Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
hozzájuk kapcsolódó III. kát. vízfolyások rendezése is. Cél a külterületeken a 10 évenkénti, belsőségekben a 100 évenként előforduló árvizek kiöntés, ill. kártétel nélküli levezetése. A tervezett munkálatok magukban foglalják az illető kisvízfolyás vízgyűjtőterületének teljes rendezését. A vízfolyások és vízgyűjtők rendezése több okból szükséges. Első helyen talán a völgyekben folytatott fejlett mezőgazdálkodás és öntözőtelepek igénye említhető. (Kardos-ér, Ikva patak, Átal-ér, stb.) Külön megemlítendő, hogy a terület Vas megyéhez tartozó részén igen fontos a mezőgazdaság terméshozamainak növelése érdekében lecsapolás- sal és alagcsövezéssel végrehajtandó munkálatokat elvégezni. Ezeken a területeken a káros felszíni vizek és a túlzott talajnedvesség miatt a tavaszi mezőgazdasági munkálatokat legtöbbször csak 3—4 héttel később lehet megkezdeni. A mezőgazdaság igényein kívül vízrendezési munkálatokat kell végrehajtani a települések belsőségeinek védelme, ipari, egészségügyi és egyéb más szempontok érdekében is. A belsőségek vízelvezetése egy-két esettől eltekintve csak a legprimitívebben van megoldva. E téren igen sok a tennivaló. További szempontok több vízfolyásra telepített halastó vízszükségletének folyamatos biztosítása, mint pl. a nagyigmándi, a ferencmajori, a tatai halastó és a kömyei halasított tározó. Igen fontos a vízfolyások rendezése több üzem biztonságos vízellátásának az érdekében (Ácsi Cukorgyár, Ászári Keményítőgyár, Petőházi Cukorgyár, Bánhidai és Oroszlányi Erőmű). összegezésképpen a tervezett célkitűzések — tekintettel a vízrendezés elmaradott voltára, sürgősségére és számos népgazdasági ággal való szoros kapcsolatára — igen jelentősek és ezért 1980 utánra lényegében a kisebb és helyi érdekeket szolgáló medrek rendezése maradna vissza. Az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének természeti adottságai, az öntözhető összes terület nagyságát tekintve, eléggé kedvezőek. De az öntözhető területek megoszlása igen nagy különbségeket mutat, mert az egész terület 107,000 ha-s fejlesztésének mintegy 80%-a Győr-Sopron megyére esik. A fejlesztés a terület domborzati és talajtani viszonyait, valamint munkaerőhelyzetét tekintve zömmel permetező rendszerrel a leghatásosabb. Az öntözendő területek létesítési sorrendjének fő elve, hogy először az öntözéses gazdálkodás szempontjából a legkedvezőbb mezőgazdasági területeken valósítjuk meg az öntözést. A négy legjobban kifejleszthető öntözőrendszer: a szigetközi, a mosoni, a hansági és a kisrábai. A Szigetközben igen nagy lehetősége van a csőkutas öntözésnek, amely a kis víznyerési költségek következtében itt a leggazdaságosabb. A mosoni térségre ugyancsak a felszínalatti, azaz csőkutas víz- beszerzési lehetőség a jellemző, míg a hansági és kisrábai térségben nagyobbrészt a felszín feletti vízkivételek biztosítják az öntözővizet. Ez utóbbi két terület vízszükséglete biztosításának feltétele a Ris-Rábának öntöző főcsatornává való kiépítése és a Repce folyóra tervezett duzzasztók megépítése. Az öntöző-rendszerek ill. az összes öntözési lehetőség megvalósításával a mezőgazdasági termelés az öntözött területeken megkétszereződik és az egész 107 000 ha-s fejlesztés várhatóan 1 milliárd bruttó jövedelmet eredményez. A Kerettervhez tartozó terület többi részén a fejlesztési lehetőségek sokkal mostohábbak. Az öntözővíz beszerzése részben a bizonytalan vízhozamú kisvízfolyásokra, részben a tározókra van alapítva. Ezeken a területeken a felszínalatti rétegekből, csőkutakkal történő víznyerési lehetőséggel alig lehet számolni. A vízigények kielégítése sorrendjében az első helyen az ivóvízellátás áll, amelyet minden körülmények között ki kell elégíteni. Ugyancsak igen fontos feladata a vízgazdálkodás perspektív fejlesztésének az ipar távlati vízigényeinek is a minél teljesebb kielégítése. A szükségletek a természeti adottságok alapján majdnem teljes egészükben a felszíni és felszínalatti vízkészletekből kielégíthetők, mégpedig országos szinthez viszonyítva aránylag olcsón. Kivételt képez a soproni üzemek vízellátása, melyet a Rák patakon építendő tározóval lehet csak megoldani, továbbá az Oroszlányi Hőerőmű vízellátását biztosító Bokodi tározó az Átal- éren. Az ivóvízellátás fejlesztésének célkitűzése 1980-ig a lakosság 80%-ának minden szempontból kifogástalan egészséges ivóvízzel való ellátása, ill. ezen belül a városokban 100%-ban a központi egységes vízellátás megvalósítása. A hiányzó 20%-ot az 1980 utáni időszakban fogjuk kielégíteni. A települések és ipartelepek csatornázása és szennyvíztisztítása, valamint a vizek tisztaságának védelmével kapcsolatos feladatokat az ivó és ipari vízellátás fejlesztésével párhuzamosan tervezzük megoldani. 1980-ig a szükséges csatornázási munkákat 100%-ban, a szennyvizek tisztítását mintegy 80%-ban irányoztuk elő. A vizek tisztaságának a védelmét a tűrési határig terveztük be. A területen viszonylag nagyszámú ipartelep és egyéb szennyező üzem és létesítmény van, viszont olyanok a természeti adottságok, hogy a Duna és 1—2 nagyobb folyó kivételével sok a kisebb vízfolyás. Ezek tisztítás nélkül általában nem alkalmasak a szennyvizek befogadására és teljes elszennyeződésük már csaknem bekövetkezett. Ezért igen nagy fontosságú és mindent el kell követni annak érdekében, hogy a települések és ipartelepek fejlesztése, ill. újak létesítése során a szennyvíztisztító művek haladéktalanul megépüljenek. A vízerőhasznosítás terén, figyelemmel a Nagy- Duna eddig kihasználatlan óriási vízienergiájára, hatalmas fejlesztésre van lehetőség. A Felső-Dunai tározó erőmű 700 MW-ra van tervezve. Hozzátartozik még a Dunakiliti Erőmű 10 MW teljesítőképessége. Megemlíthető még az ún. Rába I. 7,5 MW-os vízáerőtelep létesítése. A többi tervezett víz- erőhasznosítási létesítmény egészen kicsi és helyi jelentőségű, ill. részben bedolgozik az országos energiahálózatba. A hajózóút fejlesztését a Dunabizottság ajánlásának megfelelően 1971-ig folyamszabályozási munkákkal irányoztuk elő. Rajka—Gönyű között a 23 dm., Gönyű—Szob között a 30 dm-es hajózóút 32
