Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
parti állam fejlesztési törekvéseit (célkitűzéseit) önmagában a többitől függetlenül megvalósítani és ugyanígy nem lenne célszerű a Duna területünkre eső szakaszának fejlesztésénél is figyelmen kívül hagyni a szomszédos államok ilyen irányú távlati terveit, elképzeléseit. A Dunán jelenleg a hajózás Ulm-tól a torkolatig Sulinaig lehetséges, de Regensburgtól Ulmig csak kis hajók, kb. 400 t-ás uszályok közlekedhetnek. Regensburgtól lefelé 1000 t-ás uszályok használhatók. Budapest alatt már 1200 t-ás uszályok közlekedhetnek. A távlati jövőben a németek az Ulmtói Regens- burgig terjedő szakaszt csatornázni fogják, mégpedig 1500 t-ás uszályok részére. Regensburgtól Passauig terjedő szakaszon a vízierő egyidejű kihasználása céljából vízlépcsőket építenek és azokon hajózsilipeket 1500 t uszályok részére. Az osztrák Duna-szakasz teljes kihasználásának keretében két vízlépcső már megépült, a harmadik építés alatt van (Aschach). így itt is 1500 t-ás uszályokkal lehet majd hajózni. Előrehaladott állapotban van az osztrák—csehszlovák szakaszon a Woii- sthal-i, a magyar—csehszlovák Duna-szakasz víziereje közös hasznosítására pedig a Felsődunai üzemvízcsatornás és a nagymarosi vízilépcső általános tervezése is. A Duna komplex hasznosítása keretében mindkét vízlépcső üzembehelyezésének tervezett időpontja 1971. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság 1956-ban megkezdte a Duna—Tisza—Duna hajózható öntözőcsatorna építését. Napjainkban tehát a Duna-menti államok erőteljes iparosodása folytán napirendre került a Duna fokozottabb, többirányú, minél teljesebb hasznosítása. A hasznosítási módok közül ma már a folyam vízerejónek kihasználása játsza a legnagyobb szerepet; nem becsülendő le azonban az a szerep sem, amit a Duna más európai folyók (Rajna, Elba, Visztula, stb.) vízrendszerével való összekötése után, mint tengereket összekapcsoló transkontinen- tális víziút játszani fog. Ismeretes, hogy erős ütemben folytatódik a Duna—Majna—Rajna víziút -kiépítése, mely közvetlen kapcolatot kíván teremteni az Északi-tenger és a Fekete-tenger között. Ez a víziút is 1500 t-ás uszályok részére épül. Ha tekintetbe vesszük, hogy a Rajnán ma kb. évi 150 millió tonna forgalmat bonyolítanak le, és ezzel szemben a Dunán kb. 17—20 millió tonnát — akkor várható, hogy a közvetlen összeköttetés a Duna vízforgalmát hirtelen a mainak többszörösére fogja emelni. Közép-Európa minden állama a víziutak jelentős fejlesztését irányozza elő a következő 20—25 év távlatában. A keleti államok hajózható körutat kívánnak létesíteni: a Dunán, a Morván és Oderáin át Berlinig és onnan a Vártán és Visztulán, Búgon, Pripketyen, majd a Dnyeperen át a Fekete-tengerig és ott egy tengerpart melletti csatornában ismét vissza a Dunához. így ez egy körforgalmú víziút lenne a nyolc ország területén. Európa víziutainak jelenlegi ill. távlati fejlesztését és ennek várható következményeit ismerve természetes, hogy már hazánkban is előtérbe került az elkövetkező 20 és későbbi években kiépítendő víziutak kérdése. 1.32 KISHAJÓZÁSRA ALKALMAS VÍZIUTAK FEJLESZTESENEK SZUKSEGESSEGE A 1.22 pont alatt ismertetett msnajozasra alkalmas víziutak kimutatható forgalmat az elmúlt években egyáltalán nem bonyolítottak le. E víziutak mellett lévő üzemek, ill. termelőszövetkezetek részéről szállítási igény tudomásunk szerint ez ideig nem merült fel. Ennek okát főleg abban kereshetjük, hogy nincs egy az adottságoknak megfelelő járműparkkal rendelkező szállító vállalat, amelyik a víziúti szállítás felé esetleg jelentkező igényeket felkutatná, összegyűjtené, ill. ki tudná elégíteni. Nehézséget okoz az is, hogy a kishajózás éves viszonylatban a vízállástól, jégjárástól függően sokkal szűkebb határokon belül leheteséges itt, mind pl. a Dunán. Az esetleg felmerülő szállítások a víziutak jelenlegi állapotában és méretei mehett még lebonyolíthatók. 1.33 IPAR-CSATORNA — MINT MESTERSÉGES VlZIÜT __ FEJLESZTÉS ÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Az ipar-csatorna létesítésének okait, ül. feltételeit már ismertettük. A megváltozott körülmények mellett nem került sor a csatorna rendeltetésszerű használatára. Az utóbbi években (1958—1959) tárgyalások folytak az ipar-csatorna mellett lévő gyáregységek bővítésével, ill. új üzemek idetelepítésével kapcsolatban a csatorna felhasználásáról. A Győri Városi Tanács Műszaki Osztályától nyert értesülés szerint a vagongyár nehézvasszerkezeti részlegének a bővítése, a már épülő kenyérgyár, a jövőben létesülő E. M. előregyártó telep és a Vízügyi Igazgatóság tervezett gépészeti telepe — melyeknek a helykijelölése itt megtörtént már — az ipar-csatorna legalább az eredti méretekben történő helyreállítását szükségessé teszi a jövőben. 1.34 KIKÖTÖK—RAKODÓK FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A hajóutak kiépítésével, fejlesztésével természetesen azok forgalma is emelkedik. A Rajna—Majna—Duna-csatorna elkészülte, amely 1975-re várható, lényegesen megnövelheti a Duna forgalmát a mi szakaszunkon is. Nemzetközi tárgyalásokon megállapították, hogy Közép-Európában a víziúti forgalom évi emelkedése 10%-ra tehető. A szomszédos államok számítanak is a vízi forgalom nagy mértékű megnövekedésére és hogy ebből a forgalomból kivehessek részüket Beigrádban máris ötmedencés kikötőt építenek, Pozsonyban pedig három-medencés kikötő épül. A kikötő létfeltétele a hajózásnak. A jól megépített, raktárakkal, vasúti vágányokkal és közutakkal, továbbá átrakodó berendezésekkel jól felszerelt kikötő vonzza a forgalmat. 367
