Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
Vdtádós betorkolással. Ennek ellenére a rendszer továbbra is szivattyúzott jellegű marad, mert árhullámok alkalmával a gravitációs levezetés nem elégséges. Növelni kell tehát a szivattyútelepek vízátemelő kapacitását. A Mosoni-Duna-jobbparti belvízrendszerben bővíteni kell a főcsatornákat, mert nagyobb fajlagosan levezetendő vízmennyiséget irányoztunk elő. A Rábca—Hanság belvízrendszer tervezett fejlesztésének alapja a két fő befogadó vízfolyásnak, a Hanság-csatomának és Rábcának a rendezése. Ezek a munkálatok elkezdődtek, ill. részben be is fejeződtek. A gravitációs vízlevezetéssel szemben jelentős mértékben növekedni fog a stabil szivaty- tyútelepekkel és ideiglenes állásokkal átemelhető belvízmennyiség. Az a helyzet, hogy a Duna visz- szaduzzasztó hatása következtében a Rábca bővítése esetén sem biztosítható kielégítő mértékben a gravitációs levezetés, ezért nagyobb teljesítőképességű szivattyútelepek építése szükséges. A fajlagosan levezetendő vízmennyiséget tapasztalati adatok alapján ebben az öblözetben 72 l/sec/km2-re vettük fel. Általános követelménye a Rápca— Hanság belvízrendszer fejlesztésének hogy a csatornahálózatot alkalmassá kell tenni az öntözéses gazdálkodásra is, meg kell oldani a külvízelveze- tés és a Fertő tó feltöltése problémáját. A külvizek elvezetése az Ikva, a Kardos-ér és a Kőris patak rendezésével az árvizek távoltartását eredményezi a belvizes területekről. A Fertő tó feltöltése az Ikva torkolata alatt a Hanság-csatomán épített duzzasztóval lehetővé teszi a nádtermelés jelentős fokozását. Az öntözővíz biztosítása érdekében az Ikva és Kis-Répce torkolati szakaszán, valamint a Hanság főcsatornának a Tárcsái határcsatorna és a Mosonszentjánosi övcsatorna közötti szakaszán szivattyús vízkivételeket tervezünk. A Rába menti belvízrendszer fejlesztése során elvi jelentőségű változtatásra nincs szükség. A csatornahálózat bővítésére is csak kisebb mértékben kerül sor, kivéve a Lánka öblözetét. A Dunaal- mási belvízrendszerben eddig gravitációs volt a vizlevezetés. A mezőgazdaság fokozottabb igénye és az Almásfüzitő melletti új lakótelep biztonsága érdekében egy szivattyúállás megvalósítását javasoljuk. A belvízvédekezés terén a legjelentősebb fejlesztést az jelenti, hogy magával a belvízrendezéssel kapcsolatosain 7 db új szivattyútelep és 12 db szivattyúállás létesítését irányoztuk elő. A hordozható szivattyúk mennyiségi növelését nem tervezzük, hanem a jelenlegiek helyett modern típusú egységek beszerzését javasoljuk. A belvízvédekezés szervezeti kérdései közül a felvonulási idő lerövidítésére dolgoztunk 'ki különböző intézkedéseket. A belvízgazdálkodás fő előirányzatai: 2409 millió Ft beruházás, közel 5 millió m3 földmunka, 8 ezer m3 kőmunka, 26 ezer m3 betonműtárgy, 722 + gépészeti berendezés. 3. A terv értékét az a tény adja meg, hogy a bél- vízgazdálkodás kérdéseit nemcsak a szűkebb vonatkozású belvízrendezés és belvízvédelem vonatkozásaiban, hanem az egész vízgazdálkodással és a népgazdasági ágak közül elsősorban a mezőgazdaság igényeivel összhangban tárgyalja. Előnye a tervnek, hogy a múlt és jelen ismertetéséhez bőven állt konkrét tényadat rendelkezésre, melynek révén világosan látható, hogy a belvízrendezés elégtelen állapota milyen hátrányokat jelent más vízgazdálkodási szakágazatok számára és mekkora — egyébként elhárítható — károkat okoz a mezőgazdaságban. A jelenlegi helyzet alapos és tényleges ismerete aztán lehetővé tette, hogy a részletekbe menő pontossággal meghatározhatók voltak a belvízgazdálkodás fejlesztésének a teendői. Mindenesetre nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az előirányzott beruházások tényleges megvalósítása során a gazdaságosság szempontjait is figyelembe vevő elhatározásnál mindig alapos vizsgalat tárgyává kell tenni az akkor ténylegesen fennálló viszonyokat és a perspektív fejlődést. 2.204 Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése 1. A kisvízfolyások és vízgyűjtőterületeinek rendezése a legszorosabb összefüggésben és kölcsönhatásban van az. illető terület mezőgazdasági és erdőgazdasági művelésével. A hibás mezőgazdálkodásnak nemcsak az a következménye, hogy a taiaj szerkezete és termőképessége évről-évre rosszabb lesz, hanem a talaj lepusztulása következtében egyre inkább íeiiszapoiódnak és íeltöltődnek a vízfolyások medrei. A talajok lepusztulását területünkön elsősorban a víz (erózió), ill. kisebb mértékben a szél (defláció) okozza. A vízgyűjtőterületek okszerű rendezése tehát nem oldható meg csak a kisvízfolyások mederrendezésével, hanem legalább olyan fontos a víz és szél okozta károk elleni íaiaj védelem. A talajvédő gazdálkodás alkalmazásával a talaj lepusztulás oly kis mértékre korlátozható, hogy a felszínen elfolyó vizek majdnem hordalék nélkül juthatnak a kisvízfolyásokba. A vízfolyások átfogó rendezési munkái a századforduló után indultak meg. A két világháború nagy visszaesést jelentett és szinte elölről kellett a tennivalókat felmérni, megtervezni és megkezdeni. Az 1960-ig elvégzett munkálatok a iéliszapo- lódott medreknek csak az eredeti állapotra történő helyreállítására korlátozódtak. Egyes vízfolyások átfogó rendezésére csak az utóbbi néhány évben készültek tervek. A múltban elvégzett rendezési munkákról általános jellemzésként azt lehet elmondani, hogy azok kevés kivételtől eltekintve nem voltak átfogó jellegűek, nem terjedtek ki a teljes vízfolyásra, csak részben és ideiglenes jelleggel orvosolták a bajokat. Legtöbbször egy-egy nagyobb árvízi elöntésnek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy az illető vízfolyás nagyobb mérvű rendezését tervbe vegyék. így történt pl. ez a Lajta folyóval kapcsolaban is. Többszöri árvízkatasztrófa után végre 1928—32 között a Lajta főmedrének és balparti csatornájának rendezése megtörtént. A Repcén hasonlóan az árvizek elleni védekezés eredményezte, hogy az 1900-as évek elején megépítették az ún. árapasztó csatornát, amely a mintegy 100 m3/sec árvizet a Rábába vezeti. A Hanság-főcsatoma mederrendezése megtörtént, de 498
