Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
1941—43-ban hajtották végre, amikor a meder 8 m3/sec vízemésztésre épült ki. Erősen hordalékos volta miatt a meder jelenleg tisztogatásra szorul, a szélsőséges vízjárás miatt kevés vízhasználat van rajta. Érdekeltségi területe 80%-ban rét, legelő, 20%-ban szántó. MARCAL, A GERENCE TORKOLATA ALATT Csikvándi Bakonyér Csőt község környékén ered és Malomsok községnél torkollik a Marcal-jobbparti csatornába. Kiépítésére 1941—42. években került sor, 1949 évben az engedélyezési medermérete tisztogatást nyert az alsó 10 km-es szakaszon. Az érdekeltségi területe csaknem teljesen rét és legelő. Csangota-ér (Kánya-ér) Az alsó 14,5 km-es szakasz Győr-Sopron megye területére esik, a felette lévő meder Veszprém megyei területen van. 1935—1937 közötti években rendezték a medret az alsó 11,5 km-en 3,7 m3/sec vízemésztésre. Tét község 1941—42 években az alsó 7 km-es szakaszt rendeztette, majd 1943-tól 51-ig tisztogatási munkák folytak a meder különböző szakaszán. Az időközben nagymértékben feliszapo- lódott meder rendezésére 1959—60. évben került sor, amikor az alsó 14,7 km-t kiépítették 5,7 m3/sec vízemésztésre. Laza, vízgyűjtőterületről érkező hordalék a medret 4—5 évenként feliszapolja, tehát fokozott karbantartást igényel. Sokoróalja Bakonyér 21,5 km-es alsó szakasza esik Győr-Sopron megyébe. A Veszprém megyei felső szakasz Bomát ér nevet viseli. Az elvizenyősödött völgy mederrendezése 14 évig tartó előkészítő munka után 1941-ben kezdődött meg. 4 évi folyamatos munka alatt 17,7 km új meder épült 17,2—13,1 m3/s vízemésztésre. Az alsó 4680 méteren 0,5 méteres biztonsággal töltés épült a Marcal folyó visszaduzzadó árvizei ellen. 1946 évben, majd 1950-ben a 17,7 és a 19,3 km szelvények között épült ki a meder. 1958—60. évek között részben a meder teljes felújítása történt meg, részben új meder épült 36,40 km-ig. A Veszprém megyei területen lévő nagyesésű mederszakasz Lo- vászpatona község környékén hirtelen kisesésűbe megy át, s gyors lefolyású vizek az alsó szakaszon csak úgy voltak levezethetők, hogy a Gyomoréi völgyben 43,7 km hosszú, a Felpéd szakaszon 8,4 km, a Csuki éren 10,3 km, ezenfelül a meder különböző szakaszán 38,6 km mellékág épült. Sósos ér és mellékágai rendezésére 1952-ben a 0—7750 m szelvények, 1953 évben a 7750—13 275 szelvények, 1954 évben a 13 275—15 500 szelvények között épült ki a meder. A Sokoródi dombvidékről nagymennyiségű hordalék jutott a mederbe. A felső szakaszon a meder feliszapőlódott olyan mértékben, hogy rendezés nélkül nem képes a káros vizeket elvezetni. A Sokoróaljai Bakonyér és a Kispándzsa ér völgye közt nyolc kisebb III. kategóriájú meder van. Ezek jókarbahelyezése az 1940-es években történt a szántóföldi művelés alatt álló terület víztelenítésére. A medrek a fenntartási munkák hiánya miatt csaknem teljesen feliszapolódtak és rendeltetésüknek nem felelnek meg. RÁBA, A MARCAL TORKOLATA ALATT Kis-Pándzsa-ér és mellékágai a Ménfőcsanak- nyúli dombvonulat északkeleti oldalán elterülő kis- esésű völgy vízievezetését szolgálják. Az első rendezést megelőzően a völgy teljesen elvizenyősödött, a völgyfenék a teljes hosszban és 400—500 m szélességben összefüggő nádas és mocsár volt. A Győri Kultúrmérnöki Hivatal 1930—31 évben az egész 10,25 km hosszú mederszakaszt rendezte 4,8 m3/sec vízemésztőképességgel. A vízmosás nagyesésű löszdombokról olyan nagytömegű hordalék jutott a mederbe, hogy évente kellett jókarbahelyezni egyes szakaszait. 1940—41. évben a teljes mederszakaszt rendezni kellett, mert a rendkívüli vizes évben az egész érdekeltségi területet víz borította. A vízmosásokból származó nagytömegű hordalék annyira feltöltötte a medret, hogy az 1946 évi jókarbahe- lyezésnél a 8350—9100 m szelvények közti mederszakaszt új nyomvonalra kellett áthelyezni. Az 1949—50. évek közt folyó mederrendezés alkalmával az 5100—10 100 m szelvények közti mederszakasz áthelyezése történt meg, valamint 1953 évig bezárólag a Győri Kultúrmérnöki Hivatal rendezte a medret teljes hosszában. A vízemésztőképessége 7,9 m3/sec volt. A vízmosáskötési munkák előrehaladásával a medret feltöltő hordalékmennyiség csökkent. A nagyobb esőzések után egyes szakaszokat rendszeresen tisztogatná kellett. A mellékágak nagyrészt az utolsó 10 évben rendeződtek. A meder mentén kialakult nagyméretű depóniák rendezése szükséges mindazokon a szakaszokon, ahol azokat a későbbiek során kialakítandó sanko- lóterek töltéseként nem kívánják felhasználni. A mezőgazdasági utak hídnyílásai a medren levonuló éves gyakoriságú vizek elvezetésére sem alkalmasak. A vízmosásos területrendezés után a meder jelenlegi engedélyezési mérettel a mezőgazdasági művelésű terület vízrendezési igényeit ki tudja elégíteni. Nagypándzsa-ér és mellékágai i Az Écs—Ravaszdi és a pannonhalmi dombsorral határolt völgy vízlevezetését szolgálja. A ravaszdi szakasz erősen forrásos. A nagyesésű löszdombok- ról hirtelen lezúduló vizek egy-egy nagyobb vízmosásból olyan nagymennyiségű hordalékot raktak le koncentráltan, hogy a völgyben több lefolyás nélküli medence alakult ki. A mederrendezés az így kialakult helyi érdekeknek megfelelően több kis szakaszban történt. 1934-ben fejeződött be a mederrendezés a 0— 23 075 m szelvények között. A megépült meder 7,2 m3/sec vízemésztésű. 187
