Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
Nagymarosi Vízerőmű üzembehelyezése után átfedéssel ugyan, de külön-külön megközelítően e két szakaszon éreztetik majd hatásukat. a) A Duna Rajka—Gönyü közötti szakasza: A Felső-Dunai Üzemvízcsatornás Vízerőmű üzembehelyezéséig (1971-ig) a szakasz hajózási viszonyait befolyásoló tényezők — a jégjárás és a gázlóviszo- nyok — jelentősen nem változnak. A szakaszra jellemző hordalék vándorlás és lerakodás következtében rossz gázlók továbbra is kialakulhatnak, amelyek a hajózási mélységet és szélességet időszakosan a tervezett minimális értékek alá fogják csökkenteni. Az alkalmazott és a jövőben sorrakerülő folyamszabályozási munkák — kisvízszabályozás és kotrás — ezeket a hajózást időszakosan korlátozó akadályokat teljesen megszüntetni nem tudják, ezekkel a jövőben is számolni kell. A Dunabizottság által az első ütemben javasolt 2,5 m, a második ütemben javasolt 3,5 m hajózási mélység és 150/120 m szélesség előállítása folyamszabályozási módszerekkel nem gazdaságos. A VlZITERV alapdokumentáció szerint a 2,5 m hajózási mélység biztosítása érdekében elvégzendő folyamszabályozási munkák értéke a Bratislava —Gönyü közötti szakaszon 271,7 millió Ft. (Ebből a Rajka—Bratislava közötti szakaszra a mederviszonyok alapján nem nagy költség esik.) A 3,5 m-es hajózási mélység egyszeri előállításának költsége Bratislava—Gönyü között becslés szerint meghaladná az 1000 millió Ft-ot és további fenntartása aligha volna biztosítható. A költségek természetesen a magyar és csehszlovák államot közösen terhelnék. A folyamszabályozási munkák tehát 1971-ig arra irányulnak (1. részletesen a III. fejezetet), hogy a Dunabizottság által javasolt — a magyar és csehszlovák illetékes szervek által vállalt — 2,30 ill. 2,50 m hajózási mélységet és 150/120 m hajózási szélességet fenti szakaszon biztosítsák. A Duna komplex hasznosítási terve figyelembe veszi a víziszállítás érdekeit is és a vízlépcsők létesítése a dunai hajóútméretek lényeges javulását eredményezi. A Magyar és Csehszlovák Kormánybizottságok a közösérdekű Duna-szakasz hasznosítására 4 tervváltozat kidolgozásában és a legelőnyösebb megoldás kiválasztásában állapodtak meg. A tervváltozatok kidolgozása során műszaki és üzemgazdasági mérlegelések és összehasonlítások alapján az 1850— 1780 fkm-ek közötti szakaszon az egylépcsős, táro- zós erőmű és betonburkolatú felvízesatomás megoldás mellett döntöttek és ezt dolgozták ki magasabb szinten. A jobbparti és balparti elhelyezés mind műszaki, mind gazdaságossági szempontból egyenértékű. A hét ország kormánya, mérlegelve a közös Duna-szakasz hasznosításának összes körülményeit, 1963. áprilisában úgy döntött, hogy az üzemvízcsa- tomás erőmű vizsgált változatai közül a balparti, csehszlovák területen vezetett megoldást fogja megvalósítani. A Felső-Dunai balparti üzemvízcsatornás vízerőmű a következő műtárgyakból áll: 1. Dunakiliti tározó, 2. Dunakiliti vízlépcső (duzzasztómű, hajózsilip, erőtelep, mederelzárás), 3. felvízcsatorna, 4. az üzemvízcsatomán lévő vízlépcső (vízerőtelep, túlfolyó zsilip, ikerhajózsilip), 5. alvízcsatorna és aivízi mederkotrás. A hajózás az 1860 fkm-től az 1841,9 fkm-ig a tározón keresztül történik, ahol az előírt hajózási mélység és szélesség mindenkor biztosított, a tározó töltései ugyanis a felső szakaszon 2—3 m, az alsón 7—8 m magas vízoszlopot tartanak és a min. üzem- vízszint alatt a vízmélység 3,50 m. Tovább a hajózás legnagyobb résziben az oldalosatomán (felvízcsatornán) bonyolódik le, azonban a felhagyott Duna- mederben a Dunakiliti duzzasztómű mellé tervezett egyszerű hajózsilipen keresztül a helyi jelentőségű illetve a szükséghajózás lehetővé válik. A balparti felvízcsatoma 18 + 000 szelvényében épülő Gabcsikovoi vízlépcsőnél ikerhajózsilipen keresztül, majd egy kb. 7,0 km hosszú alvízcsatomában folytatódik a hajózás és az 1811,0 fkm-nél ér ki a Du- na-mederbe. Innen, az 1780 fkm-ig tervezett aivízi mederkotrás, valamint az üzemvízcsatornás vízerőművel szorosan együtt dolgozó Nagymarosi Vízerőmű hatásaképpen, az előírt hajóútméretekkel rendelkező mederben lehet továbbhajózni (3,50 m mélység 180 m szélesség). A hajóút fenti vonalvezetését követve a hajózást érintő egyes műtárgyak rövid leírását és jellemző főbb méreteit az alábbiakban ismertetjük (VlZI- TERV alapdokumentáció alapján): 1. A Dunakiliti vízlépcsőnél lévő egyszerű hajózsilip: A hajózsilip a duzzasztómű mellett a jobbparton épül. A zsilipkamra hasznos alapterülete 24x85 m, küszöbszintje 119,50 m. A kamra fenékszintje 117,30, az oldalfalak felső szintje 133,50 m. A hajózási vízmélység az 1000 m:Vs vízhozamnak megfelelő vízszint alatt 3,5 m. A felvízi és aivízi öblözetek szélessége a Benoto cölöpökre épített vasbeton U szelvényű 180—180 m hosszú vezetőművek és mólók között mintegy 45 m. A felvízi és aivízi öblözetet kőszórással és beton- burkolattal biztosítják. 2. Felvízcsatoma: A balparti felvízcsatorna 18,0 km hosszú magasvezetésű. trapézszelvényű, a l3l,50 m statikus duz- zasiztásd szintnél 2,0 m-el magasabb 133,50 korona- szintű kétoldali töltésekkel határolt, vízzáró beton- burkolatú csatorna. Fenékesése 40 cm/km, fenékszélessége 200—300 m között változik, a töltései 8—18 m magassak. A 12,0—17,0 csatorna km között 5 km hosszú 1 m vastag kavicsréteggel borított horgonyzó és hajófordítóhely létesül. A vízszintszámítást 4000 m3/s, 3000 m3/s és 1000 m3/s vízhozamokra végezték el. Jellmező felvízcsatoma méretek: Kiépítési vízhozam: Q = 4000 m3/s csatornafenék magassága 0 km-nél: 119,97 mA. f. 18 km-nél: 113,07 m A. f. fenékesés: 40 cm/km vízszint 0 km-nél: 131,50 m A. f. A töltéskorona szélessége jobb és baloldalon 375
