Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban

2. az észak-dunAntül vIzgazdalkodAsának kialakulása

A területegységet északon teljes hosszában a Duna határolja. A Dunántúlt északkeleti irányban szelő határa pedig részben a Dunazug hegység, részben pedig a Dunántúli-Középhegység természetes vízválasztóján húzódik. Nyugaton és északnyugaton az országhatár zárja le a területet.

Déli, északkeleti és nyugati rész hegyvidék, s ezek ékszerűen fogják közre a Kisalföldet. Megkülönböztetett tájegységei: Szigetköz, Rábaköz, So- koró, Marcal-medence, Kemenesalja, Kemeneshát és Hanság.

Észak-Dunántúl gazdag vízhálózattal bíró terület. Folyóvizei: a Duna, Rába, Rábca, Répce, Marcal és ezek mellékfolyói, északkeleti részén pedig a Bakony-ér, Concó és Átal-ér. Állóvize a Fertőnek hazánk területére eső része.

A területre az elmúlt időkben teljes egészében, de napjainkban is inkább a passzív vízgazdálkodás a jellemző. A legnagyobb feladatot mindig az képezte, hogy a területet a Duna és a nagyobb folyók mentén a pusztító árvizektől megmentsék. Hosszú évszázadokon keresztül a lakosság első számú ellensége a rendszerint váratlanul rájuk törő árvizek voltak. Az ármentesítések mellett a későbbi időkben szükségessé vált ugyancsak a passzív vízgazdálkodásnak egy másik ága; a mocsaras és vizenyős területek lecsapolása, ill. a belvízrendezés és belvízvédelem.

Napjainkban továbbra is elsőrendű fontosságú és meghatározó jellegű Észak-Dunántúl területén a passzív vízgazdálkodás eme két alapvető ágazata: az árvízvédelem és a belvízvédelem. A Duna, a Rábca, a Marcal és más kisebb folyók mellett megépített árvízvédelmi töltések biztosítják a mögöttes területek zavartalan munkáját. A belvízjárta területeken pedig a kiépített belvízlevezető csatornahálózat és a hozzájuk tartozó szivattyútelepek teszik lehetővé a biztonságos mezőgazdálkodást azáltal, hogy az összegyülemlett káros belvizeket a területről levezetik. Az árvízvédelem fontosságát bizonyítja, hogy a mentett ártéren 80 ipari üzem működik. Az itt fekvő vasútvonalak hossza 306 km, a közutak hossza 335 km. Ártérben van összesen 188 723 ha mezőgazdasági terület.

Észak-Dunántúl gazdaságilag a népgazdaság valamennyi ágát tekintve az ország egyik legfejlettebb és legjobban megművelt része, Budapestet nem számítva az ország legiparosítottabb területe, beleértve a nehéz- és könnyűipart, a bányászatot és az építőipart. A terület gazdasági, közlekedési, igazgatási és művelődési központja Győr, amely Budapest és Miskolc után ipari fejlettség szempontjából az ország legnagyobb jelentőségű városa. Nehéz- és könnyűipara egyaránt rendkívül fejlett. Gép- és fémfeldolgozó ipara, valamint textilipara Budapest után országos méretekben a legfejlettebb. De itt van az ország legnagyobb növényolajfeldolgozó gyára és egyik legnagyobb szeszgyára. Ezenkívül festék- és lakkgyártás, téglagyár, bútorgyár, malomipar és egyéb könnyűipari üzemek.

Győrön kívül a területen más jelentős ipari települések is vannak. A villamosenergiaipar legrégibb országos hőerőműve Bánhidán van. Az Ajkára telepített hőerőmű elsősorban az alumíniumipar ellátását szolgálja. Alumíniumiparunk csaknem teljesen Észak-Dunántúl on összpontosul. Timföldgyáraink vannak Mosonmagyaróvárott, Ajkán és Almásfüzitőn. Alumíniumkohók Ajkán és Tatabányán működnek. Mosonmagyaróváron és Szombathelyen gépgyártás folyik. Tatabányán és Dorogon vegyipari üzemek, Almásfüzitőn és Szőnyben 'kőolajfinomítók vannak. Építőanyagipar a szénmedencék közelében, Tatabányán és Lábatlanban van, üveggyártás Tokodon és Ajkán folyik. Cukorgyártás Petőházán, Ácson és Sárváron van. Textilipari üzemek működnek Sopronban, Szombathelyen, Tatán, Pápán és Komáromban.

Észak-Dunántúl energiaforrásokban gazdag és jelentős szénbányászattal rendelkezik. Az ország leggazdagabb barnaszén-telepei itt vannak a Dunántúli-Középhegységben, úgymint az ajkai, oroszlányi, tatabányai, dorogi, tokodi stb. szénmedencében. Ezek a szénmedencék nemcsak erőművek telepítésére nyújtanak lehetőséget, hanem vegyipar (alumínium feldolgozás) cementgyártás, üveggyártás és más hőigényes iparágak kialakítására is. Nagy jelentőségű az úrkuti mangánbányászai.

A terület mezőgazdaságilag is az ország egyik legfejlettebb része, amely egyfelől a termelés változatosságában, másrészt az országosnál magasabb termésátlagokban, az állatállomány nagyobb számában jut kifejezésre. Itt a legtöbb a mezőgazdasági területre számított szarvasmarha és sertés. A búza holdankénti átlagtermése a belterjesen gazdálkodó Győr-Sopron megyében a legmagasabb országos szinten. Az ipari növények közül a cukorrépatermelés itt a legnagyobb arányú és legmagasabb termésátlagú. A területet délről szegélyező hátságokon és hegységekben jelentős erdőgazdálkodás alakult ki.

Megállapítható tehát, hogy gazdaságilag magas fejlettségű terület, s ennek következtében a vízzel szemben támasztott igények és szükségletek kielégítése tervszerű vízgazdálkodást kíván. Különösen a felszabadulás óta indultak rohamos fejlődésnek az említett ipari központok és települések, amelynek eredményeként új típusú városok és községek alakultak ki. Még nagyobb változást hozott a terület társadalmi fejlődésében 1959-ben a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek tömeges megalakulása és ezzel a nagyüzemi mezőgazdálkodás megvalósításának lehetősége. Az iparban bekövetkezett nagyarányú fejlődés és a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodás megváltoztatta a vízgazdálkodás jellegét. A korábbi passzív vízgazdálkodás mellett egyre nagyobb feladat hárul az aktív vízgazdálkodásra. Hatalmas mértékben megnövekedett az ipari- és ivóvízellátási szükséglet és elsőrendű fontosságúvá vált a szennyvíztisztítás problémája. A mezőgazdaságban pedig a belterjességre való törekvés, valamint a biztonságos és többtermelésért folytatott harc egyik nélkülözhetetlen tényezője lett az öntözéses gazdálkodás.

23