Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

surrantó épült. A kenyérmezei patak rendezésével egyidőben a Szénégető patakon is volt karbahe- lyezés, melynek során két fenékbukó is épült. Kisebb mellékág tisztogatások történtek még a kis- csévi AG területén az AGROTERV tervei alapján.

A patak alsó és középső szakasza jól beágyazott. A feliszapolódás és a vízinövénnyel való benövés megindult, tehát fokozott fenntartásra van szükség.

Szentlélek patak

A patak felső szakasza nagyesésű, vízmosásos — Pilisszentlélek belsőségében esőzések alkalmával a közutakon folyik — a középső szakasza jól beágyazott, az alsó szakasz függőmedrű. A meder alsó szakaszának rendezése 1944 évben történt. Az első mederrendezés óta a patak erősen benőtt és elfajult, a balpartján lévő esztergomi 300 kh legelő elmocsarasodott. A Pilisszentlélek belsőségi és a függőmedrű alsó szakasz rendezésére tervkészítés van folyamatban.

Csenkei patak

Völgye nagyrészt sűrű aljnövényzettel rendelkező erdő. A völgyfenéken rétművelés, a szentgyörgy- mezői részen szőlő, gyümölcsös és szántóföldi gazdálkodás folyik. A meder rendezésével kapcsolatban a jobbparton beavatkozás nem szükséges, mert a Szamár hegy felőli oldalon laza szerkezetű domboldalak vannak, a balparti szakasz mocsaras vízkáros területét kell rendeznie az érdekeltségnek. A VlZITERV 1958. évben készített tervet a meder- rendezésre 11 563 munkaszám alatt. A rendezést az Esztergomi Vízrendező Társulat most kezdi meg.

A Kincses árok

A Szentgyörgy patak és a Kerektói-csatorna egy- egy 2—5 km2 vízgyűjtőterületű völgy vizét vezeti a Duna folyamba. Rendezésükre terv nem készült, a fenntartásuk a főközlekedési utakat érintő szakaszon a K. P. M. szervek, a szántóföldi területeken a parti birtokosok végezték. A nagy hordalékmozgás miatt állandó tisztogatásra szorulnak.

1.32 A VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK RENDEZÉSÉNEK MÜLTJA ÉS JELENE

A TVK területén nagykiterjedésű vízmosások vannak. Ezek közül nagyobb összefüggő erodált területek a Bakony hegység Győr megyei nyúlványában, a Vértes hegység északnyugati lejtőjének, a Gerecse hegységnek a Dunába torkolló völgyében, valamint a Pilisi hegyvidéknek a dorogi medencét szegélyező vonulataiban vannak.

A Kisalföldet szegélyező Bakony nyúlványain főleg szőlő és gyümölcsös, kisebb részben szántóföldi művelés folyik. A dunaalmás—neszméiyi dombvidéken ugyancsak szőlő és szántóföldi művelés található. A Vértes és a Pilis hegység vízmosásos területein a szántóföldi művelés mellett kopár legelők és az alapkőzetig lekopott területek vannak.

1. A ravaszdi—ménfőcsanaki Bakony hegyvidékéhez csatlakozó dombsor jellegzetes vízmosásos völgyei — ahol megkötési munkák létesülnek — a következők: Tényő község; Táborvölgyi és Arpa- kúti vízmosás, Kisbarát község Mátyás utca, Nagybarát község Fehérkereszt, Nyúl község; Sárkánylyuk, Egese, Vaskapui, Berek, Cinege völgye, Écs község, Kántorhorog vízmosásai. A vízmosásokon folytatott megkötési munkák kettős célt szolgáltak. Egyrészt a hegyközségek közlekedését nehezítő és közlekedési szempontból életveszélyessé vált szurdokok további elfajulásának megakadályozását, másrészt a vízmosások hordalékát befogadó vízfolyások és mezőgazdasági művelés alatt álló völgyek hallatlanul gyors feliszapoiódásának mérséklését.

Az itt felsorolt és a Dunántúlra jellemző vízmosáskötési munkát a Győri Kultúrmérnöki Hivatal 1935 évben Nyúl község Sárkánylyuk nevű vízmosásán végezte, ahol a legélfajultabb, országosan is legnagyobbnak ismert 35,0 m mély volt. A munkálatok során nemcsak a vízmosáskötést készítették el 13 db gáttal, hanem egyidejűleg burkolták a vízmosás alatti hordalékkúpon folyó 1500 m hosz- szú mederszakaszt. A laza, becsúszásra hajlamos partok miatt az utófeneket is biztosították. A megépült gátak a vízmosás további bemaródását megakadályozták, a vízládák azonban rövidnek bizonyultak és a nagyvizek azokat megrongálták. A nagyesésű és rétegvonalra merőlegesen művelt domboldalakról nagymértékű volt a hordalék le- sodrás, a befogadók és a dombsor alatti mezőgazdasági terület védelmére a Sokoróaljai Bakony-ér, Sásos-ér, Käs- és Nagy-Pándzsa és a Verseny-ér vízgyűjtőjén 1943—1960. év között folyamatosan történt a hordalékfogó gátak kiépítése. Győr-Sop- ron megyében ez idő alatt vízmosáskötő gát, valamint a csatlakozó mederszakaszokon 4600 fm mederburkolás épült. A gátudvar feltöltődések megfigyeléséből megállapítható volt, hogy a hordalék- fogó gátak szempontjából kielégítően kiépített mintegy 11,0 km2 területről évente megfogott hoi- dalék mennyisége 18 000 m3 volt.

A gátak kiépítése nem egy ütemben történt, hanem a gátudvarok feltöltődésétől függően sorozatos ráfalazással.

Az így kiépült gátak úgy vízemésztés, mint a lesodort hordalék visszatartása tekintetében jónak bizonyultak. Csupán az 1959. év júniusában a rendkívül nagy intenzitású záporeső hatására a Sárkánylyuk vízmosáson lezúdult 20,5 m3/sec víz- mennyiség okozott gátrongálódásokat. A 9,6 m3/sec emésztőképességű bukónyílású gátak koronája felett 80—90 cm vízoszlop bukott át a teljes gáthosz- szon. Ez a vízmennyiség a gát utófenekeket és a szárnyfalakat elmosta és a gátak alatt olyan ki- üregdést okozott, hogy két gát ledőlt, három gátnak pedig vízládáját és a gát alatti rézsűket biztosító gátfalakat újra kellett építeni.

2. Az Által-ér és Galla vízrendszerébe tartozó vízmosások Szamod, Vértesszőllős, Tatabánya és Oroszlány közigazgatási területén vannak. A szo192