Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
A karsztvízkészlet, műszaki és hidrológiai vonatkozásban egyaránt, szorosan összefügg a szomszédos 3. sz. TVK-egységével. A Bakony és a Balaton- felvidék kapcsolata olyan szoros, hogy a készlet szétválasztása csak a karsztos területek arányában történhetett. Hasonló összefüggést találunk északkeleten a 6. sz. TVK-egység Pilis-hegységi karsztjával. Itt azonban a szétosztás már egyszerűbb volt, annál is inkább, mert a karsztvízkészlet a Pilisre külön lett megállapítva. Ugyancsak nagymértékben összefügg karsztvízkészlete az 5. sz. TVK-egységével, amely a Bakony és a Vértes egy részét magába foglalja. A kapcsolat szorossága nem tett lehetővé mást, mint a karsztvízkészletnek a karsztterület arányában történő megosztását. 2.2125 AZ ÁSVÁNY-, HÉVÉS G Y ÖG Y VÍZKÉSZLET Az ásvány-, hév- és gyógyvíznek, ennek a tulajdonképpen 3 különböző vízfajtának még nagyság- rendi készletbecslése is nagyon nehéz feladat. Ezért egyrészt egyszerűsítésekre, másrészt sokszor feltevésekre vagyunk utalva. így nem foglalkozunk a hideg és langyos gyógyvizekkel, mert általában helyi jellegűek és számottevő mennyiséget nem képviselnek. A 25' C alatti — langyos — vizek készletét a hideg vizek mérlegénél egyébként is figyelembe vesszük. A 25—35° C közötti melegvizek készletét már itt becsüljük meg. A közölt adat azonban csak tájékoztató jellegű, mert lényegében nem állapítható meg, hogy mennyi belőle az utánpótlódó készlet és mennyi az alapkészlet-fogyasztás. A melegvizek — amennyiben nem meleg karsztvizek — már alig rendelkeznek utánpótlással. Ezért becsléseink inkább csak arról tájékoztatnak: milyen mértékben javasoljuk az egyes víztartóikat megcsapolni, hogy kimerülésük ne legyen gyors, hanem évtizedekig tudják az igényeket zavartalanul kielégíteni. A 35° C feletti hévizeket két alapvető csoportba sorolhatjuk, éspedig az alap- és fedöhegységekból, továbbá a medenceüledékekből származó hévizekre. Az első csoportba általában karsztos jellegű, vagy lejtőtörmelékből származó hévizek, a másikba pedig rendesen homokkőből, ritkán homokból Kilépő vizek tartoznak. Mai ismereteink szerint geológiai időkben gondolkodva mindkettőnek, de elsősorban az alap- és fedőhegységi vizeknek van utánpótlásuk. Műszaki szempontból azonban ezeket — néhány sajátos terület kivételével — a gyakorlatilag utánpótlás nélkülinek kell tekintenünk, s így a készletmeghatározás feladata megint olyan irányértékek adása, amelyek hasznosítása mellett év- tizedekre-évszázadofcra elegendő lesz a készlet. Hangsúlyozni kell, hogy a rendelkezésre álló kevés adat miatt a készletek meghatározására mód nincs, csak tájékoztató adatokat lehet megjelölni a legkedvezőbbnek látszó előfordulások fejlesztési lehetőségeit illetően. teljes mértékben ma még nincs rá lehetőség. Ez az elhanyagolás a biztonság javára szolgál. A meleg- és hévizek a terület általános és helyi sajátosságainak megfelelően a legkülönbözőbb ösz- szetételűek lehetnek. Ezek közül kerül (ki az ásvány- és gyógyvizek döntő többsége is. A készlet- becslésnél ezért csak a ténylegesen feltárt víz minősége alapján lehet sorolni e készletfajtát. A sztatikus és dinamikus készlet mellett az ásvány-, hév- és gyógyvizeknél még a vegyi készlet meghatározásának, a kérdése is fel szokott merülni. Ezzel itt nem foglalkozunk, — tekintettel a meghatározás jelenlegi leküzdhetetlen nehézségeire, másrészt arra a veszélyre, hogy a gyógyítás és népegészségügy szolgálata elsikkadhatna és helyette egyesek a termális vizeket vegyi bányáinak tekintenek. 2.22 A VÍZFELHASZNÁLÁS 1960-BAN 2.221 A vízhasználatok adatainak begyűjtési módja és megbízhatósága A felhasznált vízmennyiségek adatai általában a helyi vízhasználó szervek többnyire mérések alapján szolgáltatott hivatalos jelentéseiből származnak. A kisebb vízkészletfogyasztóknál mérési lehetőség hiányában becsült adatokra lehetett csak támaszkodni, melyek szakszerű helyszíni ellenőrzése csupán részben volt biztosítható. 2.222 Az ivóvízfelhasználás A vízfogyasztás értéke a vízműveknél a napi mértékadó víztermelési kapacitásból számított, fővízmérőn át pontosan mért adatok alapján, a törpevízműveknél általában a szivattyúk és meghajtó elektromotorok teljesítményéből számítással, a körzeti vízvezetékeknél viszont csak a folyamatosan túlfolyó vízmennyiség helyi becslése útján lett megállapítva. A kizárólag helyi vízkészletekből felhasznált vízmennyiség (kereken 1 m3/s) a városok és nagyszámú ipari jellegű község magas közművesítési foka miatt jelentős. Felszíni vizekből a Duna felső (I) szakaszán van csak kommunális jellegű vízkivétel: a Győri Ipari Vízmű, mély a városi víz- és csatornaművek kezelésében közüzemi jellegű önálló csővezetéken nyersvizet szolgáltat. A partiszűrésű kavicsrétegek vizét elsősorban Komárom, Esztergom és Dorog vízművel hasznosítják, a Duna mentén. A talajvízkészletek jelentősége Győr és Szombathely városok, valamint a községek ellátásában domborodik ki. A rétegvizek jelentősége már kedvezőbb vízszerzési lehetőségek miatt háttérbe szorul a területi ivóvízellátásban. Az intenzív bányav ízkiem eléssel fogyasztott karsztvízkészlet különösen Tatabánya^—Oroszlány— Dorog—Tokod körzetében (1/f) biztosítja e szénmedencék, valamint az ajkai iparvidék településeinek és Pápa város ivóvízellátását (1/K—L, 1/E). A területen fekvő városok közműves jellegű ivóvízellátottsága messze felülmúlja az országos átüa456
