Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
Áltálér A területen ered, Dunába ömléskor a 350 napos tartósságú kisvízhozama 0,35 m3/sec. Bánhida és a Galla-patak torkolatáig elfogadható, és innen a tatai tóig szennyezett (III) kategóriába tartozik. A tatai tótól kezdve újabb szennyeződés hatására 15 km-es szakaszon szennyezett kategóriába tartozik. Innen a Dunáig elfogadható minőségű. Szennyező forrásai: a Bánhidai Erőmű és a Galla patakon kívül, amely a tatabányai szennyeződéseket hozza — a tatai tó után három tatai szennyeződés: Tata város szennyvize 200 m3/nap 350 mg/1 O2 fogyasztással, a Tatai Bőrgyár 100 m3/nap szennyvíz mennyisége 90 mg/1 O2 fogyasztással, a Tatai Szőnyeggyár 122 m3/nap 70 mg/1 O2 fogyasztású 5-ös pH-jú szennyvize. A tatai házi szennyvíztisz- tííótelep létesítésével 75%-os, a bőrgyári kémiai tisztítással pedig 50%-os javulás várható. Hasonlóképpen 50%-os hatásfokkal tisztítható a szőnyeggyár festékes szennyvize’ is. Az Altalér Tatai-tó alatti szakaszán tovább nem terhelhető. A Galla feletti szakasz 4 g/m8 O2 fo-„ gyasztásisal és 5 g/m3 BOIr,-tel terhelhető. A Sárvári Cukorgyár szennyvize egészen a nicki gátig pusztította ki a halakat 1950-ben. Ez a hal- pusztulás évenként megismétlődik a kampány időszakban. Kampány után a sphaerotylus na tans és leptomitus lactans gombafélék pusztulása okoz1 újabb vízszennyezéseket. Szentgotthárdon a megyei KÖJÁL határozata értelmében a duzzasztó alatti strand üzemét szüntették meg. A Dunántúli Rostkikészítő Vállalat szombathelyi telepéről elfolyó szennyvíz hosszú szakaszon ismét halpusztulást okoz. A területen esetenként rendkívüli szennyeződés is előfordul. Pl. 1961-ben a Szervestrágya Vállalat a szennyvíziszappal fertőzött hosszabb folyószakaszt a csepregi malomnál. A Cserta és a Válicka völgyében az olaj mezőkről esetenként nagyobb mennyiségű olaj szökik el, mely kisehb-nagyobb vízgazdálkodási károkat okoz. A Zala és; Veszprém megyei KÖJÁL szerint a szennyvizek megbetegedéseket nem okoztak. Egy esetben azonban felmerült a gyanú, hogy a Perint szennyezett vize bőrfertőzést okozott. Komárom megyében főleg a Duna melletti községekben lépett fel a nyári időben bőrmegbetegedés olajos szennyeződéstől. Az üdülés teljesen lehetetlenné vált a Kenyérmezői patak környékén Dorogtól lefelé a torkolatig, holott azelőtt az a szakasz sporthorgászat céljára használható volt. Hasonló a helyzet a Galla patak mellett, sőt még az Általérbe való betorkollás után is egészen a tatai Nagy-tóig. Itt fenolos szennyezés nincs ugyan, de az iszapos ásványi szennyeződés oly nagy, hogy az az eddigi sporthorgászat lehetőségét teljesen tönkretette. Ezen szennyezések miatt, amelyek az Általéren át bevezetése után várható, hogy a Concó vize az egész szakaszon elfogadható minőségű lesz. A Concó vize nem bír el további terhelést. jutnak a tatai Nagy-tóba, kénytelen volt a KÖJÁL az ott tervezett üdülő táborozást is betiltani. Győr-Sopron megyében az Ikva patak minősíthető ilyen erősen szennyezettnek. Ez az erős szeny- nyezettség volt az oka annak is, hogy Kópháza község panaszára az Ikva patak kis vizeit, amelyek idáig a községen keresztül folytak — egy kerülő árapasztó jókarba helyezésével — a községen kívülre kellett helyezni. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 TELEPÜLÉSEK. IPARTELEPEK CSATORNÁZÁSA FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A kommunális és ipari szennyvizek elvezetése, kezelése és elhelyezése évtizedeken át elhanyagolt, másodrendű feladat volt. Az állandóan fejlődő ipar és a nagyabb településekbe koncentrálódó lakosság szennyvízkibocsátása egyre jobban elszennyezte élővízfolyásainkat. A befogadóba tisztítatlanul bevezetett ipád és kommunális szennyvizek miatt jelenleg már gyakran mutatkoznak nehézségek az ipari vízellátásban, halastó tápvíz és öntözővíz szolgáltatásban. Egyes helyeken a partiszűrésű és ásott kutak vize is elszennyeződött. Sorozatos és ismétlődő halpusztulások, egyes vízfolyások sport és fürdési célokra való használhatatlansága, ezek élővizei- zeink elszennyeződéslének jellemzői. A városok és nagyobb települések egyrésze rosszul, vagy egyáltalán nem csatornázott: ezek némelyikében időnként közegészségügyileg tűrhetetlen állapot uralkodik a szennyvizek nem megfelelő levezetése, illetve tisztításának hiánya miatt. Településeink csatornázása és szennyvíztisztítása kapcsán súlyos elmaradottságot kell felszámolni. A közműves ivóvízr-eMtottság mögött (bár ennek mértéke sem kielégítő) messze elmarad a csatornahálózattal ellátott lakosság létszáma. Az ország lakosságának mindössze: 21,6%-a lakik csatornahálózattal ellátott területen, ugyanakkor szennyvíztiszításiban csak 4,2% részesül. Szennyvízmennyiségiben kifejezve a csatornahálózatok által levezetett szennyvizeknek (1187 m3/nap) 11%-a kerül bizonyos mértékű tisztítás alá. A szennyvíztisztító berendezésék túlnyomó része korszerűtlen és túlterhelt. A tisztítási hatásfok általában, nem kielégítő. A TVK területén a csatornahálózattal ellátott lakoslétszám 18,5%, mely az országos átlagérték alatt van. Szennyvíztisztításban részesül mindössze 6%. Tisztítatlanul a befogadókba bocsátott szennyvíz- mennyiség 60 530 m8/nap, melyhez azonban még hozzájárulnak a nem megfelelő mértékben tisztított szennyvizek is. Az ipari szennyvizek tekintetében, ha lehet, még kedvezőtlenebb a helyzet. Országos viszonylatban az iparilag szennyezett vízkibocsátás nagysága 13,3 m3/sec (1 152 000 m3/nap), ennek 43%-a káros (mérgező, kátrány-fenol, lúgos, savas, magas lebegő és szervesanyag tartalmú stb.) szennyvíz. Az ipari
