Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban

nek. A jelenlegi állapot azzal is jellemezhető, hogy a fenti követelmények megszabta módon egyetlen kisvízfolyás vízgyűjtőterülete sincs rendezve. Az utóbbi évek eredményeként annyi mégis elmondható, hogy egyes kisvízfolyások és vízgyűjtőterületük átfogó rendezése megkezdődött, többek között elkészült a terve, ill. kivitelezés alatt van az Âtal-ér, a Concó patak, a Cuhai Bakony-ér, a Marcal, a Kardos-ér és az Xkva rendezése.

Az öntözés fejlődése nem volt egyenletes és törésmentes. Az elmúlt évtizedekben számottevő öntözés, mintegy 5753 ha területen, főleg erdő és rétöntözés, az akkori Eszterházy uradalomban volt. Az 1945-ös földreform végrehajtása után sajnos ezek a nagyüzemi öntözőtelepek tönkrementek. Űj öntözőtelepek létesítése és üzemeltetése az 1950- es években kezdődött, részben a még megmaradt kisebb rétöntözések folytatásaként (Kopháza és Nagy- cenk környékén) részben új, kizárólag felszíni rendszerű öntözések létrehozásával. Központi‘irányítással az 1951—55 közötti években viszonylag sok felszíni barázdás rendszerű öntözőtelep épült szántóföldi és kertöntözések céljából. Sajnos ezeket az öntözőtelepeket központi akaratra kampányszerűen a felsőbb szervek által megadott keretszámok erejéig mindenképpen meg kellett valósítani, legtöbbször az érdekeltek kérése és meggyőződése nélkül, sőt a terület domborzati és talajviszonyai, ill. a tényleges munkaerőszükséglet figyelembevétele nélkül. Az eredmény nem lehetett más, minthogy a nagy beruházási költséggel megépített öntözőtelepek nagyrésze sohasem működött, mert nem volt alkalmas az ilyen rendszerű öntözésre. Ami belőlük megmaradt, az a kb. 4602 ha lényegében a Hanságban erdő és rétöntözés ill. kertészetek öntözése volt.

A nagyobb arányú és a terület viszonyait figyelembe vevő egészséges irányú fejlődés, a mezőgazdaság szocialista átalakításával kezdődhetett csak meg 1959-ben. Az elért eredmény 1960 év végéig kereken 12 ezer kh öntözés ,nagyobbára szántóföldi és kertöntözés, ill. az öntözés módját illetően a terület adottságainak megfelelő permetezőrendszerű öntözés, kivéve a Hanság altalaj-öntözéseit. A fejlődésnek ez a foka azonban a lehetőségeknek alig egy tizedét meríti ki. Gazdaságilag az eredmények igen biztatóak, különösen a permetező öntözés iránti igény igen nagy, az öntözőberendezések korlátozott volta miatt alig lehet kielégíteni.

A Keretterv területén fekvő mind a 12 városban van közműves ivóvízellátás, s ez országos viszonylatban is fejlett állapotnak mondható. Legelsőnek Győr vízmüvét építették 1883-ban, s ezt követték viszonylag gyorsan a többiek: Sopron (1892), Veszprém (1896), Pápa (1898), Szombathely (1898). Ugyancsak Győr építette meg a területen elsőnek közüzemű esatomaművét is 1903-ban. Csak 1926- ban épült Esztergomban vízmű, majd a felszabadulás után egymást követték a bánya- és ipari városok vízmüvei: Dorog, Kőszeg, Oroszlány, Pilis- szentiván, Rilisvörösvár, Tata, valamennyi 1949-ben, s utánuk 1950-ben épült Ajka község közüzemi csatornaművé és csak 1952-ben helyezték üzembe

vízmüvét. Hasonlóan előbb épült Komló közüzemű csatornaművé 1950-ben, s csak 1954-ben a vízműve.

A városok közül a legrosszabb ellátottságé Mosonmagyaróvár volt, a lakosság létszámához viszonyított 34%-al. A legfejlettebb város e tekintetben Pápa 95,4%-al. Győr ellátottsága 84,8%, melynek oka, hogy a város egyik külső kerületében, Szabadhegyen újabb víztorony hiányában a vízvezetékhálózat eddig nem volt megépíthető.

A községek vízellátását számbavéve 6 községi vízmű volt, 28 községben törpevízmű létesült, 10 község körzeti vízvezetékkel volt ellátva, a többi község ásott, fúrt közkutakból, ill. magánkutakból biztosította ivóvízszükségletét. Az ásott kutakból nyert víz egészségügyi szempontból nem kielégítő, s ezért a terület összlakossága 45,5%-ának nem volt megfelelő a vízellátása.

Az ipari vízellátás terén a magasfokú ipari fejlettség miatt jelentős igényeket kellett kielégíteni. A természeti adottságok általában kedvezőek, mert úgy a felszíni, mint a felszínalatti víznyerési lehetőségek nagyok.

Kivételt talán csak a soproni, a lábatlani és nyergesújfalui üzemek, valamint az Ácsi és Petőházai Cukorgyár képeznek, melyeknek ipari vízzel való ellátása némi nehézségbe ütközött. Az ipari víz minősége tekintetében hasonló a helyzet, vagyis az üzemek zömét tekintve kielégítőek a viszonyok. Néhány kivétel, hogy pl. Győr egyes üzemeinek, elsősorban textilgyárainak az ipari vizét szennyezték az Ajkai Erőmű és Timföldgyár szennyvizei a Marcalon keresztül. A Petőházai Cukorgyár vizét az, Ikva patakon keresztül Sopron város szennyvizei, a nyergesújfalui üzemek ipari vizét az Almásfüzitői Timföldgyár szennyezték.

A települések, az ipari és egyéb üzemek, ill. létesítmények csatornázása és szennyvíztisztítása általában nem kielégítő és nem éri el a megkívánt mértéket. Oka, hogy az elmúlt évtizedekben ezeknek a problémáknak a gyökeres megoldására nem fordítottak kellő gondot. Régebben a települések csatornázását és szennyvíztisztítását a városoknak rendszerint saját erőből, ill. az adófizető polgárok terhére kellett volna megoldaniok. Az eredmény nagyfokú elmaradás lett, amelyet 1960-ig a terv- gazdálkodás segítségével sem lehetett behozni. A legsúlyosabb helyzetben a városok közül Sopron, Tata és Mosonmagyaróvár, a községek közül Csorna és Kapuvár volt. Ezekben a településekben még a legminimálisabb csatornázás sem nyert megoldást, nem is beszélve a szennyvíztisztításról. A többi település belső részeinek a helyzete általában megoldottnak mondható, de a külső területeké nem kielégítő.

A csatornázási és szennyvíztisztítási kérdésekre a múltban az ipartelepek nem fordítottak kellő gondot, de olyan konkrét rendelkezés sem volt 1961-ig, melynek alapján a felsorolt kérdéseket gyökeresen meg lehetett volna oldani. Az ipartelepek közül igen sok gondot okozott Tatabánya szénbányászata, ahol a meddőhányatok átmosása okozta szennyeződés az Atal-éren keresztül a Tatai Nagytóba folyt, ami annak rohamos feltöltődését okozta. Dorogról pedig a fenolos és kátrányos szenny20