Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
szennyvizek 35%-a minden tisztítás nélkül kerül a befogadókba 16%-át pedig kommunális csatornahálózatokba vezetik be. Ipari szennyvíztisztító berendezésekben kezelik a fennmaradó 49%-ot kitevő mennyiséget, melynek több mint kétharmada azonban csak részleges tisztítás alá kerül. Az ipari szennyvíztisztító berendezések túlnyomó része erősen túlterhelt, korszerűtlen technológiával működik, a tisztítási hatásfok többnyire nem kielégítő. Meg kell jegyezni, hogy a kender és cukorgyárak szennyvíztisztításának jelenlegi módszere, a tározótavakban történő kirohasztás nem felel meg az élővízfolyásaink tisztaságához fűzött kívánalmaknak. Az ipar által kibocsátott és előzetes tisztítást igénylő káros szennyvizeknek csak mintegy felét hatástalanítják, a többi maradéktalanul fejti ki romboló hatását élővízfolyásainklban. A TVK területén lévő ipari üzemek szennyezett vízkibocsátása 2,2 m3/sec (191 500 m3/nap). Az ipari szennyvizek 42%-a közvetlenül, minden tisztítás nélkül jut a befogadókba. A kibocsátott káros szennyvizeknek (64 500 m3/nap) mindössze' 42%-át hatástalanít j ák. A csatornázás és szennyvíztisztítás jelenlegi elmaradott helyzetének gyökeres megváltoztatása, felszíni vizeink további elszennyeződésének megakadályozása központi feladattá vált. A 20 éves tervidőszak ipar- és településfejlesztési előirányzatainak pedig alapvető tényezője a keletkező ipari, ill. kommunális szennyvizek elvezetése és tisztítása a korszerű technológiai alapelveknek megfelelően. A 20 éves iparfejlesztési távlati tervek az ország ipari vízigényének növekedését a mainak ötszörösére irányozzák elő. Természetesen ezzel párhuzamosan fog növekedni a szennyvízkibocsátás is. Az ipari frissvízigény beszerzése a jövőben kb. 96%- ban felszíni vízkészletből történik majd, s ez a felszíni vizek tisztaságának fokozott védelmét teszi szükségessé. A lakásépítési kormányprogram 1980-ig 1,5 millió lakás építését tervezi, mely a közművesítés, tehát a csatornázás terén is komoly feladatok elvégzését teszi szükségessé. A mezőgazdaság szocialista átszervezése megteremtette a korszerű, nagyüzemi méretű termelés feltételeit. Oj mezőgazdasági központok alakulnak ki. A mezőgazdaság fokozatosan egy helyre koncentrálódó szennyvizei (az állattenyésztés nagy férőhelyes istállói, növényvédő állomások, tejgyűjtők, gépállomások, stb.) már nem elhanyagolható meny- nyiségűek. Ezek ellátására számos kis csatornamű építendő. Az életszínvonal emelkedése, a kultúrigények fokozódása is igen jelentős tényező: a gyors ütemben emelkedő vízfogyasztás egyúttal a szennyvíztermelés növekedését jelenti. Az állandóan bővülő iskola- hálózat, közintézmények, kultúrházák, üdülők és egyéb létesítmények szennyvízkezelésének megoldásához szennyvíztisztító kisberendezések létesítése válik szükségessé. Sopron Győr-Sopron megye városai közül Sopron városának szennyvíz-helyzete a legsúlyosabb. Bár a jelenlegi 39 159 fő belterületi lakosságnak mintegy 72,2%-a el van látva közcsatornával, a város mégsem rendelkezik központi szennyvíztisztító teleppel, így a 17 ipartelep szennyvizével terhelt városi szennyvíz minden tisztítás nélkül kerül be a Bánfalvi patakba, illetve az Ikvába, amely pataknak 350 napos tartósságú kisvízhozama mindössze 80 lit/sec. A nem megfelelő méretű csatornák vészki ömlői a városon keresztül húzódó Ikvába és Bánfalvi patakba vezetik a városi szennyvizeket. így ez a két patak, mint két nyílt szennyvízgyűjtőárok vonul a városon keresztül, kellemetlenül bűzt árasztva a közvetlen környezetbe. Tata Közművesítés szempontjából Komárom megye legelhanyagoltabb városa, amelynek lakossága 1980-ra 30 200 főre van tervezve. A város közműves ivóvízellátása 1953-ban indult meg, s ma már 11 km ivóvízhálózata van. Ugyanakkor központi csatornázásról ez ideig nem történt gondoskodás, csupán az egyes üzemek és intézmények építettek — kisebb — saját céljaikat kielégítő szennyvízderítőket. A H. M., a kórház és a Gesztenye sori szenny- víztiszító berendezéseken kívül a többi tatai üzem szennyvízderítése végképp nem felel meg a követelményeiknek, és így azok szennyvizei olyan súlyosan terhelik az egyes vízfolyásokat — Malomárok, Szent János patak —, hogy az már tovább nem tűrhető, annál is inkább, mert ezek a vízfolyások a város belterületén húzódnak végig, megfertőzve a közvetlen környezet levegőjét. Ezt az állapotot az Állami Közegészségügyi Felügyelet is állandóan kifogásolja, hathatós intézkedéseket kérve a vízügyi hatóságoktól. Különösen sok panasz tárgyát képezi a bőrgyár és a szőnyeggyár által kibocsátott ipari szennyvíz, amelynek hatására minden évben több mázsás halpusztulás áll elő. A lakosság szennyvizei vagy egyszerű emésztő gödrökben nyernek elvezetést, vagy tisztítatlanul kerülnek a fent említett vízfolyásokba. A szikkasztás maga után vonja a talaj fertőzést is, veszélyeztetve ez által a közvetlen környezet ásott kútjainak tisztaságát. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a város üdülőhely jellegét sem, továbbá azt, hogy az Olimpiai Edzőtábor szennyvízelvezetése sincs megoldva, miután a mechanikailag tisztított szennyvizét a tábor közvetlen közelében elterülő és ma már kiszáradó Cseke-tó területére vezeti, bűzt árasztva a környéken, veszélyeztetve a sportolók egészségét. 1.32 A VIZEK TISZTASÁGI VÉDELMÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Ez idő szerint az ipar 1,7 milliárd, a mezőgazdaság 700 millió és a lakosság pedig 300 millió m3 vizet fogyaszt évente. Az elkövetkezendő két évtizedben a jelenlegi vízfogyasztáson felül 12 m3/sec ivóvíz céljára alkalmas vizet, a fejlődő ipar igényeinek kielégítésére pedig 215 m3/sec vizet kell biztosítani. 307
