Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
Meg kell azonban jegyezni, hogy a fenti kutak a kedvezőtlen hidrológiai adottságok miatt a 4110 m3/nap vízmennyiséget csiak időszakosan szolgáltatják úgy, hogy megnyugtatóan csak 2800 m3/nap víztermeléssel lehet számolni. Az ivóvízzel ellátott lakosság száma 10 700 fő. A lakosság ivóvízellátása házi bekötésekkel és főleg a Borbála-telepen, közkutakkal történik. A vízvezetékhálózat hossza 35 km. A meglévő 2x250 m3 űrtartalmú tározó medence alacsony elhelyezése (túl- folyószintje 210,47 m, míg a város 180—208 m magasságban fekszik), kis tárazótérfogata miatt nem megfelelő és nem illeszthető be az egyre növekvő vízvezetékhálózatba. Az 1954. évben! végrehajtott vízvizsgálat alapján a kutak által szolgáltatott víz nagyfokú vas- és mangántartalmat mutat. Klórozás csak a víztermelés növelése érdekében, alkalmazott talaj dúsítási eljáráskor volt. A vas- és mangán- talanító berendezés megépült, üzemelése 1962. év elején megindult. A napi ipari vízelvonás! 300 mi3. A bokodi vízmű jelenlegi vízhozama a lakosság ivóvízellátására nem elégséges. Nyári időszakban nagymennyiségű vizet használnak fel locsolása célra és a hálózatból kikerülő vizet fogyasztás előtt, a nagyfokú vasiéra^ kódás miatt sokáig folytatják. Emiatt 1960 év nyarán, annak ellenére, hogy az, egy főre eső napi víz- fogyasztás 240 liter érték körül volt, katasztrofális vízhiánnyal küzdött a város. Pápa város vízellátását az 1930-as évektől kezdve a tapolcafői forrásokra telepített víznyerőhelyről biztosították, gravitációs rendszerrel. A város fejlődésével együttjáró vízigénynövekedés szükségessé tette, hogy a jobb vízellátás érdekében a város szélén nyomásfokozó teliepet létesítsenek,. A város vízellátását jelenleg is a tapolcafői forrásokból biztosítják olymódon, hogy a forrásokból szivattyúk emelik ki a vizet és nyomják a, megemelt küszöbű medencébe. Így kb. 8600 m3/nap vízmennyiséget lehetne a forrásókból kitermelni, azonban a medence és a nyomásfokozó közötti gravitációs csővezeték keresztmetszete ezt nem teszi lehetővé, így csak napi 6500 m3 víz jut a város fogyasztóihoz. A városban az ivóvízziei ellátott lakosság 23 310 fő, a belterületi lakosság 95%-a. Az ipari üzemek napi 3300 m3 városi vizet fogyasztanak. A város jobb vízellátását a tapolcafői források teljes mértékű foglalásával és Pápa, Ajka városok vízellátási igényének összehangolásával lehet megoldani. A tározótér növelése érdekében feltétlenül szükséges víztorony építése, és ezt a forrásfoglalásnál megépítendő vízműteleppel új nyomócsővezetékkel kell összekötni. Sopron város vízmüvét három szivattyútelep táplálja: a főtelep, a Csalánként és a Kistómalom. A főtelep két galériából, valamint két aknakútból szerzi be vizét. A somfalvi és bánfalvi galériák összes hossza 2955 fm. A telep vízhozama a talajvíz, ill. csapadék mennyiségével erős összefüggésében áll, általában tavasszal a legnagyobb. A vízhozam 1600—3400 m3/nap között ingadozik. A Gsalánkertben 4 db fúrt kút van. összes vízhozamuk 1600 m3/nap. A Kistómalomnál szántén 4 db fúrt kút dolgozik 2200 m3/nap összvízhoaammal. A három telep együttes kapacitása tehát 5400—7200 m3/nap között ingadozik s az év nagy részében — így nyáron is — általában a minimum felé tudja csak szolgáltatni. A telepek közös hálózatra dolgoznak, melynek hossza 85 km. A hálózat két zónára, oszlik. A magasabb zónát automatikus nyomásfokozó berendezés táplálja. Az alsó zónában 1 db tárolómedence áll rendelkezésre 1200 m3 űrtartalommal, míg a magas zónához 1 db 400 m3-es medence tartozik. Az ellátott lakosság száma 35 480 fő (91%). A főtelepi, galériás vizet klórozzák. Az ipar vízigénye a fenti kapacitásból 2400 m3/nap. Mivel az ipartelepek technológiájuk miatt legnagyobbrészt ivóvíz minőségű vizet igényelnek, külön ipari vízrendszer nem jelentene jelenleg különösebb ivóvízmegtakarítást. A város közművesítése vízellátás vonalán 1891— 92-ben kezdődött a főtelep kezdeti részének és az 1200 m3-es bécsidombi medencének megépítésével. Az üzem 1960-ban 11%-os hálózati veszteséggel dolgozott 100%-os vízmérő-ellátottság mellett. Szombathely város vízmüvének építését 1890-es években kezdték meg 17 000 fő ellátására 1700 m3/nap kapacitással. Eredetileg mélyfúrású kutat terveztek, de a kutatófúrások alapján 690 m hosz- szú galéria létesítése vált szükségessé. 20 km csőhálózat, továbbá 500 m3-es víztorony épült a város peremén, 601 épületbe kapcsolták be a vizet. 1902- ben már vízhiány mutatkozott. A mély Perint patak a kavicsrétegre leszívóhatást gyakorolt, amit duzzasztó megépítésével ellensúlyoztak. Az 1906-os tífuszjárvány következtében a duzzasztót megszüntették és a Perint patak melletti 'kutakat a vízellátásból kikapcsolták. 1909—1910-ben 26 db csőkút épült 1600 m3/nap vízhozammal. 1926-—29-ben részletes hidrogeológiai feltárás alapján két kútcsoport megépítését határozták el, ami 9 db 6—8 m mély fúrt fcútból és egy aknakútból áll. A vízmű fejlesztésekor 800 m3-es víztorony épült, ami 1945-ben megsérült. Újjáépítésekor 750 m3-re lett kiépítve, így az összes magaslati tározótér 1250 m3 lett. 1950-ben 6 db mélyfúrású kút épült. Az összes kút vízhozama 4000 m3/nap. Jelenlegi víztermelés 10 000 m3/nap. A víz minősége úgy kémiai, mint bakteriológiai szempontból megfelelő. Szombathely külterülete nincs' bekapcsolva, a vízhálózatba. A város 68%-a (36 250 fő) van vízzel ellátva. Egy fő fogyasztása 145 1/nap. A termelt víz 65,4%-át a lakosság és intézmények fogyasztják, 22,5%-át az ipar kapja, 12,1%-a a vízmű saját fel- használása és a hálózati veszteség. Tata város ivóvízellátását két, egymástól független vízmű biztosítja. Az I. kerület (Óváros) vízellátását a Lopres forrás és a Szociális Otthon kertjében lévő fúrt kút szolgáltatja. A II. kerület (Tóváros) vízellátását a népparki víznyerőhelyről, az ún,. Pokol forrásból biztosították. A Pokol forrásnál a tatabányai bányaművelés következtében a karsztvízszint 1961. IX. hóban annyira lesüllyedt, hogy a Pokol forrás mellett foglalt Angyal forrást kellett a víztermelésbe bekapcsolni. Tata I. kerüle272
