Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
got, a községek jelentős része is közművesített. A bányavárosok és községek ellátását az intenzív bányavízki emelés (az országos bányavízszivattyúzás fele) miatt előálló karsztvízszint-süllyedés átmenetileg több helyütt zavarja. Ettől eltekintve a lakosság ivó- és háztartási vízszükséglete helyi talaj-, réteg- és karsztvizekből biztosítható. 2.223 Az ipari vízfelhasználás Az üzemi vízhasználatok megállapításánál figyelembe vettük az iparvállalatok 1958. évi jelentéseiben foglaltakat. A nagyfogyasztó ipartelepek víz- felhasználási adatait helyszíni ellenőrzés alapján az 1960. évi tényleges maximális vízhasználatokra módosították. Minőségi követelményeket egyes élelmiszeripari üzemek, ezek közül is főként a Rába mentén települt tej termékgyártó vállalatok és a soproni sörgyár támasztanak. Előbbiek ellátása rétegvizekből, utóbbi üzemé pedig a városi vízmű hálózatairól, azonos vízkészietforrásból történik. Hazánk e területén települt egyik legnagyobb élelmezési iparbázisa a helyi vízkészletekből megfelelően ellátható. A különösebb minőségi követelményeket nem támasztó ipari vízigény a városokban (Győrött nehéz- és könnyűipar, Szombathelyen, Sopronban könnyűipar), az ajkai, tatabánya—oroszlányi és dorogi szénmedencekben (erőmüvek), valamint a Komárom és Esztergom közötti Duna-parton (olaj feldolgozó, alumínium, építőanyag- es műanyag-ipari; Szőny, Almásfüzitő, Lábatlan, Nyergesújfalu) összpontosul. A nyersvízszükséglet túlnyomó többségét a felszíni vizekből, nevezetesen a Dunából, Rábából, (Sárvári Cukorgyár), Ikvábói (1/b. Fetőnazi Cukorgyár) és helyi patakokból (1/d., 1/f.) szerzik be. Legjelentősebb nyersvízfelhasználók az erőművek (Ajka, Győr, Tatabánya, Dorog), a vas- és alumínium-kohászat (Ajka, Almásfüzitő, Győr) és a vegyipar (Dorog, Nyergesújfalu). A felszíni vizek hiányában nyersvízzel is kielégíthető üzemek kénytelenek felszínalatti, főként karsztvizekből beszerezni ipari vizüket (1/K, L—M). A terület nyugati részét átszelő több vízfolyás, illetve a keleti szénbányavidékeken rendelkezésre álló karsztvízkészlet a jelentkező ipari vízhasználatok helyi kielégítését biztosítja. A délkeleti területek, különösen Ajka és környéke vízszegény vidékek, így az új akai erőmű hűtő- és kazántápvíz- szükségletét 22 km hosszú távvezetékben, a Tapolcaiéi karsztíorrásokboi keiiett szállítani. Az oroszlányi új erőmű vízigényét az Által-éren létesített tározó (hűtőtó) vize kellő biztonsággal nem elégíti ki, így a tatai Fényes források karsztvizének szállítására 18 km-es csővezetéket fektettek le. A terület hazánk iparilag egyik legfejlettebb vidéke, ahol csaknem minden iparágunk üzemei megtalálhatók. A vízigényes nehézipar vízszükségletének kielégítése a helyi vízkészletek elégtelensége miatt a felszíni vizekben szegény, karsztos területekben, így elsősorban Ajka. Tatabánya—Oroszlány vidékén ütközik nehézségekbe. 2.224 Mezőgazdasági vízfelhasználás A vízhasználatok öntözővíz-, illetve halastó táp- vízágényei normák alapján számított, becsült adatok. A számbavétel szempontjait illetően a következőket kell megjegyeznünk: a) Mezőgazdasági vízigényekkel szeptemberben már nem számoltunk ; a csurgalékvizeket elhanyagoltuk. b) Az öntözés augusztusi bruttó vízigényét — az esőszerű öntözés kivételével — úgy állapítottuk meg, hogy a júliusi (maximális) nettó vízigény 90%-át vettük, majd 20% veszteséget hozzáadtunk: Növénycsoport (öntözési mód) Augusztusi bruttó vízigény lit/s, ha Dunavölgyben (1—7 TVK) Rizs 5,32 Szántó 0,87* Kert 0.95 Legelő, rét, egyéb 2,48*** Esőszerű 0,19*** * A barázdás és a sávos-csörgedeztető öntözés vízigényeinek számtani közepe. ** A csörgedeztető-árasztó öntözés normája. *** Az esőszerűen öntözött szántóföldi kapás- és ta- karmánylkultúra, valamint zöldségkertészet júliusi nettó vízigényének átlaga. c) A tógazdasági vízpótlás értékeit az 0,43 lit/s ha-ra vettük fel. d) A felszínalatti készletekre támaszkodó mező- gazdasági igényeket — mivel az évnek csak kb. 1/3-án keresztül jelentkeznek — 0,35-tel redukáltuk. A mezőgazdasági vízhasznosítás vízhasználatának zöme öntözővíz (3,6 m3/s), de jelentős a halastavak vízigénye is (367 lit/s). Az öntözött területen kereken 13 000 kát. hold, ennek legnagyobb része — a vidék fejlett állaatte- nyésztésének megfelelően — rét és legelő. A korszerű esőszerű öntözéssel majdnem 3000 kát. hold területet szolgálnak ki. Az öntözővizet túlnyomórészt felszíni vizekből, elsősorban a Rábcából (2.366 lit/s) szerzik be. A Győr-Sopron megyei Tanács kezdeményezésére terjed a csőkutas öntözés, mely főként a talajvizekre támaszkodik; az e célra igénybevett vízkészlet jelenleg még a két súlyponti területen, Kapuvár (1/ß), illetve Kisbér (1/e) környékén sem számottevő. A réteg- és karsztvizekből táplált öntözés jelentéktelen. A terület öntözéses gazdálkodása dunántúli viszonylatban fejlett; a vízigény a felszíni vizeken kívül a talajvizekből is biztosítható. A tógazdaságok víztáplálása kizárólag felszíni vizekből történik. A halastavak vízhasználatának 58 1 TVK 457
