Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
patakok. Á torkolati szakaszaikat az 1940-es években rendezték, az idevonatkozó adatok megsemmisültek. Fuchs patak Felső szakasza nagyesésű, torrens jellegű. Lábatlan községnél kisesésűvé válik. A patak melletti ipartelep védelmére 1950—51. években a Lábatlan belsőségi szakaszon 15,0 m3/sec vízemésztésű meder épült. A felső szakasz és a mellékágak sok hordalékot adó vízmosások. 1948—49. években a győri körzet a vízmosásokat részben megkötötte. A burkolt mederszakaszhoz kapcsolódó meder erősen elfajult, s a község belsősége érdekében rendezésre szorul. Bajóti patak A Kis-Genecse keleti lejtőjére eső nagyobbrészt ben kopár, kisebb részben mezőgazdasági művelésű területen folyik, majd Nyergesújfalu belsőségében ömlik a Dunába. A patakra eddig összefüggő mederrendezési terv nem készült. Nyengesújfa- lú belsősége és az I. sz. főközlekedési út érdekében a legalsó szakasz karbantartott. A 6,5 km-nél Dám- vadas-puszta közelében egy 2,0 m magas eséscsökkentő gát épült. A Baj ót községi szakasz vízmosásos, ahol a község belsősége védelmére 1957-ben három vízmosáskötő gát épült. Tát—Mogyorósbányai vízfolyás Felső szakasza nagyesésű és laza szerkezetű kopár és szántó, kisebb részben erdővel borított völgy.' A meder tát—mogyorósbányái út felett vízmosás- szérűén bemaró dott, az alsó szakasza függőmedrű. Az 1930-as években történt többszörös rendezés után 1951 évben az alsó szakaszon 3,5 m3/sec víz- emésztésre épült ki a meder az alsó szakasz meder- áthelyezésével. Ez a meder az alsó szakaszon 3—4 évenként teljesen fekszapolódott, így 1955 és 1958 években történt jókarbahelyezések alkalmával csaknem teljes mederátépítéssel egyenrangú munkát végeztek. A mederfenntartás érdekében elengedhetetlen a laza talajszerkezetű és hordalékkialakulás szempontjából helytelenül művelt vízgyűjtő rendezése. Unyi patak Nagymértékben változó magasságú dombvidéken folyik, kivételt csupán az északi mederszakasz képez, ahol a kiszélesedő völgy síksági jellegű. Az első mederrendezés 1886. évben a 0,000—1,680 m sz. és az 1,680—10,870 m sz. között készült el. 1948 évben a 7700—930 m szelvények közti meder jó- karbahelyezését végezték el, míg 1950 évben a 12,600—16,00 m szelvények közti mederszakaszt rendezték. 1952—55. között az alsó 12,590 m sz. közti szakaszt rendezték és bővítették, valamint a tdkodi szakaszon a 3,650—5,720 m és a 6,600—12,000 m szelvények közt a magasvezetésű medret a völgyfenékre helyezték át. A fenti munkákon kívül csak kisebb tisztogatásokat végeztek a medren. Minthogy a vízgyűjtő területen lévő kopárokról érkező hordalékot a bányászati eredeti mechanikai szeny- nyezésű vizek is növelik, a meder helyenként erősen feliszapoiódott. Janza patak Az, Unyi patak jelentősebb jobboldali mellékvize. A felső szakasz esése 10—20%o, a középső és alsó átlagosan 10°/oo. A meder alsó szakasza rendezetlen, erősen benőtt s az Unyi patakhoz csatlakozó 2,0 km szakasza függőmedrű. A szénbányászat a bányavizek elvezetése érdekében a patak csolnoki szakaszát rendezte és a mederbe eséscsökkentő fenéklépcsőket épített. Ez a mederszakasz éppen az előbbi beavatkozás következtében úgy elfajult, hogy a lakóépületek állékonyságát veszélyezteti. Bajna—Epoli vízfolyás Az Unyi patak baloldali II. kát. mellékága, ős- állapotában mocsaras terület, sok helyen függő medrű volt és a völgyben lévő bányászati létesítményeket veszélyeztette. 1956—58. években az Északdunántúli VÍZIG rendezte a II. kát. mederszakaszt. A fenti mederrendezés következtében a Nagysár körüli moosarasodás megszűnt, a kaolinbánya üzemi létesítményei mentesültek a sorozatos elöntéstől és a község belsőségeket mentesítő III. kát. medrek rendezése lehetségessé vált. A meder jól beágyazott, a vízgyűjtő nagyrészét kitévő kopárokról érkező hordalék máris szembetűnő feliszapoló- dást okozott. Az Unyi patak kisebb mellékágai időszakos vízfolyások, amelyek egyrésze bányavízelvezetést is szolgál. A mellékágak nagyesésűek, és vízmosásképzésre hajlamosak. DUNA, AZ UNYI PATAK TORKOLATÁTÓL AZ 1—6 TVK-HATÁRIG Kenyérmezei patak Az alsó 12,905 m szakasza Komárom megye te- rüetére esik és a II. kat-ba tartozik, a Pest megyére eső III. kát. mederhossz 8 km, amelyből 5,0 km szabályozott. A vízfolyás torkolati szakasza erősen beágyazott, majd Dorog és Leányvár közt a völgy kiszélesedett mocsaras terület volt. Az 1. sz. műút feletti szakaszon a völgy elkeskenyült, a patak füg- gőmedrűvé vált. A Pest megyei szakasz rendezése 1946-ban történt, 2,6 m3/s vízszáliítófcépességre. A meder a Pest megyei alsó szakaszon 4,5%o, a középső szakaszon 5,8—7,6%o, felső szakaszon 9,2—9,8%o, vízemésztése 30,0—7,0 m3/sec. Az Északdunántúli VÍZIG 1955 évben jókarba- helyezte a medret az engedélyokiratos méretre, valamint rendezte a Kesztöld és Topolka patakokat. A Pest megyei szakasz rendezése 1955 évben történt meg, amikor Piliscsabáig a függőmedret felhagyták és a jobbparton új medret alakítottak ki. Az átmetszés helyén 2,2 m magas, 20,0 m hosszú 191
