Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
videbb, hosszabb ideig megfordul*, jelenlétének, tevékenységének látható nyoma maradt, mely ugyanúgy hozzátartozik a természeti tájhoz, mint egyéb tájalkotó tényezők. A táj egyben természettörténeti kategória is, mert a ritmusos kéregmozgások, éghajlatváltozások összjátékának eredményeként kialakult szakaszos fejlődés pillanatnyi állapotát jelenti. A táj kialakulását, jellegét a tájalkotó tényezők szabják meg. Ezek elemei: a szilárd kéreg (kőzet, szerkezet, domborzat), a légkör (éghajlat), a vizek, az élővilág és a talaj. A tájalkotó és egyben talajképző tényezők földrajzi zónánként más-más jelentőségűek. A sarkvidéki övezetben az éghajlat az uralkodó, az egyenlítő vidékén az éghajlat és a növényzet, a sivatagokban a besugárzás hatására fellépő aprózódás, valamint a defláció. A mérsékelt égövi zónában a táj fejlődésének lényeges tényezője a folyóvízi erózió és akkumuláció. Itt a folyóvíz mennyiségét és munkáját meghatározó éghajlati és szerkezeti elemek, valamint az ezek hatásából formálódó domborzat szabják meg a táj alakulását. Hazánkban is a domborzat a táj váza. A domborzat döntő fontosságú az éghajlati elemek eloszlásában. Megszabja a vizek időbeni és térbeni lefutását, továbbá hatással van a növénytakaró kialakulására is. Ebben az együttesben jelentős szerepet játszik az emberi beavatkozás a természet rendjébe, a gazdálkodás, a talajművelés, a növény- takaró megváltoztatása, a talajerózió meggátlása, vagy elősegítése. A domborzat alkalmas arra, hogy azonos tájalkotó tényezők segítségével hasonlóvá formálja a vidéket. Ezen az alapon Magyarország területe nagy egységekre, nagy tájakra osztható. Az ország hat nagytája: az Alföld, a Kis-Alföld, az Alpokalja, a Dunántúli-dombság, a Dunántúli-Középhegység, valamint az Északi-Középhegység. A szerkezeti és domborzati alapokon egyesített nagytájak a tájakat foglalják magukban. Ezek kiterjedését az 5. ábrán közöljük. Részletesebb természeti földrajzi feldolgozás esettén a tájak kistájakra oszthatók. A terület más irányú felosztását szolgálják a körzetbeosztások, melyek egy-egy tájalkotó tényező területi változásait tartják szem előtt. Ilyenek lehetnek az éghajlati, növény-földrajzi, talajtani vagy más körzetbeosztások. Ezek célja, hogy a kiválasztott tájalkotó tényezőt egy kiragadott gyakorlati szempont szerint értékelve, a gyakorlati feladatok közvetlen megoldását segítsék elő. 2.1212 A GENETIKUS TALAJFÖLDRAJZI SZEMLÉLET ÉS TALAJOSZTÁLYOZÁS A széles körben ismert, 1 :500 000 méretarányú, országos genetikus talaj térképen a Magyar Tudományos A.kadémia Talajtani és Trágyázástani Bizottsága által kidolgozott osztályozási rendszert alkalmaztuk. Az osztályozás az ún. genetikus és talajföldrajzi elven alapszik, mely részint a talaj kialakulását irányító és jellemző folyamatokat, — a talaj dinamikát — továbbá a folyamatok fellépésének sorrendjét, — egyszóval a talaj kialakulásának történetét, — részint pedig a földrajzi zónák törvényszerű változásait veszi figyelembe a talajok osztályozásánál. Ez a rendszer az egyes talaj szelvények besorolásánál morfológiai, fizikai és kémiai vizsgálatokkal dönti el azt, hogy a talajt alakító folyamatok milyen arányban és milyen sorrendben léptek és lépnek fel a talajképződés során. MAGYARÁZAT az 5. sz. „Magyarország természeti-földrajzi beosztása c. ábrához I. Alföld a) Mezőföld (a Fejér megyei Sárréttel) b) Dunavölgy c) Dráva melléki sík az Ormánsággal d) Duna—Tisza közi hátság e) Bácskai löszhát f) Alsó-Tisza mente g) Dél-TiszántúM löszhát h) Körösvidék (az Érmellókkel) i) Bereg-Szatmári sík (az Ecsedi láppal) j) Nyírség k) Bodrogköz (a Rétközzel) l) Hajdúság m) Közép-Tisza mente n) Jászság II. Kisalföld a) Győri-Tatai teraszvidék b) Győri-medence és a Fartő-Hanság medence c) Marcal-medance III. Alpok-alja a) Rábántúli kavicstakaró b) Kemenesbát c) Vasi-hegyhát (Alsóőrséggel) d) Kerka-vidék e) Göcsej f) Soproni-hegység, Kőszegi-hegység, IV. Dunántúli-dombság a) Zalai-dombság b) Belső-Somogy c) Külső-Somogy d) Tolnai-Baranyai dombság e) Baranyai szigethegység V. Dunántúli-Középhegység a) Bakony b) Vértes (Vértesalja, Velencei hegység, Zámolyi-medence) c) Gerecse (Zsámbéki-medencé- vel) d) Budai—Pilisi-hegység e) Visegrádi-hegység VI. Eszaki-Középhegység a) Börzsöny b) Cserhát és a Gödöllői dombság c) Mátra d) Bükk e) Nógrádi-medence f) Karancs-Medves g) Borsodi-medence h) Aggteleki-karszt i) Cserhát í) Zempléni-hegység 7 1 TVK 49
