, az FM, az OEF, az ÁFTH, mint főhatóságok, ill. a felügyeletük alá tartozó különféle intézmények, hivatalok és vállalatok. Jelentős feladat hárul e tekintetben a megyei és járási tanácsoknak elsősorban a mezőgazdasági osztályaira. Végül a feladatok megoldásának tudományos megalapozottsága érdekében ilyen irányú kutatásokat kell folytatni a különböző tudományos kutató és kísérleti intézeteknek. A kisvízfolyások rendezési keretterve az alábbi fejlesztéseket irányozza elő. A Lajta főmedrét a balpairti csatornával együtt 120 m3/sec vízmennyiség levezetésére kell kiépíteni. A kikerült földanyag árvédelmi töltésbe építendő be. A Répce rendezése a kiöntések gyakoriságának a csökkentését és a völgyfenék lecsapolá- sát szolgálja. A Répce II. kát. vízfolyásait a megnövekedett mezőgazdasági igényeknek megfelelően rendezzük a biztonságos mezőgazdasági termelés érdekében. A Répce vízgyűjtőterületén lévő III. kát. vízfolyások a terület lecsapolását vannak hivatva biztosítani, a kivitelezés során a medreket főleg mélyíteni kell. A Kőris patak rendezésével a kiöntések gyakoriságát csökkentjük és növeljük a lecsapolt területet. Az Ikva patak rendezésének célja a mezőgazdaságra káros vizek kiöntés nélküli elvezetése. A patak torkolati 11 km-es része belvízcsatorna. A kiépítés foka 10%-os. A Kardos-ér alsó 16 km-es szakasza a távlati követelményeknek megfelelően: elkészült. A felső szakasz viszont teljesen elfajult, rendezetlen állapotban van. A meder annyira fel- iszapolódott, hogy célszerű új vonalozású medret tervezni. A kisesésű mederszakaszokon kisebb tározók létesíthetők öntözés céljából. A Rába bp-i vízgyűjtőjének a Pinka és a Szaput patak torkolata közötti szakaszához tartozó kisvízfolyások rendezésének általános célja a kiöntések gyakoriságának csökkentése és a kedvezőbb le- csapolási lehetőségek biztosítása a mezőgazdaság érdekében. Egyúttal a területein az eróziót csökkentő talajvédelmi munkákat is el kell végezni, s ezzel megszűnik a medrek gyakori feliszapolódása. A nagyobb vízfolyások közül az egyik legfontosabb és legsürgősebb feladat a Marcal folyó átfogó és a távlati igényeket kielégítő rendezése. Az amúgy sem kellő méretű meder annyira feliszapo- lódott, hogy a töltésezett szakaszokon a minimális árvédelmi biztonság is hiányzik, ill. a töltésezetlen részeken az 1—2 évenként előforduló nagyvizek kiöntenek. A vízrendezés hiányosságából származó károk nagysága mintegy 8—10 millió Ft/év. A VÍZITERV a mederkiépítés alapjául a 10 %-os valószínűségű nagyvizeket vette számításba. A beruházás becsült költsége 100—110 millió Ft, a megtérülési idő kb. 15 év, meglehetősen hosszú. A Marcal rendezése komplex feladat, a vízrendezés, a vízhasznosítás és a talajvédelem kérdései sok tekintetben egyaránt megoldást nyerhetnek. A Marcal vízgyűjtőterületéhez tartozó kisvízfolyások rendezése több szempontból szükséges. A Torna patak és mellékágai vízgyűjtőbe telepített sok ipari üzem által okozott mederfeltöltő dóst és szennyeződést sürgősen meg kell szüntetni. A Torna és Gerencse patak közötti kisvízfolyások jó- karbahelyezése elsősorban mezőgazdasági érdekből fontos. A Marcaltorkolat alatti Rába-szakasz vízfolyásai rendezésénél a fő feladat a vízmosáskötő gátak és egyéb létesítmények minél teljesebb mértékben való megépítése. A Cuhai Bakony-ér felső szakasza rendezésnél tekintetbe kell venni az öntözési lehetőségeket. A Concó patak átfogó mederrendezését inedokolja az igen nagy mezőgazdasági érdekeltség, a völgyre telepített számos halastó, ezenkívül két gyár ipari vízszükséglete. A Szendi-ér rendkívüli intenzitású csapadékgócos terület vizeit vezeti le, rendezése sürgős. Az Által-ér és mellékfolyásai rendezését számos ipari és mezőgazdasági vízihasználat, a környező iparvidék rohamos fejlődése1 és belsőségvédeilmi szempontok teszik szükségessé. A talajvízszint szabályozása érdekében, lecsapo- lásakat és alagcsövezéseket terveztünk. A lecsapolandó terület felerészben, rét, felerészben szántóföld. Külön megemlítendő a nagycsapadékú nyu- gatrmagyarországi erodált erdőségi talajoknak a kérdése. A régebben kialakult bafchátas talajművelés helyett olyan, de nagyüzemben is alkalmazható eljárást kell bevezetni, mellyel a további talajromlás megakadályozható. A kísérletek folyamatban vannak. Az eddigiekben a fejlesztést illetően azokat a főbb tennivalókat foglaltuk, össze, amelyek a kisvízfolyások medrének és közvetlen völgyeletének a rendezésével kapcsolatosak. Semmivel sem kisebb jelentőségűek azok a munkák, amelyek a teljes vízgyűjtőterület rendezéséhez szükségesek. Sőt a vízgazdálkodás kölcsönhatását tekintve elsősorban a mezőgazdaságra, az e téren megvalósítandó feladatok igen nagy jelentőségűek. A teljes vízgyűjtőterületek rendezése több célt szolgál egyszerre, értékes mezőgazdasági területek mentesülnek a további pusztulástól, valamint a köztúi- közlekedési- és vasútvonalak, a bánya- és ipartelepek működésének veszélyeztetése megszűnik. Az elérhető jelentős eredmények ellenére 1960- ig igen kevés vízmosáskötő munkálatot végeztek. A TVK-hoz tartozó ilyen jellegű területek közül a Marcal folyó a Torna és Gerence közötti vízgyűjtőjében érdemleges vízmosáskötő munka eddig nem folyt. Ezzel szemben a Rába folyó Marcaltorkolat alatti vízfolyásain meglehetősen nagy számú vízmosáskötő és hordalékfogó gát, burkolat és egyéb létesítmény épült. A még szükséges munkálatokat előirányoztuk. Az Által-ér vízgyűjtőterületén 7 db vízmosás van, a létesítmények megépítésének zöme még hátra van. A Dunának az Által-ér és Unyi patak közötti területén, 9 db vízmosás van. A szükséges hordalékfogó gátak kb. felerészben már megépültek. Tervezett feladat a hiányzó gátakon kívül a szükséges burkolatok, bordák, falazatok megépítése. Az 500
