Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
Vízforgatásra számos üzem rendezkedett be, elsősorban természetesen a vízszegény területekre telepített üzemek (Ajka, Ács, Oroszlány stb.). A napi visszaforgatott vízmennyiség 796 700 m3-re tehető, így az üzemek együttes napi vízfelhasználása 1 190 900 m3. melyből 1 170 600 m3 üzemi. (80 %- ban hűtési) célokat szolgál, míg 20 300 m3 üzemek, illetve üzemi lakótelepek szociális, ivó- és háztartási vízellátását biztosítia. A következőkben a iefentősebb ipari üzemek főV\H vtztro,7rláiV'vtá<!i ismertetjük, településenkénti rövid összefoglalásban. Ajka. Aika területén régebben csak bányaüzemek voltak, melyekre mint en erei abázi sra épült meg az utóbbi 5—6 évben az Erőmű és az Alumíniumkohó. Az úi napv víziffénvű üzemek éoítése felvetette Aika környékének vízgazdálkodási problémáit, melyek vizsgálata azt eredményezte, hogy a bányavizek hasznosításán felül a Pána kömvéki Tapolcafői forrásvizek hasznosítására is sor kerül. A rendkívüli drága üzem azonban a továbbiakban is szükségessé teszi a bányavizek fokozottabb hasznosítására irányuló törekvéseket. A számításba vett négy aikai üzem együttes ipari vízigénye 35 200 m3, melyből ipari vízművek 34 200 m3-t fedeznek, míg a városi vízmű 1 000 m3-t ad át az üzemeknek. Az önálló inari vízművek 34 200 m3 víztermeléséből 8 200 m3 felszíni, 500 m3 mélvséebeli. 19 100 m3 forrásvíz. 6 400 m3 pedig bánvavíz kitermelés. Az Ajkai Erőmű. Az üzem 1957-ben a Torna patakból, valamint a padragi bányavizekből összesen 15 400 m3 vizet emelt ki naponta. Ezenkívül — mivel a városi vízmű kapacitása akkor még ivén kicsiny volt — ivóvíz beszerzésére egy 20 m3 teljesítményű aknakutat is üzemeltetett. 1958-ban a városi vízműtől már 330 m3 ivóvizet vett át. Az üzem fejlesztésével kapcsolatban került sor a Tapolcafői forrásvizek bevezetésére. Jelenlecr az üzem az alábbi víztermelőtelepekkel rendelkezik: Torna patakból nyert ipari víz 1 920 m3/nap Padragi bányavíz 6100 „ Tapolcafői forrásvíz 19100 „ összesen: 27 120 m3/nap A Tapolcafői forrásvizet Magvarnolánvig felnyomják, innen egy 1500 m3-es tározómedenóéból a víz gravitációsan jut Aikára. A távvezeték 0 600 mm-es, 22 km hosszú acél nyomócső. Az üzem 732 000 m3-t visszaforgat. Tárolásra egy-egy db 1 000—350 és 420 m3-es, valamint 3x10 000 m3-es alacsonyszintű medence szolgál. Az Ajkai Timföldavár és Alumíniumkohó hazánk egyik legnagyobb alumínium műve, a dunántúli bauxit feldolgozási központja. Teljesen új és modem üzem. Víztermelő telepei az alábbiak: Csinger patakból (főképpen az Ármin-akna bányavize) 4100 m3/nap Torna patakból (Erőművel közös vízkivétel) 2 000 m3/nap Ajkai Erőműtől 1 520 m3/nap Fúrt kútból 500 m3/nap összesen: 8 120 m3/nap Az üzem 23 000 m3-t visszaforgat. A víz tárolására 2 db 1 350 m3-es ipari és 1 db 50 m3-es ivóvíz medence szolgál. Az ipari vizet mésztej lágyítás után szűrőn bocsátják át, ahonnan az egy 2 700 m3-es medencébe jut. Vízhiány esetén Felső-Csin- ger Armin-akna és Jolán-akna bányavizeit is hasznosítják. Győr. Győr fekvése a vízigényes iparágak telepítése szempontjából kedvező, s talán ez az oka annak, hogy itt alakult ki az ország nagyságrendre harmadik legnagyobb ipari gócpontja. A város iparteleped zömmel az első világháború előtt és alatt keletkeztek, fejlődésük azonban azóta is állandóan tart. Ez érezhető a vízfogyasztás állandó emelkedésében is. Az üzemek először általában önálló ellátásra rendezkedtek be, fúrt kútjaik, illetve felszíni vízmüveik segítségével, később azonban — főként a felszabadulást követő rohamos fejlődés idején — mind több üzem a közműre történő csatlakozást igényelte. Ez ezért következett be, mivel egyrészt az üzemek fúrt kútjai szinte egymás elől vették el a vizet, másrészt a mélyebb rétegek az ipar szempontjából előnytelen meleg vizet szolgáltatnak. Fellépett ezenfelül a felszíni vizek tisztításának igénye is, viszont erre a gyárak nem kívántak berendezkedni. Győrött 34 üzem közül 19 rendelkezik saját víztermelő berendezéssel, melyek 1960-ban összesen 55 450 m3/nap vízmennyiséget termeltek. Ehhez jön még az ipari vízmű által termelt napi 15 000 m3 ipari víz is, melyből az ipartelepek mintegy 12 550 m3-t használtak fel. Természetesen ezeken felül a gyárak a -vízmű ivóvízhálózatáról is vételeznek mintegy 6 000 m3/nap mennyiségű vizet, így az üzemek napi összes frissvíz-beszerzése jelenleg 74 000 m3. A gyárak és az ipari vízmű által termelt víz legnagyobb része (57 000 m3) felszíni víz s csak igen kis részben (5 400+5600 m3/nap) talai-, illetve rétegvíz. A vizsgálatok szerint a gyárak kb. 500 m3 ivóvizet tudnak a jelenlegi fogyasztásból felszabadítani akkor, ha megfelelő minőségű ipari vizet kapnának az ipari vízműtől. A továbbiakban a város ipari vízmüvét, továbbá a nagyobb víztermelő telepekkel rendelkező gyárakat ismertetjük. Az ipari vízmű a győri gyárak egy részének szolgáltat Duna-vizet, mely Győrött a Rábával erősen keveredett folyóvizet jelent. Főleg áradáskor érezteti a Rába agyagos vize káros hatását. Ezért kifogásolják a gyárak állandóan a víz minőségét. 1960 végén még építés alatt állt az új kis-dunai ipari vízmű, amely tisztítatlan vizet már szolgáltatni tudott. A napi 36 000 m3 teljesítményű telepen a víztisztítás homokfogón és alumíndum-szulfátos derítőn keresztül fog a munkák befejezte után megtörténni. Az üzemhez tartozik még a Petőfi híd melletti Rába-vizet szolgáltató kisegítő szivattyútelep is, mely 1 800 m3/nap mennyiségű tisztítatlan vizet termel. Az új kis-dunai telep bekapcsolása óta ez a telep nem üzemel. A két telep 13 km hosszú, közös hálózatra dolgozik. Nyomóoldali toronytartalékként a Mártírok útjai 500 m3-es víztorony szolgál. A csatlakozott 276
