Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
földi határcsatornát öntözővízzel. A Kapuván—Bő- sárkányi-csatorna és a Szegedi-csaotrna között nagyobb területrész öntözését a kedvezőtlen topográfiai viszonyok miatt nem irányozhattuk elő. A VI- TUKI kutatásainak alapulvételével a rendszer keleti szélén nagyobb csőkutas öntözés megvalósítását terveztük, mivel arra a fentiek szerint itt lehetőség van, s a terület vízellátása felszíni vizekből csak költségesebb ráfordítással lenne megoldható. Tekintettel arra, hogy ezen csőkutas öntözés bevezetésére javasait területen a talajvíz-utánpótlás még az Alpok felől és részben a Rába felől biztosítottnak látszik a talajvízszin nagyobb mérvű süllyedésére várhatóan nem kell számítani. A rendszerben tervezett öntözések ismertetése: 1. Kardos-ér melletti öntözés: nagyobb részt közvetlen kiemeléssel történő esőszerű öntözés. 2. Répce melletti öntözések: ezek az öntözések részben felületi, részben altalajnedvesítő módszerrel történnének a régi- Rába rét és Gémesmajor környéki öntözési berendezések felújításával. 3. Kis-Répce melletti öntözések. A korábban ismertetett úton a Kis-Répcébe vezetett és a megkívánt üzemi vízszinű vizet részben közvetlen kiemeléssel, részben a meglévő árokrendszer, részben pedig egy új vízvezető árok közbevetésével lehet esőszerű öntözéssel hasznosítani. 4. Kis-Rába melletti öntözés. A Kapuvártól É-ra eső területen közvetlen kiemelésű és a meglévő árkokkal helyszínre vezetett öntözővízzel ellátott esőszerű öntözés lenne megvalósítható, továbbá a balparton a régi kistölgyfamajori öntözést, — mely altalajnedvesítő módszerrel folyt — lehetne felújítani, részben pedig a jobbparton ugyancsak altalajnedvesítő öntözést lehet berendezni. 5. Rábcáról ellátható öntözés. Részben a meglévő, de felújításra szoruló, részben pedig új vízvezető árkok kiépítésével lehet az öntözővizet a Szegedi-csatornától D-re elterülő öntözőfürtbe vezetni. Megjegyzendő, hogy az öntözővíznek a Szegedi- csatornán történő átvezetésére vagy csatornahíd, vagy bujtató építendő ki. Ezen öntözések altalajnedvesítő módszerrel lennének lebonyolíthatók. 6. Lökös—Tordosa melletti öntözés. Legnagyobbrészt az említett vízfolyások melletti közvetlen kiemeléssel berendezhető esőszerű öntözések. Kisebb részből a meglévő árokrendszer közvetítésével lehet a kívánt területre az ugyancsak esőszerű öntözéshez a vizet elvezetni. 7. Ikva-toroki öntözés. A nagyobb részt meglévő, de felújításra szoruló régi árokrendszer igénybevételével megvalósítható, illetve felújítható régi öntözés; részben felületi, módszerrel a D-i részén, részben pedig altalajnedvesítő módszerrel az É-i részén. 8. Kapuvár—Bősárkány-csatorna melletti öntözés. A meder melletti közvetlen kiemelésű esőszerű öntözés, melyet egy MA 200-as öntözőberendezéssel átfogható 600 m-es sávban irányoztunk elő. 9. Farkas-árok és Szárazföld határcsatorna melletti öntözés. Az előbbihez hasonló esőszerű öntözés. 10. Hanság-főcsatornától É-ra fekvő Villanytelep melletti öntözés. Belvízcsatornák igénybevételével megvalósítható és a Hanság-főcsatorna duzzasztott vizéből ellátható altalajnedvesítő öntözés. Az egyes öntözési módokat mindenütt a körülmények számbavételek, helyszíni topográfiai és talajadottságok figyelembevételével állapítottuk meg. azon fő elv szemelőtt tartásával, hogy a Hanság könnyű talajait mindenkor a kellő mértékben nedvesen tarthassuk, valamint a rendszer K-i felén a Hansággal határos területen csőkutas öntözés megvalósítására teszünk javaslatot, mert ezen a helyen ez az öntözési mód megítélésünk szerint gazdaságosabban valósítható meg, mint a felszíni vizekből történő vízbeszerzésből ellátható felületi öntözések. A D/3. Hansági öntözőrendszerben az öntözési mód 2430 kh felületi öntözés kivételével esőszerű öntözés, vegyes rendszerű berendezéssel. A berer.de. zés váza 400—500 m-ként húzódó felszínalatti csővezeték, melyen — a hordozható csöves berendezés típusának megfelelő távolságokban — vízkivételi csapot találunk. Egy vízkivétel 2000—3000 kh területet lát el, tehát esőztető öntözőfürtként üzemel. A D/3. Hansági öntözőrendszerben javasolt öntözések összterülete 17130 ha. Ebből szántóterület 13 000, rét, legelő pedig 4130 ha. Mint arról a talajviszonyok ismertetésénél megemlékeztünk, a Hanság területén mind nagyobb mértékben kerül szántóföldi művelés alá a láptalajjal rendelkező terület. Ezt tükrözik a fenti számok is, s a terület mindinkább elveszti láp-jellegét és a terv összeállításánál a rét- legelő területeket csak azokon a helyeken hoztuk javaslatba, ahol a talajok átalakulása várhatóan még igen hosszú ideig eltart, s az egyéb körülmények folytán sem vonható még a terület szántóföldi művelés alá. A viszonylag alacsony beruházás összköltség és a jónak mondható jellemző mutatók a rendszer öntözéseinek megvalósítását illetően kedvező képet adnak. Ezért ezen öntözések mielőbbi megvalósítása gazdaságos. A felsorolt három öntözőrendszerhez nem tartozó területeken javasolt öntözéseket területegységenként foglaltuk össze. Ezen rendszeren kívüli RK 1—8 jelzett területeket és öntözéseit az alábbiakban ismertetjük: DRK. 1. Szigetköz A Duna és a Moson-Duna által közrezárt ország rész. Területe — eltekintve a Halászi környéki kisebb kiemelkedésektől — sík. Területén a Mosoni- Duna és a Szavai-csatorna szolgáltat öntözővizet, egyéb vízfolyás ezen célra nem lesz igénybe véve. Az egyéb területek öntözővíz-beszerzése felszín- alatti vizekből történik. A talajviszonyokat illetően meszes, Duna öntésitalajokat találunk itt, mely humuszban szegény, anészben gazdag, szürke színű iszap talaj. Többnyire vályogos jellegű, vannak azonban homokos, de agyagos' féleségei is. Általában mély termőrétegű, és a talajvíz 2 m körüli kedvező mélységben helyezkedik él. Minden terem és különösen szuperfoszfátra reagál kitűnően. A kiterjedt felszínalatti 244
