Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
gyományoe módszereken kívül —1 elsősorban a Szigetközben — milyen fejlettebb és modernebb eljárásokat lehetne alkalmazni az árvízvédelem biztonsága növeléséhez. A folyamszabályozás terén pedig ki kell munkálni a kivitelezések leggazdaságosabban alkalmazható gépi technológiáját. Ezenkívül fokozottabban tanulmányozni kell az árhullámoknak a mederviszonyokra gyakorolt változó hatását. 2.203 Síkvidéki területek vízrendezése 1. A belvízgazdálkodás körébe tartozik a kárt okozó vizek elvezetése, visszatartása és hasznosítása. Ezeket a feladatokat a belvízi csatornahálózat, azok műtárgyai és a szivattyútelepek segítségével lehet végrehajtani. A belvízvédekezés a belvízkár megelőzésére, csökkentésére és elhárítására irányuló tevékenység. A talajvízszintszabályozás pedig a talajban lévő káros vizek elvezetését van hivatva megoldani. Észak-Dunántúl területe hosszú évszázadokon keresztül a folyók gyakori kiöntéseinek kitett ár- vízjárta vidék volt nádasokkal és mocsarakkal, el- vizenyősödött belvízi árterekkel. A belvizes területek rendeziésének megkezdésére azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor a folyók árvízvédelmi töltései fokozatosan kiépültek. A területen, kiépült belvízrendszereket a következőkben ismertetjük nagy vonásokban. A Szigetközi belvízrendszerben a vízáteresztő homokos kavicstalaj miatt a Nagy-Duna árhullámai során a fakadó vizek okozzák a gyakori belvízi elöntéseket. A belvízrendszerben hat önálló belvízöblözet van. A csatornahálózat fajlagos vízlevezetőképessége mindegyik öblözetben viszonylag magas, átlagosan 100 1/sec/km2 értéken felüli a fakadóvizek miatt. A főcsatornák teljesítőképessége a névleges teljesítőképesség 60—80%-ára telhető1. A belvízöblözetek kiépítése kezdetén a csatornákat a Nagy-Dunára vezették. Később a tapasztalat azt mutatta, hogy a Mosoni-Duna felé való vízelvezetésre, még hozzá gravitációs úton akkor is van lehetőség, amikor a Nagy-Dunába már csak esetleg szivattyúzással emelhetők át a vizek. Újabban ezt a lehetőséget a belvízrendszerek felújítása során figyelembe vesszük. A Mosoni-Duna jobbparti belvízrendszer a Mosoni-Duna és győr—hegyeshalmi vasútvonal közötti területet foglalja magában. A fajlagos levezető-képesség igen kicsi, alig haladja meg a 12 l/sec/km2-t. A vízlevezetés gravitációs, szivattyú- telep nincs. A belvízrendezés módja önként adódott, mert a terület a Mosoni-Duna felé lejt. A Rábca—Hanság belvízrendszer csatornahálózatának befogadója a Hanság-főcsatorna és a Rábca folyó. A rendszerhez nyolc öblözet tartozik. Mindegyik öblözetre jellemző, hogy a talajvízállások igen szoros összefüggésben vannak a folyók változó vízállásaival, mert a talaj erősen vízáteresztő. A talajvíz nívója általában magas. A tőzegles, kotus részeken ősszel—tavasszal a felszínt is eléri. A belvízrendszer több csatornája egyúttal öntözési célokat is szolgál. Az összes vízátemelő szivattyútelep az utóbbi években megépített LesA Rába menti belvízrendszerhez hat öblözet tartozik, melyek szétszórtan, ill. elnyúltan helyezkednek el a Rába és Marcal mentén. A négy szivattyú- telep három öblözetnek a belvizeit emeli át, a másik három öblözet gravitációs levezetésű. A TVK- hoz tartozó ötödik belvízrendszer a dunaalmási, amely tulajdonképpen egyetlen öblözet. A terület a Duna árvízszintje alatt fekszik. Az öblözetben zárt település nincs, a víz levezetése gravitációs úton történik. A belvízvédekezés szervezetileg azonos módon történik az árvízvédekezéssel. Négy bélvízvédelmi szakasz van: a szigetközi, a rábca—hansági, a rábai és komáromi. A belvízátemelő stabil szivattyú- telepek száma 22 db, melyeknek teljesítőképessege két szivattyú-állással együtt 41 m3/sec. Szükség szerint hardozható szivattyúk is felállítahatók. Szigetközben súlyos helyzet akkor szokott kialakulni, amikor a magas árhullámmal egyidejűleg a csapadék is nagyobb mérvű. A Rábca—Hanság és a Rába menti rendszerekben nagyobb belvízkárokat, ill. elöntéseket kizárólag a lehullott csapadék okoz. A belvízöblözetek jelenlegi kiépítettsége korántsem elégíti ki a mezőgazdaság igényeit. A 23,4 1/sec/km2 átlagos fajlagos vízelvezetőképesség és a szivattyútelepek 10 1/sec/km2 értéket sem elérő átlagos fajlagos átemelőképessége kevés ahhoz, hogy a belvízelöntéseket megakadályozhassuk, iE., hogy a belvízkárok minimáHsra csökkenjenek, és a mezőgazdasági termelés biztonságos legyen. A fejlesztésre az elkövetkezendő évtizedekben annál is inkább szükség van csupán gazdaságossági megfontolások miatt is, mert a mezőgazdasági terméshozamok várható növekedése miatt az elhárított kár értéke is hasonló arányban nő. A belvízhasznosítás fejlesztésének szükségessége és lehetősége abban áll, hogy a belvízvédelmi művek felhasználásával altalajnedvesítő öntözést biztosíthatunk, ill. a belvízcsatornák vize öntözésre felszíni vízkivé teEel is általában mindenütt felhasználható. A belvízgazdálkodás fejlesztésével egyidejűleg növelni keE a belvízvédekezés hatékonyságát, hogy a kárt okozó belvizeket legalább 10—14 nap alatt minden esetben levezethessük. 2. A belvízgazdálkodás fejlesztésénél követendő főbb alapelvek több irányúak. Az öblözetek rendes- zését a komplex szemlélet jegyében kell alakítani, figyelemmel a gazdaságosság követelményeire. A méretezés alapja csatornáknál a 10 éves, műtárgyaknál a 25 éves gyakoriságú csapadék. A koratavaszi belvizeket 12—14 nap alatt le keE vezetni. A fejlesztésnél törekedni keE arra, hogy a talajvízszint a lehető legkedvezőbben alakuljon. Az egyes belvízrendszerek fejlesztésének főbb irányelveit az alábbiakban foglaljuk össze. A Szigetközi belvízrendszerben nagyon megváltoztatja a viszonyokat a tervezett Felsődunai erőmű. Több szivattyútelepet pl. meg keE szüntetni. Megváltoznak a talajvíz-viszonyok. A fejlesztés fő iránya az, hogy az öblözetek főcsatornáit a Mosoni-Dunára kell vezetni, lehetőleg gravári II. szivattyúteleppel együtt 9 db. Három öblözet csak gravitációs levezetéssel működik. 63 1 TVK 497
