Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
A Duna a Rajka,—Gönyű közötti szakaszon, főleg azonban az eséstörés, felett rakta és rakja le durva hordalékának nagy részét és így medre, ill. a környező területeik szintje állandóan emelkedik. Ezt a környezetből némileg kiemelkedő hordalékkúpot északról a csallóközi Kis-Duna, délről a Mosoni- Dumaág határolja. A Duna főfolyását kísérő területet, a Csallóközt és a Szigetközit változó vastagságú és vízzáróképességű fedőréteg takarja, mely alatt nagy mélységig terjedő homokos-kavics réteg helyezkedik el. Ennek a folyamszakasznak esését hasznosítja az üzem vízcsatorna ás vízerőmű. A Nagymarosi Vízerőmű duzzasztásával érintett Duna-szakasz a Közép-Duna két nagy feltöltött medencéjét: a Kisalföldet és a Nagyalföldet köti össze. A völgy itt, a két alföldi terület között, több — fiatal üledékkel feltöltött kisebb medencét fűz össze. Ezek részben teljesen, körülhatárolt, zárt medencék, részben az alföldek felé nyitott, morfológiailag azokhoz csatlakozó öiblözetek. A tervezési munka összhangja érdekében a magyar és csehszlovák tervező intézetek azonos vagy egyezetetett topográfiai térképet használtak. Az alaptérképek, helyszínrajzok elkészítéséhez, a két ország 1:25 000 és 1:5000 méretarányú térképlapjait használták fel. Az üzemvízesatomás erőmű tervezéséhez az 1:5000 rétegvonalas térképek, hossz-szelvény szintezések, a legújabb mederfelvételek, továbbá az árvédelmi és folyamszabályozási művek rendelkezésre álló adatai szolgáltak alapul. Űj felmérés készült arról a területről, melyre a Nagymarosi Vízerőmű duzzasztása hatással lehet. A felmért területet 1:4000, illetőleg 1:5000 méretarányú rétegvonalas térképeken ábrázolták. Egyes jelentősebb szivattyútelepek helyéről 1:2000, 1:500 méretarányú részletes rétegvonalas helyszínrajz készült. A tervezésnél felhasználták a Duna-meder- ről készült szondirtachigrafikus felvételeket. A Dunába ömlő vízfolyások torkolati szakaszáról, valamint a jelentősebb töltés- és csatornaszakaszokról hosszr- és keresztszelvény felvétel készült. Egyeztették a magyar és csehszlovák magassági alapsíkot és megállapították, hogy a magyar alap- sík (Nadap) 270 mm-rel mélyebben helyezkedik el. Ennek következtében a tereppontok, létesítmények magassága a következőképen számítható át: magyar ^ csehszlovák ’T 270 mm. Geológia A Kisalföld lesüllyedt medence, melyet a Duna hordaléka több száz, méter vastagságban töltött fel. A rétegsorok — a felső néhány méter vastag fedőrétegtől eltekintve — laza szemszerkezetű homokos-kavics, homok-, illetőleg kavicsrétegekből állnak. A Duna a Kisalföldet elhagyva változatosabb geológiai felépítésű területen halad. A tervezett létesítmények szempontjából a nagymarosi duzzasztással, érintett szakasz nagyjából két részre osztható éspedig a Komárom feletti, illetőleg a Komárom alatti szakaszra. A Komárom feletti szakaszon a homokos-kavics fekűjét alkotó rétegek mélyre süllyedtek és a homokos-kavics-, illetőleg homokrétegek összvastag- sága meghaladja a 20—30 m, sőt folyásiránt felfelé a Kisalföldhöz csatlakozóan a 100 m-t is. A Komárom alatti szakaszra jellemző, hogy a felszínt alkotó 2—5 m vastagságú agyagos, iszapos kevéssé vízáteresztő öntéstalaj alatt 2—12 m vastag homok és homokos-kavics rétegek helyezkednek el, amelyeknek fekűjét általában közel vízzáró pliocén, oligocén. és eocén rétegek alkotják. Hiárogeológia A Duna-jobbparti, szigetközi területeken végzett vizsgálatok szerint a felszint átlagosan 2,0 m vastag összefüggő kötött fedőréteg borítja. A vizsgált kötött fedőréteg humuszos, iszapos, agyagos képződményekből tevődik össze. Szivárgási tényezőjének átlagos értéke k=10~:> m/s—10~8 m/s változik. A kötött fedőréteg alatt átlag 1,2 m vastag átmeneti réteg található. Az átmeneti réteg Mo-s homokból és folyós homokból áll. Az átmeneti réteg — ellentétben, a kötött fedővel — már nem mindenütt jelentkezik összefüggő rétegként a vizsgált területen. E réteg átlagos szivárgási tényezője k=5.10~ä—l.icr4 m/s érték között ingadozik. A kötött és átmeneti rétegek által alkotott teljes fedőréteg; átlagos vastagsága 3',2 m, átlagos szivárgási tényezője k=10-3—10“^ m/s. Az átmeneti, illetőleg a teljes fedőréteg alatt az egész területen átlagosan 150—200 m vastag homokos réteg található. A folyami hordalék eredetű homokos-kavics szemszerkezete viszonylag széles határok között változik. A réteg áteresz,tőképességi együtthajtója a próbaszivattyúzások eredményeiből számítva k=l,4- 10“:i—3,0-10~3 m/s. A kavics, alatt pannónia korból származó iszapos, agyagos képződmények fekszenek. Kivételt képez a Gönyű és Győr közötti területsáv, ahol 5—40 m mélységben már elérhető a pannon vízzáróréteg. A Szigetköz területén a talajvízfelszín átlagos esésvonala — leszámítva a Duna közvetlen hatása alatt állő sávot — a Duna vízszintjével közel párhuzamos, éppenúgy mint a terep átlagos lejtési iránya. Esése azonban kisebb mint a terepé. A talajvízszint ingadozása átlagosan 2,0 m, széleső értékben — főleg a Duna közelében — azonban eléri az 5,0 m-t is. A Szigetköz talajvíz utánpótlását elsősorban a Duna, és a területre hulló évi 550—600 mm csapadék biztosítja. Teljesen hasonló a hidrológiai felépítése a Duna- balparti csallóközi területnek is. A Nagymarosi Vízerőmű által megduzzasztott folyószakaszok csupán a Duna völgyének a mellékfolyók torkolati szakasza környezetének talajvíz43 1 TVK 337
