Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
í) j) k) A termelt vízienergia: 2,02 MW, 10 200 MWó, az elméleti vízierőkészlet A vízi utak hossza: természetes víziút mesterséges víziút nagy ha j ózásra alkalmas csak kishaj ózásra alkalmas kikötők (rakodók) száma A tározókban tárolt bruttó vízmennyiség: síkvidéki (Nagy-Duna) domb- és hegyvidéki Tsz% = 045 MW 299.4 km 2,3 km 156.5 km 145,2 km 13 db 50 083 000 m3 8 388 000 m3 l) A feltárt ásványvízlelőhelyek száma: 4 db gyógyvízlelőhelyek 6 db hévízlelőhelyek 3 db A saját hajópark kapacitás: 1 411 LE űrtartalom 2 280 to a saját kotrópark kapacitás: 86 LE teljesítmény 298 m3/nap a saját gépkocsiból tehergépkocsi 11 db személygépkocsi 5 db dömper 5 db A rendszeresen észlelt vízmércék száma: 54 db a talajvízmegfigyelő kutak száma 86 db 3. A VÍZGAZDÁLKODÁS JÖVÖJE A vízgazdálkodás fejlesztésének fő irányelvei A fejlesztés kiindulási alapját illetően megállapítható, hogy a terület kedvező természeti adottságokkal rendelkezik. A népgazdaság minden ágának távlati fejlesztését is figyelembe véve, mind az ivóvízellátási, mind a mezőgazdasági és ipari vízigények aránylag könnyen, különösebb nehézség nélkül kielégíthetők a felszíni és a felszínalatti meglevő vízkészletekből. A vízigények tározással történő biztosítása csak egyes területeken szükséges, mint pl. Sopron, a Marcal Fejér megyére eső jobbparti vízgyűjtőterülete, a Cuhai Bakony-ér felső szakasza és Komárom megyében az Unyi patak Sárisáp környéki területeinek a vízellátása. A vízgazdálkodás egyes szakágazatai fejlesztésének fő irányelveit a természeti adottságok és a jelenlegi helyzet figyelembevételével az alábbiakban foglaljuk össze. Az ármentesítés terén a fejlesztés célja az 1%-os, vagyis a 100 évenkénti valószínűséggel előforduló árvizek elleni teljes biztonság elérése. Ennek érdekében a nagy-dunai védtöltések kétféle szempontból történő fejlesztését tervezzük. Egyrészt emeljük a védtöltések magasságát a jelenlegi szinthez viszonyítva átlagosan 50—90 cm-el. Ezzel elérjük, hogy a legmagasabb árvízszinthez viszonyítva a védtöltések 1,20—1,50 m-el magasabbak lesznek. A másik féladat a buzgárok megelőzése, melyet egy 3 éves kutatási program alapján az altalaj összetételének megfelelően, részben kis kohé- ziójú vízáteresztő anyaggal való áttöltés, helyenként pedig nyomáscsökkentő kutak, ill. galériák létesítésével fogunk elősegtíeni. Megjegyzendő, hogy a felső-dunai erőmű megépítése esetén a vázolt fejlesztés meg fog változni de erre nézve Végleges irányelvek még nincsenek. A Rába legalsó szakaszán a Marcal betorkollá- sáig 50—100 cm-es töltésemelést irányoztunk elő az 1%-os biztonság elérése érdekében. A folyószabályozás fő irányelvei a Dunán 1971-ig a középvízi és kisvízszabályozások révén az egységes főmeder kialakítása és ezzel a megfelelő mélységű és szélességű hajózóút biztosítása. 1971 után a tervezett felső-dunai és nagymarosi vízlépcsők megvalósításával a mederviszonyok megváltoznak és kisvízszabályozásra egyáltalán nem, középvíz- szabályozásra pedig csak az erőművek üzemelése hatásaként helyenként lesz szükség. A Mosoni-Dunaágban 1971-ig és utána is a megfelelő hajózóút biztosítása céljából kotrásokat, valamint a nagy-dunai erőművek okozta naponkénti vízszintingadozások miatt kialakuló mederválto- zások megakadályozására szabályozási, ill. partbiztosítási munkálatokat irányoztunk elő. A Rábán Sárvár—Győr között középvízszabályo- zási és kizárólag árvízvédelmi érdekből további partbiztosítások szükségesek. A Fertő tavon szabályozási vonal kialakítását nem tervezzük, de a víz- szin állandósításához szükséges pótlást a Rába folyóból a meglevő vízfolyásokon keresztül biztosítani szükséges. A belvízrendezés fejlesztése a mezőgazdaság megnövekedett igényei miatt szükséges. Első helyen áll a Rábca balparti öblözet kiépítettségének növelése a Hanság altalajviszonyai miatt, mert jelenleg az öblözet nagy részén csak extenzív rétművelésre van lehetőség az állandóan magas talajvízszint miatt, pedig egyébként a terület kitűnő talajú és alkalmas lenne az intenzív öntözéses gazdálkodásra is. Megemlítendő továbbá — ugyancsak a mezőgazdaság érdekében — a Szigetközi — alsó öblözet, a Hansági öblözet és a Keszeg-ér belvízöb- lözetének tervezett jelentősebb fejlesztése. Az összes belvízrendszer jövőbeni átlagos kiépítettségét jellemző gravitációs teljesítőképességet 161 ms/sec-ra emeljük, amely 38 1/sec/km2 átlagos fajlagos teljesítőképességnek felel meg. A belvíz- átemelő szivattyútelepek tervezett kapacitása pedig 76,6 m3/sec-ra nő, amely 18,2 1/sec/km2 fajlagos értéket jelent a teljes vízgyűjtőterületre vonatkoztatva. A kisvízfolyások rendezésének fő irányelvei 1980-ig az I. és II. kát. vízfolyásoknak, mint fő befogadóknak a rendezése. Ezekkel a munkálatokkal párhuzamosan sürgősségi sorrendben elkezdődik a 31
