Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

lése 2500 m3 volt, mis' a II. sz. vízműtelep két gépegységével 2000 m3 ivóvizet termelt. A város ivóvízellátását 1961 május hónap óta kisegíti a dorogi vízmű 800 m3/nap ivóvízmennyiséggel. Ivóvízzel ellátott lakosok száma 18 900 fő. A városi ivóvíz-csőhálózat hossza 43 km, körvezeték van kiépítve. Hálózatbővítés 1949 évben 2,0 km, 1960 évben 2,5 km volt. A víz tározására az Elő hegyen lévő 750 m3 űrtartalmú medence szolgál, a város felett 60 m magasságban.

Az ivóvíz: minősége az állandó vízvizsgálatok szerint ivásra alkalmas, azonban a Kis-Duna közelsége és erős fenolszemnyezettsége miatt fenolnyomok mutathatók ki abban,.

Az utóbbi években Esztergom város vízfogyasztás szempontjából erős fejlődésnek indult. A városban lévő számos iskola és intézmény kollégiumokkal bővült, az új lakótelepek építése, kórház bővítése is az ivóvízigények állandó emelkedését jelentik. Ezeket a vízigényeket a víztermelési kapacitás növelésével sem sikerült teljes mértékben kielégíteni.

Komárom város ivóvízellátását egy vízmű rendszerbe dolgozó két víztermelő telep biztosítja.

I. sz. ún. strandi mélyfúrású kút, napi víztermelése 720 m3, az elemgyári kúté 1870 m3. A két ivóvíznyerőhely vízszolgáltatóképessége 6480 m3/nap. A csőhálózat hossza 13 km. A lakosságot nagy részben házi bekötésekkel látják el ivóvízzel, de utcai közcsapok is vannak. Tározás nincs. Az ivóvízzel ellátott lakosság létszáma 6420 fő (67%).

A vizsgálati eredmények szerint a kutakból kitermelt ivóvíz ivásra megfelelő, de a II. sz. kút vize kemény. Vízkezelés, fertőtlenítés nincs.

A városban lévő ipari üzemek napi 1000 m3 ivóvizet igényelnek. Komárom város ivóvízellátását a felszabadulást megelőző években a mai csehszlovák oldalról kapta, a közúti hídon fektetett 150 mm átmérőjű csővezetéken keresztül. A jelenlegi víznyerő kútegységeket 1945 évben létesítették. A vízellátás fejlődésére jellemző, hogy 1945. évben, a vízszolgáltatás megindulásakor mindössze 480 ms/nap ivóvízmennyisóget termeltek, s 5 km hosszú csőhálózaton keresztül csupán 3000 főt láttak el ivóvízzel.

A rendelkezésre álló ivóvízmennyiség a város jelenlegi ivóvízigényét kielégíti, csupán nyáron lép fel időszakosan az emeletes épületekben vízhiány.

Kőszeg város vízmüvének alapja az 1930-ban, a volt katonai reáliskolai nevelőintézet résziére készült intézményi vízmű. A napi 80 m3 vízhozamú József forrás vizét foglalták galériaszerűen, azt egy 2 x 50 = 100 m3-es magaslati tározóba vezették, ahonnét 3,5 km vezetéken keresztül jutott el a víz az intézetbe.

Ezt a vízmüvet kapcsolták be a város 1949-ben épült vízvezetéki hálózatába. A Kálvária út végén egy 16 m mély ásott kutat létesítettek, melynek magas vas- és mangántartalmú vizét 20 m3/óra teljesítményű fermágó szűrőberendezéssel vas-man- gántalanítják. A kút jelenleg 100 m3 vizet ad naponta. A sörgyári I. sz. kút a Gyöngyös kavicsteraszából kapja a vizet. Átlagos vízihozama 150 m3/nap. Savtalanítását fermágó töltésű zárt szűrővel végzik. 1958-ban a Kövi dűlőben 20 m mélységű ásott aknás kutat létesítettek, melynek fenekén 6 m mélységű fúrás van a palás alapkőzetbe. Ez- ideig ez a legnagyobb vízhozamú kút, mert naponta 350 mr3 vizet szolgáltat.

A vízmű jelenlegi kapacitása 680 m3/nap. Vizét 15 km hosszon, részben körvezetékes, részben elágazó rendszerű nyomócsőhálózat osztja el. A vízellátás egyenletességét két magaslati tározó biztosítja, a Hunyadi tározó 100 m3, az Erdő utcai 400 m3 térfogattal. összes tározókapacitás tehát 500 m3, ami a jelenlegi szükségletet jóval meghaladja. A vízellátás közkifolyós. A város lakosságának 85%-a ellátott, ebből 64% központos, 21% közkutas vízellátás formájában,. A Gyógypedagógiai Intézet vízigényét az, 1959-ben létesített 48 m mélységű és percenként 150 liter vizet szolgáltató mélyfúrású kút- ból igyekeznek kielégíteni, de ez egyrészt nem elegendő a napi 300 m3 körüli szükséglet kielégítésére, másrészt a víz vasas ás vastalanítás; nélkül élvezhetetlen.

Mosonmagyaróvár vízműve 1916-ban eredetileg nem a város, hanem a lőporgyár számára készült. Hosszú időn keresztül a vízmű csakis az ipar céljait szolgálta, s csupán 1951-ben épült meg az első gyártelepen, kívül utcai csővezeték és ekkor szervezték át az üzemet városi vízművé.

A víztermelés céljára 1 dib 8 m átmérőjű és 3 db 5 m átmérőjű afcnakút áll rendelkezésre. Közülük csak a legnagyobb van üzemben. Termelési kapacitásuk összesen 9400 m3/napra becsülhető, melyből 1960-ban csúcsban csak 4700 m3/napot használtak ki. (Az átlag 2650 m3 volt.)

A hálózat hossza 27 km. A vízellátás egyenletességét 200 m3-es légnyomásos tartály biztosítja, melynek legfeljebb egyharmad részét (70 m3) lehet hasznos tárolóként számításba venni. Az ellátott lakosság 6820 fő (34%).

A termelt víz erősen vasas (1,4 mg/1). Emiatt lég- oxidációval működő vastallanitó berendezés tisztítja a vizet. A keménység 16,9 nkf.

Az ipar részesedése a termelt vízből 2000 m3. Mivel a város lakosságának teljes ellátása estén is csak 30—40%-os kapacitáskihasználásra lehet számítani, a vízművnek az az érdeke, hogy minél több ipari fogyasztót elégítsen ki.

A vízmérő-ellátottság jóformán 100%-os, így a hálózati veszteség is aránylag kicsi (6,3%).

Oroszlány város a régi Oroszlány községből fejlődött ki 13 074 fő lakosságú bányászvárossá. Az új városban a fogyasztási egységek szétszórtan helyezkednek el. Az egységes vízellátási resdszerbe az új város és az ún. Borbála-telepen kiépült bányász saját házak vannak bekapcsolva. 1960. évben megkezdődött az ősközség bekapcsolása is a vízellátási rendszeribe.

A város jelenlegi ivóvízellátása a bokodi öreg-tó melletti víztermelő helyen megépült 10 db, 16 m mély fúrt kútra támaszkodik, amelyekből rétegvizet emelnek ki. A kutakból kitermelt vizet 250 mm átmérőjű főnyomóvezetéken keresztül nyomják a Haraszt hegy alatti 2x250 m3 űrtartalmú tározó medencébe. A víznyerőhelyein lévő kutakból kitermelhető napi vízmemmjyiség 4130 m3.