Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
rosok, továbbá a bánya- és ipartelepek ivóvízellátása a központi és intézményi vízmüveik révén töb- bé-kevésbé megoldottnak tekinthető, addig a községekben —- elsősorban a hidrogeológiailag kedvezőtlen felépítésű területeken -— a lakosság vízellátása igen elmaradt. E területek lakosságának zöme rossz ízű, gyakran az egészségre is káros hatású ásott köz- és magánkutak vizét fogyasztja. Az 1 094 244 lakosú területen jelenleg 18 központi, 29 törpe, 14 körzeti, 59 intézményi-lakótelepi vízmű, továbbá mintegy 1620 ásottá és fúrt közkút biztosítja a lakosság 55%-ának ivóvízellátását, míg 45% ásott magánkutak — többnyire rossz és ártalmas1 — vizét fogyasztja. A vízellátás jelenlegi helyzetét a következő ellátása adatokkal jellemezhetjük. Központi vízműről ellátott 295 110 fő 27% Törpevízműről ellátott 28 255 fő 3% Egyéb (intézményi, körzeti) vízműről ellátott 18 571 fő 2% Közkutas vízellátásban részesül 255 112 fő 23% Magánkutas ellátásban részesül 497 196 fő 45% A vízművek és közkutak napi víztermelése 1.18 780 m3, melynek 40%-a felszínközeli, 28%-a mélységbeli, 32%-a pedig karsztvízkészletből biztosított. A terület egy lakosára jutó 80 liter fajlagos ivóvíztermelés (az ipari vízelvonást leszámítva) az országos átlag feletti érték. A termelt víz szállítását és elosztását 935 km hosszú csőhálózat, a hálózati nyomást, valamint a víztározást 19 db víztorony, 48 db medence biztosítja 15 945 m3 össztérfogat mellett, ami a napi víztermelés mindössze 13%-ának felel meg. 1. Központi vízművek A vizsgáit területen 12 db városi, valamint 6 db községi vízmű mintegy 295 000 lakos központi vízellátását biztosítja, ami az érintett települések lakosságának 76%-át, a TVK összlakosságának pedig 27%-át jelenti. A vízművek napi 96 690 m3 víztermeléséből: 27 080 m3 talajvíz 28% 12 420 m3 partiszűrésű víz 13% 25 450 m3 mélységbeli víz 26% 31 740 m3 karsztvíz 33% Az ipari vízelvonás 30 260 m3, tehát az egy ellátott főre jutó 220 liter fajlagos ivó víztermelés országos viszonylatban igen magas érték. A víz szállítása és szétosztása mintegy 750 km hosszú csőhálózat, a tarozás pedig 4 víztorony és 26 medence segítségével történik, melyek össztérfogata 14 170 m3, azaz a napi víztermelés 15%-a. Ajka város vízigényét a múltban mélyfúrású és ásott kutakból biztosították. A II. világháború után rohamosan kifejlődött szocialista város megnövekedett vízszükségletét a Széles víz mellett telepített 5 db fúrt kútból elégítik ki, amelyekből 3200 m3/nap vízmennyiséget emelnek ki. Az ivóvízzel ellátott lakosság 10 530 fő, a belterületi lakosság 70%-a. Ivóvíztározásra 1 db 300 ms űrtartalmú tározómedence szolgál. Az ivóvízellátás biztonságát nagymértékben csökkenti a napi 1000 m3-es ipari vízelvonás. Az egy főre jutó víztermelés 185 1/nap. A jobb vízellátás biztosítása érdekében a meglévő vízmüvet és nyomócsőhálózatot kell bővíteni, a Széles víz mellett telepített víznyerőhely vízhozama elégséges. Győr városban két vízellátási rendszer van: ivó- és ipari vízellátás. Az ivóvízművet három szivattyú- telep táplálja: a révfalui, a kiskúti és a Back-mal- mi telep. Ezenkívül az üzemhez tartozik 1960. évtől az 1917. évben épült szabadhelyi ún. Rokkant kertvárosi törpevízmű is, mely 250 lakost táplál napi átlagosan 20 m8 termelésével egy artézi kútjának és egy 25 m3-es víztornyának segítségével. A révfalui vízmű 21 db átlag 3Ï) m mély fúrt kúttal rendelkezik, melyek a legfelső talajvízből nyerik vizüket. 1960. végén közülük csak 18 volt üzemben 14 600 m3/nap kapacitással. A kiskúti vízmű 2 db artézi kúttal (176 m és 395 m), egy aknakúttal és a hozzá tartozó galériával rendelkezik, mely utóbbiak a legfelső talajvizet gyűjtik össze. Termelési kapacitás 2100 m8/nap. A Back-malmi telepet 1 db 118 m mély artézi kút táplálja napi 400 m3 teljesítménnyel. Az ivóvízmű összesen tehát 17 100 m3/nap kapacitással rendelkezik. A három fenti telep közös- hálózatra dolgozik, mely csak egy 600 m3-es víztoronynyal van ellátva. (Révfalu). A hálózat hossza 116 km. Az ellátott lakosság száma 59 650 fő. A révfalui főtelepen termelt víz erősen vasas és kissé mangános, ezenkívül szabad szénsav és oxigén is van benne. Emiatt itt vas- és mangántalanító berendezést kellett építeni. A kiskúti víz (kevert) szintén vasas, de kisebb mértékben', s a kisebb kapacitás miatt nem volt gazdaságos a vastalanítást itt megoldani. Az ipar vízigénye a napi termelésből 27% (6000 m3), melyből mintegy 4000 m3 a technológiai célra felhasznált ivóvíz. Ebből kb. 500 m3 vizet lehetne szükség esetén a lakosság részére felszabadítani, ha megfelelő minőségű ipari vizet kapnak az illető gyárak. A város közművesített vízellátása 1883-ban kezdődött a kiskúti vízmű aknakútjának és a Mártírok úti víztoronynak, valamint 12 km hosszú csőhálózatnak megépítésével. A vízművek fejlesztésében két időszak van, amikor nagy fejlődésről lehet beszámolni: az első világháború előtti és a második válágháború utáni időszak. Mindkettő tulajdonképpen az ipar fejlesztésének következménye, hiszen a lakosság növekedése is ezzel függ össze. Az ivóvízmű 1960-ban 13,2%-os hálózati veszteséggel dolgozott 89%-os vízmérő-ellátottság mellett. Esztergom város ivóvízellátását 2 db, egymással összefüggő vízmű biztosítja. Az I. sz. vízműnél az ivóvizet 3 db, a Duna-menti kavicsrétegre telepített csőkútból veszik ki. A kitermelt vizet tszivor- nyavezetékkel gyűjtik össze az 5 m átmérőjű gyűj- tőkútba. A II. sz. vízmű a Berényi utcában lévő ún. török forrásra települt. Az I. sz. vízműtelep csőkútjainak napi vízterme270
