Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
zetben, mely a talajvíz hatásától többé-kevésfoé rozsdafoltos. A szelvényűk felépítésére jellemző a barnásfekete, fekete színű, kissé szögletes morzsákra könnyen széthulló szerkezetű húmuszos szint, mely fokozatosan megy át az anyakőzetbe. Legtöbb réti csernozi ómban fellelhető különböző mélységben a mészlepedék is, ugyanúgy az állatjáratok és a „C” szintben a kalciumkonkréciók. 7. Öntés csemoziomok réti árterületeken képződtek, ahol a talajvíz valami oknál fogva lesüly- lyedt és a csernozjom talajképződésnek meg voltak a feltételei. Szelvényükben a humuszos szint alatt a rétegzett öntéstalaj képző kőzet ismerhető fel. Húmuszrétegvastagságuk 50—80 cm, mely rendszerint morzsalékos és többnyire szénsavasmeszet is tartalmaz. Átmenete az anyakőzetbe kevésbé fokozatos, de nem is mondható élesnek. 8. Réti talajok képződésénél a felszínközeli talajvizek nagy szerepet játszanak. A változó vastagságú húmuszos szintjük szürkésfekete, fekete színű, tömődött, vagy éles, szögletes, nehezen szétmorzsolható szerkezetű. A humuszréteg átmenete az anyakőzetbe rövid. Az anyakőzet sajátságaitól és a talajvíz kémiai sajátságaitól függően tartalmaznak szénsavasmeszet. Gyakori a bő nedvesség — az oxidációs és redukciós folyamatok váltakozása — következtében beálló glejesség vasborsók, vas- foltok megjelenése. 9. Réti öntés talajok különböző összetételű ártéri üledékeken képződnek, felszínközeli talajvíz hatására. Szelvényük erősen rétegzett. Humuszrétegük mindössze 30—40 cm, gyengén kialakuló szerkezettel. Szénsavasmésztartalmukat és kötöttségüket az öntés jellege szabja meg. 10. A lápos réti talajok képződésük során — tartósan, vagy időszakosan — fölös nedvesség hatása alatt álltak. A lápos folyamat jelei a szelvényükben kimutathatók. A humuszos szint felső részének nagyobb szervesanyagtartalma, a laza, morzsalékos, könnyű, kotus részek a láposodási folyamatokra utal. A humuszos szint mélyebb rétegei viszont már a réti folyamatok bélyegeit mutatják; tömődöttséget, sokszögű szerkezetességet, glejes, vasborsós és vasfoltos sajátságokat. 11. Síkláptalajok a folyóvölgyek, medencék mélyebb helyein alakultak ki állandó vízborítás és vízi növényzet hatására. Ha a vízborítás állandó és iszaplerakódás nem zavarta meg a tőzegképződést, akkor jelentékeny vastagságú tőzeg jött létre. A tőzegmedencék fekűjében gyakran találunk tavimész lerakódást is. 12. Lecsapolt és lelkesített síktáptalajok az ember kultúrtevékenysége folytán jönnek létre. Ha a felszíni vizet elvezetik és a talajvíztükör süllyesztésével, illetve szabályozásával e talajokat bevonják a szántóföldi művelésbe, rajtuk a láposodási folyamat megszűnik, a szervesanyag felhalmozódása helyett az ásványosodás kerül előtérbe. 13. Nyers öntéstalaj öli a folyóvölgyek mai árterében találhatók, szelvényük határozatlan. Itt a talajképződés a meg-megújuló lerakódások következtében még nem indulhatott meg. Felső szintjük alig sötétebb, mint az alatta levők. Sok esetben erős rétegzettséget mutatnak a különböző korú és összetételű üledékanyagtól függően. A közeli talajvíz gyakran glejesedést okoz, A talajvíz időszakos süllyedése — az oxidációs és redukciós folyamatok váltakozása — rozsdafoltossá teszi az egyes szinteket. A TVK-egységnél alkalmazott talajosztályozási rendszer és az egyes talajtípusok részletes leírását, elhelyezkedését és értékelését lásd még Stefano- vits—Szűcs: Magyarország genetikus talajtérképe című OMMI kiadványban (1961). 2.122 A területre eső talajtájak leírása A TVK-egység három természeti nagytáj egyes részeit foglalja magában, a Kisalföld, az Alpok-alja, valamint a Dunántúli-Középhegység területéből. Ezek közül egyedül a Kisalföld az, mely teljes egészében ide tartozik. A Kisalföld felszíni geológiai felépítését tekintve nagy kiterjedésű árterekre, teraszokra, hordalékkúpokra, és lösszel fedett halomvidékre osztható fel. Ennek a felépítésnek következménye a terület sajátos vízrajza is, mely a talajokra nagy hatással van. Igen sok a hidromorf talajképződmény, — mint pl. a láp és réti talaj — de nagy területet foglalnak el a fiatal öntések is. Ezek kialakulását egyrészt a felszínközeli talajvíz, másrészt a felületen hosszabb-rövidebb ideig megjelenő belvizek és a folyóvizek áradásai befolyásolják. Ahol a víz hatása már nem vagy kevésbé érvényesül, ott az éghajlat veszi át a talajképződésben az irányító szerepet. A Kisalföld éghajlata környezeténél szárazabb, szélsőségesebb. A szárazabb éghajlatnak és a füves növényzetnek hatására alakultak ki a csernozjom talajok, melyek képződését a karbonátos lösz — mint talajképző kőzet — még elősegítette. A csernozjom talajok fokozatos átmenetekkel csatlakoznak egyrészt a hidromorf talajtípusokhoz, másrészt a lomboserdők talajaihoz. A Kisalföldön belül tehát megállapítható egy egymás mellé rendelt talajtípusokból álló sor; a láptalajoktól kezdve, a lápos-réti, a réti és a réti-cser- nozjom típusokon át a mészlepedékes csernozjo- mokig. Előfordulnak még — elsősorban a szomszédos hegyvidéki tájak határain — a csemozjom-bama erdőtalajok, bamaföldek, agyagbemosódásos és ko- várványos barna erdőtalajok is. A Kisalföld területe három tájból áll: a Győr— Tatai teraszvidék, a Győri-medence, valamint a Marcal-medence. A Győr—Tatai teraszvidék területe talajföldrajzi- lag igen változatos. A Duna medrének közelében keskeny sávban nyers öntések találhatók, de ezek csakhamar felváltják a réti öntések és az öntés csemozjomok, melyek nagyrészt a teraszokat fedik. Az idősebb, magasabban fekvő kavicsos teraszmaradványokon az erdőtalaj is megjelenik. A teraszoktól és szigethegyektől délre fekvő medencében a réti öntések területére a talajvíz hatása nyomta rá a bélyegét. A Bakonyból a Duna felé mozgó talajvizek ugyanis itt a felszínhez közel 3* 51
