Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
vizek a Kenyérmezei patakon keresztül a táti Dunaágba kerültek, amely szennyeződés veszélyezteti az esztergomi Kis-Duna partjára telepített ivó- vízkutakat. Általában viszont elmondható, hogy az ipari és egyéb üzemek szennyvíztisztító berendezései erőteljes ütemben épültek, bár ez az állapot még korántsem kielégítő, egy-két esettől eltekintve igen súlyos helyzet nincs már a területen. Az eredmények bizonyítására néhány példát is megemlíthetünk. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt megépítette a zagy-derítőt, valamint megoldotta az új lakótelepek szennyvízelvezetését és tisztítását, hasonlóan mint az Oroszlánja Szénbányák. A lábatlani üzemek, a Dorogi Szénbányászati Tröszt, a Toko- di Üveggyár, az Esztergomi Műszeripari Vállalat lakótelepei és üzemi szennyvizei hiányosságainak jó része megoldást nyert. . A vízerőhasznosítás a területen csak a század elején indult meg, s figyelemre méltó, hogy sorozatosan a Rábán. 1905-ben létesült a Körmendi vízierőmű, 1906-ban a Szentgotthárdi Kaszagyár vízierőműve, s 1945-ben ugyancsak a Rábán a Csö- rötneki vízierőmű. Ez erőműveken túlmenően a terület vízfolyásain még összesen 368 db kisebb vízerőhasznosítási léte- sítményt találtunk, (malom, daráló és fűrésztelepek). Ezeknek azonban 1960-ban mindössze 27%-a üzemelt, ez az eredeti állapothoz képest visszaesést jelent. Ennek oka, hogy a vízienergiát hasznosító kisebb létesítmények korábban magánkézen voltak, melyeknek az üzemeltetése az államosítások után nem bizonyult gazdaságosnak és működésüket beszüntették. A terület bővelkedik víziutakban. A legnagyobb jelentősége természetesen a Dunának és kikötőinek van. A Nagy-Dunán az évi forgalom volumene 7—10 millió tonna volt, beleértve a teljes belföldi, az export-import és átmenő forgalmat. Ezzel a fejlődéssel a lehetőségek koránt sincsenek kihasználva, bár megjegyzendő, hogy a hajózás az időszakonként jelentkező nem megfelelő gázlómélységek miatt (25 dm) korlátozott. Ez abban nyilvánul meg, hogy az uszátytér-kihasználás kb. csak 70%-os. Kishajózásra alkalmas lenne a Rába Árpásig, a Rábca Győrsövényházáig, a Marcal Mórichidáig és a Kis-Duna Mosonmagyaróvárig. A hajózási lehetőség kihasználása ezeken a folyókon bizonyos kisebb faszállításokon kívül gyakorlatilag semmi. Megjegyzendő, hogy eddig igény sem merült fel. A dunai közforgalmú rakodók és az ipari rakodók az 1960. évi forgalomnak megfeleltek. A terület víztározási lehetőségeit általában megfelelő módon, bár korántsem teljes egészében használták ki- Az összes tározó a Fertő tó kivételével, dombvidéki. Maga a Fertő tó mint tározó tulajdonképpen csak a fertőszéli zsilip korszerűsítése óta (1955) vehető számításba. Igénybevétele főleg a komplex Hanság-hasznosítással kapcsolatban lesz fokozódó jelentőségű, elsősorban a mezőgazdaság növekvő vízigénye kielégítésében. Dombvidéki tározóink főleg mezőgazdasági célokat szolgáltak, nevezetesen halastavak és majmok üzemvizének biztosítására létesültek a kisvízfolyásokon. Kizárólag ipari üzem céljára tározó nem létesült, mert a legtöbb üzem a Dunából nyeri víz- szükségletét, más üzemek pedig mélyfúrású kutakból biztosítják az ipari vizet. A tározóknak gazdaságilag tehát kisebb jelentőségük van a területen, mivel Észak-Dunántúl úgy felszíni, mint felszín- alatti víznyerési lehetőségekkel jól el van látva. Az üdülés, fürdők és vízisportok terén a terület meglehetősen fejlett, bár a háború folyamán sok károsodás érte. Egyébként jellemző e szempontból, hogy nem egy-egy nagy, de kevés számú gócpont alakult ki, hanem sok helyen van üdülésre, vízisportolásra .és természetjárásra lehetőség. A legjelentékenyebbek Sopron, Kőszeg, Tata, Veszprém, Esztergom és a Bakony. Vízgazdálkodási nagylétesítmény a területen 1960-ban még nem volt. Az elért eredményeket számszerűen a következőképpen foglaljuk össze: a) Az árvízvédelmi töltések hossza: 466,7 km b) A rendezett vízfolyások hossza: folyó 326,8 km kisvízfolyás I. 56,0 km kisvízfolyás II. 230,0 km kisvízfolyás III. 358,0 km a vízfolyások rendezett hosszának és össZhosszának viszonya : 15,4% c) A belvízcsatornák hossza: 1 767 km a belvízcsatornák átl. kiépítése 23,4 1/s/km2 a belvízátemelő telepek kapacitása 41 m3/s d) A rendezett vízgyűjtőterület nagysága: 4 509 km2 a rendezett vízgyűjtőterület és a TVK teljes területének a viszonya: 39,2% e) Az öntözött terület nagysága: berendezve 11 850 ha üzemelve 7 552 ha az öntözőcsatornák hossza: 290,4 km az öntözőszivattyútelepek kapacitása: 5,3 m3/s f) A tógazdaságok területe: 892 ha g) A közműves vízellátással rendelkező városok és községek száma: 46 db a közműves vízellátással kielégített lakosság létszáma: 318 515 fő a közművel ellátott, ill. az ossz. lakosság viszonya : 29,1% h) A szennjrvízcsatoma-hálózat- tal ellátott városok és települések száma: 20 db a szennyvízcsatorna hálózatba bekapcsolt lakosság létszáma: 177 743 fő a bekapcsolt lakosság és a terület összlakosságának viszonya: 16,2% 30
